Mongol kulán

Mongol kulán
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Páratlanujjú patások (Perissodactyla);
Család:	Lófélék (Equidae);
Nem:	Equus;
Alnem:	Asinus;
Faj:	E. hemionus;
Alfaj:	E. h. hemionus;
Szinonimák
	Equus (Asinus) hemionus bedfordi Matschie 1911; Equus (Asinus) hemionus findschi Matschie 1911; Equus (Asinus) hemionus luteus Matschie 1911;
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Mongol kulán témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mongol kulán témájú kategóriát.

A mongol kulán – egyéb nevein góbi kulán, dzsigetáj^[1] – (Equus hemionus hemionus) az ázsiai vadszamár egyik alfaja. Dél-Mongólia és Észak-Kína területén találhatjuk meg. Valaha előfordult még Kelet-Kazahsztánban és Dél-Szibériában, mielőtt a vadászat révén kihalt volna.^[2] 2015-ben a Természetvédelmi Világszövetség a mérsékelten fenyegetett kategóriába sorolta.^[3] A jelenlegi populációja Mongóliában 42 000, addig Kínában 5000 egyed.^[4]

Elterjedése

A mongol kulán elsősorban a Góbi-sivatag sivatagi sztyeppéin, félsivatagjaiban és sivatagjaiban található meg.

A legelterjedtebb alfaj, ennek ellenére is az eredeti elterjedési területének 50%-át elveszítette Mongóliában az elmúlt 70 évben. Egykori elterjedése a 17.-és a 19. század közepe között magába foglalta Mongólia oroszlánrészét, Szibériát és Mandzsúriát, Belső-Mongólia nyugati részét és Hszincsiang északi részét. Az elterjedési területe az 1990-es években drámaian lecsökkent. Egy 1994–1997 között mért felmérés szerint a populáció nagysága 33–63 000 egyedre terjedt ki egész Dél-Mongóliában.^[5] 2003-ban, szintén egy Dél-Mongóliában készített felmérés 20 000 mongol kulánt talált egy 177 563 négyzetkilométeres területen.^[6]^[7]^[8] 2009-ben az alfaj állománya 14 000 egyedre csökkent. A mongóliai populáció becsléseit a bizonyos felmérési protokollok hiánya miatt óvatosan kell kezelni.^[7]^[8]

Életmódja

Növényevő állat. Füvekkel és gyógynövényekkel táplálkozik. A szárazabb helyeken cserjékkel és fákkal is beéri. A tavaszi és nyári időszakban a Zygophyllaceae család zamatos növényei teszik ki a mongol kulán legfőbb élelmét.

Ismert az a viselkedésiminta, hogy lyukakat ás a kiszáradt folyómedreknél vagy forrásoknál, hogy hozzáférjen a felszín alatti vízhez, hogy vízigényét kielégítse a forró nyarakon. A kulánok által ásott vízgödröket más állatfajok, illetve az ember is kihasználja a vízhez való hozzáférés érdekében.

Természetvédelmi helyzete

A populáció az orvvadászat és a legeltetett házijószágokkal való versengés rovására csökkenőbe van. Védettségi állapotát veszélyeztetettnek értékelik.^[3]

A húsáért való vadászata Mongóliában egyre nagyobb probléma. Egyes helyeken úgy látszik, hogy a kulán és más vadállatok húsa olcsó alternatívát nyújt a háziállatokéhoz képest.^[9] 2005-ben egy kérdőíven alapuló országos felmérés szerint 4500 egyed, a populáció mintegy 20%-a esett az orvvadászat áldozatául.^[10] Sőt, az 1990-es évek elején bekövetkezett politikai változások lehetővé tették a városi lakosság visszatérését a nomád földhasználathoz, ami vidéken számos helyen az emberek és a házijószágok hatalmas növekedését idézte elő.^[11]^[12]^[13]

A politikai és társadalmi változások megzavarták a hagyományos földhasználati szokásokat, legyengítették a bűnüldözést, megváltoztatták a természeti erőforrások felhasználásával kapcsolatos magatartást, például a vadállatokat szabad hozzáférésű erőforrásokká váltak.^[14] Az emberek és a jószágok újra honosodása által megnövekedhet az ember-vadállat kölcsönhatás, ami által a Góbi-sivatag ritka fajainak – így többek között a mongol kulán – fennmaradását fenyegeti.

Képek

Jegyzetek

↑ Ian Lauder Mason (2002). Porter, Valerie (ed.). Mason's World Dictionary of Livestock Breeds, Types, and Varieties (5th ed.). Wallingford: CABI. ISBN 978-0851994307.
↑ Clark, B. and Duncan, P. (1992). "Asian Wild Asses - Hemiones and Kiangs (E. hemionus Pallas and E. kiang Moorcroft)", pp. 17–21. In: P. Duncan (ed.) Zebras, Asses, and Horses: An Action Plan for the Conservation of Wild Equids. Gland, Switzerland: IUCN/SSC Equid Specialist Group.
1 2 "Gobi Khulan". Hozzáférés: 2026. április 30.
↑ IUCN (2015). "Equus hemionus: Kaczensky, P., Lkhagvasuren, B., Pereladova, O., Hemami, M. & Bouskila, A.". IUCN Red List of Threatened Species. doi:10.2305/iucn.uk.2015-4.rlts.t7951a45171204.en.
↑ Richard P. Reading; Henry M. Mix; Badamjaviin Lhagvasuren; Claudia Feh; David P. Kane; S. Dulamtseren & Sumyain Enkhbold (2001). "Status and distribution of khulan (Equus hemionus) in Mongolia". Journal of Zoology. 254 (3): 381–389. doi:10.1017/S0952836901000887.
↑ Mongolian Ministry of Nature and Environment. 2003. Status and distribution of the khulan in Mongolia in 2003. Unpublished report, Mongolian Ministry of Nature and Environment, Ulaanbaatar, Mongolia
1 2 S. T. Buckland; D. R. Anderson; K. P. Burnham; J. L. Laake; D. L. Borchers; L. Thomas, eds. (2001). Introduction to Distance Sampling. Estimating Abundance of Biological Populations. Oxford, UK: Oxford University Press. 432. o. ISBN 9780198509271.
1 2 Kaczensky P. and C. Walzer. 2002a, 2002b, 2003a, 2003b. Przewalski horses, wolves and khulans in Mongolia. Bi-annual progress reports. available from: www.takhi.org
↑ P. Kaczensky & O. Gambatar unpubl. Data
↑ J. Wingard unpubl. data
↑ María E. Fernández-Giménez (1999). "Sustaining the steppes: a geographical history of pastoral land use in Mongolia". Geographical Review. 89 (3): 315–342. doi:10.1111/j.1931-0846.1999.tb00222.x. JSTOR 216154. PMID 20662187.
↑ Donald J. Bedunah & Sabine M. Schmidt (2004). "Pastoralism and protected area management in Mongolia's Gobi Gurvansaikhan National Park". Development and Change. 35 (1): 167–191. doi:10.1111/j.1467-7660.2004.00347.x.
↑ R. Mearns; D. Shombodon; G. Narangerel; U. Tuul; A. Enkhamgalan; B. Myagmarzhav; A. Bayanjargal & B. Bekhsuren (1994). "Natural resource mapping and seasonal variations and stresses in Mongolia" (PDF). RRA Notes. 20: 95–105.^{[halott link]}
↑ D. G. Pratt; D. C. MacMillan & I. J. Gordon (2004). "Local community attitudes to wildlife utilisation in the changing economic and social context of Mongolia". Biodiversity and Conservation. 13 (3): 591–613. doi:10.1023/B:BIOC.0000009492.56373.cc. S2CID 32182395.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Mongolian wild ass című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[mason-1] Ian Lauder Mason (2002). Porter, Valerie (ed.). Mason's World Dictionary of Livestock Breeds, Types, and Varieties (5th ed.). Wallingford: CABI. ISBN 978-0851994307.

[2] Clark, B. and Duncan, P. (1992). "Asian Wild Asses - Hemiones and Kiangs (E. hemionus Pallas and E. kiang Moorcroft)", pp. 17–21. In: P. Duncan (ed.) Zebras, Asses, and Horses: An Action Plan for the Conservation of Wild Equids. Gland, Switzerland: IUCN/SSC Equid Specialist Group.

[iucn-3] 1 2 "Gobi Khulan". Hozzáférés: 2026. április 30.

[4] IUCN (2015). "Equus hemionus: Kaczensky, P., Lkhagvasuren, B., Pereladova, O., Hemami, M. & Bouskila, A.". IUCN Red List of Threatened Species. doi:10.2305/iucn.uk.2015-4.rlts.t7951a45171204.en.

[5] Richard P. Reading; Henry M. Mix; Badamjaviin Lhagvasuren; Claudia Feh; David P. Kane; S. Dulamtseren & Sumyain Enkhbold (2001). "Status and distribution of khulan (Equus hemionus) in Mongolia". Journal of Zoology. 254 (3): 381–389. doi:10.1017/S0952836901000887.

[6] Mongolian Ministry of Nature and Environment. 2003. Status and distribution of the khulan in Mongolia in 2003. Unpublished report, Mongolian Ministry of Nature and Environment, Ulaanbaatar, Mongolia

[Oxford_University_Press-7] 1 2 S. T. Buckland; D. R. Anderson; K. P. Burnham; J. L. Laake; D. L. Borchers; L. Thomas, eds. (2001). Introduction to Distance Sampling. Estimating Abundance of Biological Populations. Oxford, UK: Oxford University Press. 432. o. ISBN 9780198509271.

[takhi.org-8] 1 2 Kaczensky P. and C. Walzer. 2002a, 2002b, 2003a, 2003b. Przewalski horses, wolves and khulans in Mongolia. Bi-annual progress reports. available from: www.takhi.org

[9] P. Kaczensky & O. Gambatar unpubl. Data

[10] J. Wingard unpubl. data

[11] María E. Fernández-Giménez (1999). "Sustaining the steppes: a geographical history of pastoral land use in Mongolia". Geographical Review. 89 (3): 315–342. doi:10.1111/j.1931-0846.1999.tb00222.x. JSTOR 216154. PMID 20662187.

[12] Donald J. Bedunah & Sabine M. Schmidt (2004). "Pastoralism and protected area management in Mongolia's Gobi Gurvansaikhan National Park". Development and Change. 35 (1): 167–191. doi:10.1111/j.1467-7660.2004.00347.x.

[13] R. Mearns; D. Shombodon; G. Narangerel; U. Tuul; A. Enkhamgalan; B. Myagmarzhav; A. Bayanjargal & B. Bekhsuren (1994). "Natural resource mapping and seasonal variations and stresses in Mongolia" (PDF). RRA Notes. 20: 95–105.^{[halott link]}

[14] D. G. Pratt; D. C. MacMillan & I. J. Gordon (2004). "Local community attitudes to wildlife utilisation in the changing economic and social context of Mongolia". Biodiversity and Conservation. 13 (3): 591–613. doi:10.1023/B:BIOC.0000009492.56373.cc. S2CID 32182395.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]