Ugrás a tartalomhoz

Mindannyiotok lelkiismerete megnyugodhat…

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mindannyiotok lelkiismerete megnyugodhat…
1970-es magyar televíziós film
RendezőDömölky János
AlapműJerzy Zawieyski: Kiáltás a világűrbe (Krzyk w próżni świata) (1963)
Műfaj
ForgatókönyvíróDömölky János
DramaturgSzántó Erika
Főszerepben
OperatőrBornyi Gyula
JelmeztervezőVicze Zsuzsa
DíszlettervezőMátay Lívia
Gyártás
GyártóMagyar Televízió
OrszágMagyarország
Nyelvmagyar
Játékidő85 perc
Forgalmazás
ForgalmazóMagyar Televízió
BemutatóMagyarország 1970. december 18., TV 1 21.00
Eredeti magyar adóM1
KorhatárTizenkét éven aluliak számára nem ajánlott Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
Kronológia
Kapcsolódó filmKrzyk w próżni świata (Kiáltás a világűrbe, 1967)
Krzyk w próżni świata (Kiáltás a világűrbe, 2008)
További információk
SablonWikidataSegítség

A Mindannyiotok lelkiismerete megnyugodhat… egy színes magyar filmdráma, tévéjáték Jerzy Zawieyski:[1] Kiáltás a világűrbe (Krzyk w próżni świata) című 1963-as novellája alapján Szemes Mari főszereplésével Dömölky János rendezésében.

Bemutatására 1970. december 18-án, pénteken a Magyar Televízió TV1 csatornáján 20.00-es kezdettel került sor.

Készítették

[szerkesztés]

Szereplők

[szerkesztés]
Szerep Megjegyzés Színész
Doktornő Renata W., a lengyelországi elmegyógyintézetben, ahonnan a nácik elküldik az orvosokat, és 1942 júniusában megölik a betegeket, de az orvosnő ott marad, és megörökíti az eseményeket az utókor számára, bár őt is megölik végül. Szemes Mari
Ápolt az elmegyógyintézetben Latinovits Zoltán
Ápolt az elmegyógyintézetben Gobbi Hilda
Őze Lajos
Ápolt az elmegyógyintézetben Kádár Flóra
További szereplők:
Nagy Anna, Lóránd Hanna, Temessy Hédi, Erdélyi Mária, Dégi István, Avar István, Bánffy György, Bárány Frigyes, Tomanek Nándor, Horváth Gyula, Körtvélyessy Zsolt, Láng József.

Fogadtatás

[szerkesztés]

„A cím egy név. A péntek este vetített tv-film címe látszatra többet mond — így utólag azonban már nem. Mert Renata nevéhez már hozzátartozik története, egyszerűen halála is. A halál éppen váratlanságánál, véletlenszerűségénél fogva félelmetes. Az a halál, amelyet maga vállal az ember, általában elítélendő. Általában. Persze a mai etika korántsem tartja olyan egyértelműnek az önként vállalt pusztulást — Renata halála is sokkal inkább tett vagy magatartás. Nem beteges, lélektani, hanem nagyon is érthető, emberi oka van. (Jóllehet ez az ok hosszú és megrázó lelki krízis. következtében válik okozattá; tetté, az önkéntes halál elhatározásává.) Azt mondják, az az igazán értékes — mozivászonra vagy képernyőre ültetett — irodalmi feldolgozás, amely nem puszta reprodukció, hanem saját belső műfaji törvényei alapján kiteljesedett önálló műalkotás. Dömölky János rendező—író (Zawiesky: Kiáltás a világűrbe című novellája alapján) erre tett kísérletet a Mindannyiotok lelkiismerete megnyugodhat című tv-filmben. A feldolgozásra kínálkozó irodalmi anyag — szkizofrének kivégzés előtt, a falon kívüli társadalom ijedt vonaglása és fáradt lelkiismerete meg a halált vállaló orvosnő története — egyszerű és nem lelki traumákat vizuális látványossággá növelő tv-játék maradt. Szemes Mari egyszerűen játszott egész végig: nem szenvedélyes arcjáték és ripacskodó nosztalgia, hanem egészen sok apró rezdülés, egy lépésben, egy kézmozdulatban elkapott, kifejezett lelki válaszadás jellemezte. A halálba hervadt szerelemben elhatározást nyert a hősiesség — betegek között, emlékek között, négy fal között. A helyzetek, a képek hangulata tömött és feszült; — éppen ezért kár volt ragaszkodni a jobban jellemző mozdulatok mellett és a kifejezőbb némaság helyett a hosszú monológhoz. Több merészséggel, még távolabbra kerülve a novellától — annak inkább gondolatiságához ragaszkodva csupán — még filmszerűbb, még tévészerűbb lehetett volna ez az alkotás. Hasonlóképpen ezt a néma mégis sokat mondó helyzetteremtést kellett volna ki használnia a még élesebb, még fehérebb kórházi környezettel akár ennek a színnek díszletekben kiemelésével. Akárhogy is — az őrültek bomlott világa, a töredezett lépcsőjű intézet — az ártatlanok menedékhelye volt, és tisztább volt mint a második világháború véres, sáros áradata. Persze a fenntartás egyáltalán nem hallgattathatja el e sorok írójának dicsérő szándékát. Mert dicsérhető ez a tv-játék magáért, a darabválasztásért, dicsérhető mértéktartóan modern — és nem modernkedő — ízlésvilágáért, dicsérhető a konfliktusért, mely e nézőkből az asszociációk hatalmas sorát váltotta ki. Különös szerepet kapart a kapkodó lélegzet és a tekintet. Egy szót sem szólt Őze Lajos, de játéka, virágot markoló együgyű lelkiismeretű alakja szánalmas szimbólummá nőtt. A szegényes gyermeki érzelemvilág, a korcs gondolatok n riadt tekintet annyi és olyan mély tragédiát hordozott, hogy azt a leírt szó idézheti csupán, de visszaidézni képtelen. Érdemes lenne szólni Latinovits Zoltánról, Dégi Istvánról. Érdemes lenne szólni az operatőrök munkájáról. Röviden: nagyszerű egész hű és nem avuló társadalomrajz Renata orvosnő nagyon emberi története az embertelenség korából.”[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Lengyel LMBT író, drámaíró, színész aki 1902. október 2-án Radogoszcz faluban született, ma Łódź része, és 1969. június 18-án Varsóban halt meg. Eredeti neve Henryk Feintuch, de apja, aki zsidó kereskedő volt, korán meghalt, anyja újra férjhez ment, kikeresztelkedett, és a fia felvette a mostohaapja vezetéknevét, és 1946-ig a Henryk Nowicki nevet használta.
  2. Lásd Tröszt (1970: 5).

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]