Mediterrán barátfóka

Mediterrán barátfóka
	Kitömött múzeumi példány
	Természetvédelmi státusz
	Súlyosan veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Kutyaalkatúak (Caniformia);
Öregcsalád:	Úszólábúak (Pinnipedia);
Család:	Fókafélék (Phocidae);
Alcsalád:	Barátfóka-formák (Monachinae);
Nemzetség:	Monachini;
Nem:	Barátfóka (Monachus); Fleming, 1822
Faj:	M. monachus;
Tudományos név
	Monachus monachus; (Hermann, 1779)
Szinonimák
	Phoca monachus Hermann, 1779; Monachus albiventer (Boddaert, 1785); Monachus atlantica (Gray, 1854); Monachus bicolor (Shaw, 1800); Monachus crinita (Menis, 1848); Monachus hermannii (Lesson, 1828); Monachus isidorei (Lesson, 1843); Monachus leucogaster (Péron & Lesueur, 1816); Monachus mediterraneus Nilsson, 1838;
Elterjedés
	A mediterrán barátfóka elterjedése
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mediterrán barátfóka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mediterrán barátfóka témájú médiaállományokat és Mediterrán barátfóka témájú kategóriát.

A mediterrán barátfóka (Monachus monachus) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fókafélék (Phocidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A mediterrán területeken, főleg az Égei-tengeren, Madeira-szigeteken, Jón-tengeren, Görögország nyugati partjainál, Törökország déli partjainál, Albániában, Cipruson és Marokkóban honos. Korábban a Fekete-tengerben is élt. Tízezrével lőtték őket, míg 1996-ban alig több mint 500 példány maradt, de ezek is a turisták és a búvárok zaklatása miatt nagymértékben veszélyeztetve vannak. Az Égei-tengeren az Északi-Szpórádok szigetcsoport külső szigetein találhatók meg egy nemzeti parkon belül, melyet hivatalosan elzártak a látogatók elől. Azonban van itt egy sziget, amelyet nem vontak a park védelme alá, mégis élnek itt fókák, akiket az ottani turisták és halászok rendszeresen zavarnak.

Megjelenése[szerkesztés]

A mediterrán barátfóka bundája lehet barna vagy akár szürke színű is. Az újszülött kölykök fekete színűek, fehér és sárga foltokkal a hasukon. A hímek testtömege 315 kilogramm, hossza pedig elérheti 2,4 métert. A nőstények kisebb méretűek, tömegük átlagosan 300 kilogramm. Testének felső oldala barnásszürke vagy barnásfekete, hasa világos, egymásba folyó sárgás- vagy szürkésfehér foltokkal, néha egyszínű barna is lehet. Az idősebb állatok egyre halványabbak, néha egészen ezüstösek.

Életmódja[szerkesztés]

A barátfókák a sziklás partoknál szeretnek vadászni. Keveset vándorolnak, többnyire ősidők óta megszokott pihenő- és ellőhelyeiken tartózkodnak. A sok kis csónak és hajó, amellyel a turisták még a legfélreesőbb szigeteket is felkeresik, olyan tartós és rendszeres zavarást jelent a barátfókák számára, hogy nem képesek kipihenni magukat, és megszokott ellőhelyeiken sem tudnak már szaporodni. Jobb híján tehát barlangokat keresnek fel. A mediterrán barátfókák meglepően ügyesen kúsznak a szárazon. Mellső lábuk ujjain ugyanis (amely egyébként kitűnő uszonyként is szolgál) még megvannak széles, erős karmaik. A vízből kimászva ezekkel kapaszkodnak meg a sziklákon és támasztják alá testüket. Így, szemben például a borjúfókával, a sziklákkal szegélyezett tengerpartokon is el tudják hagyni a vizet. A vízben a mediterrán barátfókák ügyesen úsznak, még a cápákat is elhagyják, amelyekből a nagyobb fajok veszélyesek lehetnek rájuk nézve. Ragadozó állat. Fő táplálékai angolnafélék, szardínia, homár, makrélafélék (tonhalak), lepényhalfélék és fejlábúak. Az állatoknak erős „ragadozó”-állkapcsa van, amellyel a halakat megragadják és széttépik, de kisebb darabokra szétrágni nem tudják. A zsákmányból letépett cafatokat így mindig megrágatlanul nyelik le. Nagyon fontos, hogy főként a forró évszakban ne zavarják őket, mivel tömzsi testüket folyton hűteniük kell, a túlzott hőtermeléstől pedig óvakodniuk kell. Ezért árnyas szirteket vagy parti barlangokat keresnek fel, nehogy túlhevüljenek. Legfeljebb 20 évig élhet.

Szaporodása[szerkesztés]

A fókák többségéhez hasonlóan a mediterrán barátfókák a szárazon hozzák világra kicsinyeiket. A korábban megközelíthetetlen és zavartalan szigetek sziklás partjain lévő kedvelt pihenőhelyeik egyben ellőhelyek és „bölcsődék” is. A fiatalok szeptemberben vagy októberben születnek meg, anyjuk három évig gondozza őket. Négyévesen válnak ivaréretté.

Egyéb[szerkesztés]

Az intenzív és szabályozatlan irtás e fajt a kipusztulás szélére sodorta. A mediterrán barátfóka Európa kipusztulástól közvetlenül fenyegetett emlősei közé tartozik.

Rokon fajok[szerkesztés]

A mediterrán barátfóka közeli rokonságban áll a hawaii barátfókával (Monachus schauinslandi) és a karibi barátfókával (Monachus tropicalis), az utóbbi a 20. században kihalt.

Források[szerkesztés]

Animal Diversity
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178

További információk[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
Képek a fajról
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2011. május 22-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap