Mediterrán barátfóka

Mediterrán barátfóka
Kitömött múzeumi példány
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Ferae Rend: Ragadozók (Carnivora) Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia) Öregcsalád: Úszólábúak (Pinnipedia) Család: Fókafélék (Phocidae) Alcsalád: Barátfóka-formák (Monachinae) Nemzetség: Monachini Nem: Barátfóka (Monachus) Fleming, 1822 Faj: M. monachus
Tudományos név
Monachus monachus (Hermann, 1779)
Szinonimák
Phoca monachus Hermann, 1779 Monachus albiventer (Boddaert, 1785) Monachus atlantica (Gray, 1854) Monachus bicolor (Shaw, 1800) Monachus crinita (Menis, 1848) Monachus hermannii (Lesson, 1828) Monachus isidorei (Lesson, 1843) Monachus leucogaster (Péron & Lesueur, 1816) Monachus mediterraneus Nilsson, 1838
Elterjedés
A mediterrán barátfóka elterjedése
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Mediterrán barátfóka témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mediterrán barátfóka témájú médiaállományokat és Mediterrán barátfóka témájú kategóriát.

A mediterrán barátfóka (Monachus monachus) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fókafélék (Phocidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A mediterrán területeken, főleg az Égei-tengeren, Madeira-szigeteken, Jón-tengeren, Görögország nyugati partjainál, Törökország déli partjainál, Albániában, Cipruson és Marokkóban honos. Korábban a Fekete-tengerben is élt. Tízezrével lőtték őket, míg 1996-ban alig több mint 500 példány maradt, de ezek is a turisták és a búvárok zaklatása miatt nagymértékben veszélyeztetve vannak. Az Égei-tengeren az Északi-Szpórádok szigetcsoport külső szigetein találhatók meg egy nemzeti parkon belül, melyet hivatalosan elzártak a látogatók elől. Azonban van itt egy sziget, amelyet nem vontak a park védelme alá, mégis élnek itt fókák, akiket az ottani turisták és halászok rendszeresen zavarnak.

Megjelenése

A mediterrán barátfóka bundája lehet barna vagy akár szürke színű is. Az újszülött kölykök fekete színűek, fehér és sárga foltokkal a hasukon. A hímek testtömege 315 kilogramm, hossza pedig elérheti 2,4 métert. A nőstények kisebb méretűek, tömegük átlagosan 300 kilogramm. Testének felső oldala barnásszürke vagy barnásfekete, hasa világos, egymásba folyó sárgás- vagy szürkésfehér foltokkal, néha egyszínű barna is lehet. Az idősebb állatok egyre halványabbak, néha egészen ezüstösek.

Életmódja

Mediterrán barátfóka a természetes élőhelyén

A barátfókák a sziklás partoknál szeretnek vadászni. Keveset vándorolnak, többnyire ősidők óta megszokott pihenő- és ellőhelyeiken tartózkodnak. A sok kis csónak és hajó, amellyel a turisták még a legfélreesőbb szigeteket is felkeresik, olyan tartós és rendszeres zavarást jelent a barátfókák számára, hogy nem képesek kipihenni magukat, és megszokott ellőhelyeiken sem tudnak már szaporodni. Jobb híján tehát barlangokat keresnek fel. A mediterrán barátfókák meglepően ügyesen kúsznak a szárazon. Mellső lábuk ujjain ugyanis (amely egyébként kitűnő uszonyként is szolgál) még megvannak széles, erős karmaik. A vízből kimászva ezekkel kapaszkodnak meg a sziklákon és támasztják alá testüket. Így, szemben például a borjúfókával, a sziklákkal szegélyezett tengerpartokon is el tudják hagyni a vizet. A vízben a mediterrán barátfókák ügyesen úsznak, még a cápákat is elhagyják, amelyekből a nagyobb fajok veszélyesek lehetnek rájuk nézve. Ragadozó állat. Fő táplálékai angolnafélék, szardínia, homár, makrélafélék (tonhalak), lepényhalfélék és fejlábúak. Az állatoknak erős „ragadozó”-állkapcsa van, amellyel a halakat megragadják és széttépik, de kisebb darabokra szétrágni nem tudják. A zsákmányból letépett cafatokat így mindig megrágatlanul nyelik le. Nagyon fontos, hogy főként a forró évszakban ne zavarják őket, mivel tömzsi testüket folyton hűteniük kell, a túlzott hőtermeléstől pedig óvakodniuk kell. Ezért árnyas szirteket vagy parti barlangokat keresnek fel, nehogy túlhevüljenek. Legfeljebb 20 évig élhet.

Szaporodása

A fókák többségéhez hasonlóan a mediterrán barátfókák a szárazon hozzák világra kicsinyeiket. A korábban megközelíthetetlen és zavartalan szigetek sziklás partjain lévő kedvelt pihenőhelyeik egyben ellőhelyek és „bölcsődék” is. A fiatalok szeptemberben vagy októberben születnek meg, anyjuk három évig gondozza őket. Négyévesen válnak ivaréretté.

Egyéb

Az intenzív és szabályozatlan irtás e fajt a kipusztulás szélére sodorta. A mediterrán barátfóka Európa kipusztulástól közvetlenül fenyegetett emlősei közé tartozik.

Rokon fajok

A mediterrán barátfóka közeli rokonságban áll a hawaii barátfókával (Monachus schauinslandi) és a karibi barátfókával (Monachus tropicalis), az utóbbi a 20. században kihalt.

Források

• Animal Diversity
• Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178  

További információk

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
• Képek a fajról
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2011. május 22-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)