Minószi művészet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Knósszosz (részlet)

A Földközi-tenger keleti részén, Krétán alakult ki, i. e. 3000 és i. e. 1100 között az, amit ma minószi művészetnek neveznek. A szigeten végzett ásatások során – amelyeket Arthur Evans angol régész kezdett el – paloták maradványaira bukkantak. Krétában jelentős helyen állt a művészet. Az egyiptomival ellentétben a krétai művészt az élet változékony, mulandó oldala érdekelte. Mindezek ellenére azonban máig sem tudjuk, kik voltak e csodálatos kultúra létrehozói. Írásuk megfejtetlen, népüket a görög nyelv 'pelaszg'nak hívta.

A minószi művészet általános vonásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alaktan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyiségek megtervezésénél fontos szerepet játszottak az oszlopok. Támasztékul szolgáltak és tagolták a belső teret. A krétai oszlopok fából készültek, lefelé keskenyedtek és gyakran cikkcakk-vonalas minta díszítette őket.

Knósszoszi palota

Építészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A krétai írás megfejtetlensége miatt egyetlen személynevet sem ismerünk (a mitológiai Minószon kívül) azok közül az emberek közül, akik a minószi Krétán élték mindennapjaikat, így természetesen építésznévről sem tudunk. Régészek azonban feltételezték, hogy az a rendszer, ami a három legnagyobb minószi városban megvalósult a paloták építése során, talán egyetlen személy gondolatára vezethető vissza.

Építészeti feladatok és épülettípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint az ókor népeinél általában, az építészet feladata itt is felosztható két nagyobb funkció között: lakóépület és kultuszépület. E kettő funkciója Krétán érdekes módon csúszott egybe. A legfontosabb építészeti feladatot így a palota megépítése jelentette. A palota állt a város központjában, e köré épültek a különböző negyedek. A palotában a legkülönbözőbb helyiségeket találni: fürdő, díszterem, háló, műhely, pinceraktár. Az emeleteket lépcsők kötötték össze, oszlopok tartották.

Valószínűleg vallásos elképzelés motiválta Krétán is a sírépítészetet. A neolitikus korból továbbhozott megalitikus, többnyire kör alaprajzú sírokba több személy temetkezett. Ép sírépítmény nem maradt fenn, de alaprajzok és törmelékek alapján sejteni lehet, hogy ezekben kell sejteni a későbbi mükénéi álkupolás sírok előzményeit.

A kimondottan lakóépület céljára emelt épületek nemcsak egyszerűen lakás célját töltötték be, valószínűleg már reprezentatív szerepük is volt. Különösen igaz lehet ez a várostól távolabb épült villákra. Falvak lakóépületei nem maradtak fenn.

A knósszoszi palota trónterme

Szobrászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Krétán nem találtak nagyobb szobrokat, de bronzból, aranyból, elefántcsontból,zsírkőből és terrakottából készült apró dísztárgyakat igen.

A kígyóistennő knósszoszi palotában talált szobra még tükrözi a közel-keleti hagyományok hatását, de ugyanakkor az i. e. 15. századi Kréta Minószi kultúra világának teljes fogalmát.

Az Imádkozó férfi szobrocskája első pillantásra nézelődő embernek látszik, ám vallásos rendeltetése volt. Csakúgy, mint a bikafej formájú edénynek, ami a bikakultusz tárgyi megnyilvánulása.

Spárta közeléből kerültek elő a vaphiói aranyserlegek. Ezeken már a térábrázolás is látszik. Teljesen eltérnek az egykorú mezopotámiai és egyiptomi ábrázolásoktól: a távolban lévő fa kisebb a bikánál. Ez elképzelhetetlen lett volna az ókorban más helyen.

Festészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Női alak profilban, knósszoszi falfestmény

A krétai festészet egyik legjellemzőbb alapvonása a színek és vonalak iránti érzék. Kedvelték az erős, dekoratív színkontrasztokat, de ha a téma megkívánta, egy szín különböző árnyalatival is eljátszottak (pl. delfines freskó Knósszoszból - a víz kékei).

Kedvelt témák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyakran visszatérő geometrikus elemek (spirál, labrüsz) mellett az élet hihetetlen diverzitása jelenik meg a minószi festményeken. Rengeteg növény- és állatfajt ábrázoltak, az egyiptomi művészet szabályaival ellentétben mozgás közben úgy, hogy az adott formát a mozgást kifejezendő akár még torzították is. Az emberalakok is mozgás közben jelennek meg (birkózás, bikaugratás, ajándékvivők). Annak ellenére azonban, hogy a mai néző számára a ránk maradt festmények kifejezetten életvidámnak tűnnek, nem szabad arról megfeledkezni, hogy alkotóik ugyanezeket a műveket másként értelmezhették. Egyes festményeknek kifejezetten vallásos mondanivalója lehet (pl. a bikaugratásnak), a legtöbb festmény esetén azonban fogalmunk sincs, mit jelentenek. Néhány esetben lehetséges azonban, hogy téma és képfunkció között összefüggést lehessen felállítani. Így a knósszoszi delfinek, mai állapotukkal ellentétben, eredetileg padlót díszítettek, és nem bejárati ajtó fölött helyezkedtek el. Az, hogy vízszintes helyzetben van egy vizes témájú festmény, medencét idéz fel.

Murális festészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jellegzetes krétai festmények többsége freskó, stukkóra készült.

Vázafestészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tarka képet mutat a krétai kerámia festett dekorációja is, amelyben az egyszerű díszítőelemektől a tengeri növény- és állatábrázolásokig szinte minden megtalálható. A régi Krétán a művészetnek széles témaköre volt. Láthatunk itt: ünnepi felvonulásokat, elegáns nőket, rugalmas testű, karcsú ifjakat, akik korsókat hordoznak, vagy bikákkal küzdenek. Láthatók sáfrányt szedő alakok, és macska is, amint fácánra lesve oson. Szívesen ábrázolták e művészek a vízalatti világot is vízinövényekkel és szárnyas halakkal.

A krétai vázák finom művészi ízléről tanúskodnak. Némelyik kehely alakú, vagy vékony falú. A Kamaresz-stílusú, korai minószi vázák a i. e. 2. évezred elejéről származnak, kétszínűek, szabad növényi minták díszítik őket, melyeknek lekerekített sziromleveleik és körbefutó vonalritmikájuk volt. Gyakori motívum a kettős spirál, ami az élet szimbóluma. E stílus legjobb példája a tintahalat ábrázoló polipos vagy gurniai váza. A tintahal nemcsak mint egyszerű rajz jelenik meg az edényen, hanem körül is öleli azt. A váza formája lekerekített körvonalaival és füleivel is kitűnő összhangban van az állat mintájával. Itt mindent hullámzó, lendületes vonalak fejeznek ki, ezekkel érzékeltette a krétai művész az életet. Ez a polipos váza azt bizonyítja, hogy a kultúrák apró tárgyakból is műértéket tudtak teremteni. A méloszi vázán is - amit egy tulipán mintája díszít - a virág körvonala simul az edény falához. A körvonalak lágy hullámzása harmóniát teremt a tárgy és a dekoráció között.

A minószi művészet története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A minószi művészet utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A krétai művészet alkotóereje fokozatosan elapadt. Ám túl hosszú ideig volt jelen ahhoz, hogy hatás nélkül múljék el. Legelőször a Kykládok szigetcsoportjain lévő kykladikus kultúrát befolyásolta jelentősen, majd a helladikus kultúrát, ami a mükénéi kultúra közvetlen előzménye. A civilizáció fokozatos pusztulásával egyidőben vették át az akhájok a hatalmat. A "'pelaszgok'" eltűntek a történelem színpadáról.

A minószi művészet felderítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Heinrich Schliemann 1870-as évekbeli régészeti szenzációi az ókori szövegek alapján Krétára is felhívták a figyelmet. Schliemann maga is szeretett volna Krétán ásatást folytatni, erre azonban csak 1900-ban, az angol Arthur Evansnek volt először alkalma. Evans megtalálta a knósszoszi palotát, és nyomán megindult a sziget régészeti kultúrájának feltárása.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap