Ugrás a tartalomhoz

Msztyiszlav Vszevolodovics Keldis

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Msztyiszlav Vszevolodovics Keldis
Életrajzi adatok
Született1911. február 10.
Riga, Livlandi Kormányzóság
Elhunyt1978. június 24. (67 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
SírhelyTemető a Kreml falánál
Ismeretes mint
Nemzetiségorosz
Állampolgárságorosz, majd szovjet
SzüleiVszevolod MIhajlovics Keldis
Iskolái
Pályafutása
Tudományos fokozat
  • a fizikai és matematikai tudományok doktora
  • a tudományok doktora
Szakmai kitüntetések
Szovjetunió Hőse (3x)
Lenin-rend (7x)
Vörös Zászló érdemrend (3x)
Georgi Dimitrov-rend
Szühebátor-rend
Lenin-díj
Sztálin-díj (2x)

Msztyiszlav Vszevolodovics Keldis aláírása
Msztyiszlav Vszevolodovics Keldis aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Msztyiszlav Vszevolodovics Keldis témájú médiaállományokat.

Msztyiszlav Vszevolodovics Keldis (oroszul: Мстислав Всеволодович Келдыш) (Riga, 1911. február 10.Moszkva, 1978. június 24.) szovjet matematikus, fizikus, gépészmérnök, akadémikus. 1943-tól a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja és 1946-tól a rendes tagja, majd 1961–1975 között elnöke volt.

Élete

[szerkesztés]

Családja

[szerkesztés]

Ötödik gyeremekként orosz nemesi családba született 1911-ben az akkor az Orosz Birodalomhoz tartozó Rigában. Neve lengyel-litván eredetű (lengyelül Kiełdysz). Ükapja, Foma Keldis még a Kongresszusi Lengyelország fővárosában, Varsóban élt a 19. század közepén, zsoltáríró volt a varsói ortodox székesegyházban. Nagyapja, Mihail Keldis először papi szemináriumot végzett, de később orvosnak tanult, aki a cári csapatok oldalán katonaorvosként részt vett a kaukázusi háborúban és az orosz–török háborúban. A hadseregben tábornoki rendfokozatig jutott. Később Rigába költözött, ahol orvosként dolgozott. A helyi orosz orvosszövetség elnöke is volt. Apja, Veszvolod Keldis (1878–1965) a Rigai Műszaki Egyetemen tanult, a vasbetonszerkezetek specialistája volt, több rigai épületet tervezett. 1902-ben között házasságot Marija Alekszandrovna Szkvorcovával, Alekszandr Szkvorcov (1835–1905) tüzérségi tábornok lányával.  1915-ben, amikor a német csapatok elfoglalták Rigát, a család Moszkvába költözött.

Tanulmányai

[szerkesztés]

1919–1923 között átmenetileg Ivanovo-Voznyeszenszkben élt a család, ahol az apja az 1918-ban létrehozott (majd 1930-ban megszüntetett) Ivanovo-voznyeszenszki Műszaki Főiskolán tanított. Ott kezdte el 1923-ban a középiskolát, majd 1923-ban a fővárosba visszatérve Moszkvában folytatta a középfokú tanulmányait. 1927-ben, 16 évesen fejezte be a középiskolát. Apja nyomdokain haladva építőmérnök szeretett volna lenni, ezért jelentkezett a Moszkvai Építőmérnöki Főiskolára (napjainkban: Moszkvai Állami Építőmérnöki Egyetem), ahol akkor az apja is oktatott. Fiatal kora miatt azonban nem vették fel. Helyette, egyik nővére, Ljudmila tanácsára a Moszkvai Állami Egyetem (MGU) matematika és fizika karára jelentkezett (ahol korábban a nővére is végzett).

Munkássága

[szerkesztés]

A mechanika terén az ingamozgás, az aerodinamika és a hidrodinamika problémáit vizsgálta. A matematika terén számos jelentős eredményt ért el többek között: a differenciálegyenletek megközelítő integrálása, a konform leképezések és a paraméteres függvények differenciálegyenleteinek terén is. Ezen kívül munkássága kiterjedt az atomenergia, az űrkutatás a rakétafejlesztések és a számítógép-technika kérdésköreire is.[1]

Az 1930-as évek elején tanulmányozta a flatter-jelenséget, és a rá vonatkozó kutatások szervezője lett.[2]

A második világháborúban 1942-től a Rakétakutató Intézet vezetője, ahol a háborúban alkalmazott rakéták, például a nagy hatású "katyusák" fejlesztésével foglalkozott. A háborút követően részese volt az első világűrbe juttatott űreszköz, a Szputnyik–1 létrejöttének, melynek felbocsátásával alakult ki a hidegháború fordulópontját jelentő Szputnyik-válság. A kibontakozó űrversenyben részt vett a Luna-program, a Marsz- és Venyera-program, illetve a Szaljut, Szojuz és Progressz űrhajók hordozórakétáinak tervezésében.[3]

Számos akadémia (köztük a Magyar Tudományos Akadémia) tagja volt, és több szakmai műhelyben tevékenykedett. 1960 és 1975 között a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke volt.[3]

Emlékezete

[szerkesztés]

Nevét a Hold túlsó oldalának egyik krátere és a 2186 Keldysh kisbolygó őrzi. Róla nevezték el az 1981-ben vízre bocsátott Akagyemik Msztyiszlav Keldis oceanográfiai kutatóhajót.[3][4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. M.V.Keldysh memorial page (angol nyelven). Keldysh Institute of Applied Mathematics. (Hozzáférés: 2010. május 15.)
  2. Szabó József (főszerk.): Repülési lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-05-6207-3, I. 490. o.
  3. a b c Keldis, Msztiszlav Vszevolodovics (magyar nyelven). História - Tudósnaptár. (Hozzáférés: 2010. május 15.)
  4. The Keldish (angol nyelven). oceanexplorer.noaa.gov. (Hozzáférés: 2010. május 16.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]