Marx és Mérei Tudományos Műszerek Gyára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Marx és Mérei Tudományos Műszerek Gyára
Típus üzleti vállalkozás
Alapítva 1900. július 15.
Megszűnt 1953. április 1.
Jogutód Ganz Közlekedési Mérőműszerek Gyára
Székhely Budapest XIII. kerülete
Irányítószám 1134
Cím Bulcsú utca 7.
Alapító Marx Ferenc, Mérei Emil
Termékek műszerek selyemfonodák-, mozdonyok-, és hadihajók részére, vetítőgépek és tartozékaik, fényképészeti eszközök, diavetítők, szikrainduktorok, röntgenkészülékek, kapcsolótáblák, Hertz-, Tesla-, Marconi-féle készülékek
Marx és Mérei Tudományos Műszerek Gyára (Budapest)
Marx és Mérei Tudományos Műszerek Gyára
Marx és Mérei Tudományos Műszerek Gyára
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 02″, k. h. 19° 03′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 02″, k. h. 19° 03′ 51″

Marx Ferenc kisiparos 1900. július 15-én indította meg üzemét a Budapest, VI. kerület Aradi utca 60. szám alatt. Mérei Emil 1898-ban Ferenc József jubileumi ösztöndíjában részesült és párizsi tanulmányutat tett. Hazatérése után ő is bekapcsolódott a vállalkozásba, s a cég felvette a Marx és Mérei Tudományos Műszerek Gyára nevet.

Története[szerkesztés]

A cég államsegéllyel kívánta a századforduló utáni műszergyártási konjunktúrát kihasználni. 1904-ben már a mérőeszközök osztályán 2000 darab hő-, feszültség-, vízállás-, vízszintmérő és rugómérleg készült. A cég újabb megrendeléseket nem szerezhetett, mert az osztrák és német importból származó, ismertebb nevű cégek uralták a piacot. Bár a gyár termékeinek minősége, műszaki színvonala elérte a külföldiek színvonalát, olcsóbbak is voltak, de hiányzott a piaci bevezetés. A hazai műszerek felhasználásában a gépgyárosok konzervatívak voltak és inkább külföldi kapcsolataikat részesítették előnyben.

A vállalat másik osztálya a fizikai, kémiai, elektrotechnikai laboratóriumok kísérleti műszereit gyártotta. Ezek eljutottak Olaszországba, Spanyolországba, Egyiptomba, Bulgáriába, sőt Dél-Amerikába is.

A cég profilbővítésre törekedett, állami segély igénybevételével. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1904-ben felmérést végzett, hogy indokolt-e a segély. Természetesen a konkurens cégek vezetői elutasítólag nyilatkoztak, hiszen ezzel a versenytárs erősödött volna meg. A hazai kereskedők pedig nem árusítottak belföldi gyártmányokat, attól tartván, hogy a fogyasztók - őket kihagyva - közvetlenül a gyártótól vásárolnák meg őket.

Az elektrotechnikainál még kedvezőtlenebb helyzetben volt a mechanikai műszergyártás. A műszergyártó cégek száma szaporodott, de versenyképesen csupán a Süss-féle vállalkozás fejlődött. A tömeggyártás hiányában inkább a műszerek javításával foglalkoztak.

A cég 1907-ben újabb állami segélyért folyamodott, de hiába; a versenytársak ismételten meghiúsították a kísérletet, így a cég kénytelen volt a tőkehiány finanszírozására a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank hitelét felvenni.

Az Aradi utcai földszintes épületet kinőtték, a termelés egyre bővült. Megvették a Budapest XIII. kerület Bulcsú utca 7. szám alatti telket, ahova 1908. május 1-jén átköltöztek. Az állami segélyért folytatott kitartó küzdelem végre, 1911-ben sikerrel zárult. A Bulcsú utcai üzem megindulásának napjától 5 évre, a cég 80 000 korona segélyben részesült.

A fellendülés[szerkesztés]

Marx Ferenc a kereskedelmi ügyleteket irányította. A gyártás, a szerkesztés és a laboratórium vezetése Mérei Emil feladata volt. A legtöbb munkát az iskolaszezon végén kapták. A fizikai és kémiai tanszerek gyártása, és javítása egyre nagyobb súlyt képviselt a különféle hőtechnikai műszerek mellett. Speciális műszerekkel látták el a selyemfonodákat, a MÁV mozdonyokat, a Ganz-féle hadihajókat stb. Foglalkoztak továbbá vetítőgépek és tartozékaik, fényképészeti eszközök, diavetítők, szikrainduktorok, röntgenkészülékek, kapcsolótáblák, Hertz-, Tesla-, Marconi-féle készülékek stb. előállításával.

A Marx és Mérei már az első világháború előtt sorra adta ki gyártmányismertetőit. Neve egyre ismertebb lett. Sikereire vall, hogy 1901-ben a kecskeméti kiállítás bronzérmét, az 1903. évi Országos Segéd- és Tanonckiállítás 3 arany, 4 ezüst, 8 bronzérmét, valamint az Országos Iparegyesület bronzérmét nyerte el. A későbbiekben még többet is.

A mérőműszergyártás fellendülése[szerkesztés]

Az első világháború után új alapokra helyezték a termelést. Az elektromosság terjedésével felmerült igényre, 1918-ban bevezették az elektromos mérőműszerek gyártását. A cég „vegyeskereskedés” jellege nem szűnt meg. 1920-tól gyártottak epidiaszkópokat, mozgóképes vetítőgépeket, az 1930-as években az idegen nyelvű hangosfilmekhez magyar feliratnyomó gépeket. Külföldi licencek alapján színpadi világítóberendezéseket, reflektorokat készítettek. Az első felhő- és hullámvetítőket a Nemzeti Színházban ők szerelték fel.

Bár a Marx és Mérei cég 0,5% osztálypontosságú műszerei jó hírnévnek örvendhettek, nem vehették fel a versenyt az EIC termékeivel, de az EKA műszaki színvonalát meghaladták. 1925-től beindult a repülőműszerek gyártása. 1942-ben a vállalaton belül két nagy egységet hoztak létre. A repülőműszergyárban csak „keresztény” alkalmazottakat és munkásokat foglalkoztattak, míg a másik részleg a hagyományos profilt gyártotta. Az új neve: „Marx és Mérei Tudományos-, Elektromos Műszerek és Feszmérők Gyára- Első Magyar Repülőműszergyár” lett. 1943-tól a repülőműszereket előállító gyár, mivel a vezetésben csak a Marx testvérek maradtak, felvette a „Marx és Marx Első Magyar Repülőműszergyár” nevet.

A vállalat 1930-tól a magyar légierő részére nagy mennyiségben szállított műszereket, ellenőrző és hitelesítő berendezéseket. A gyárépületre 1941-ben felhúztak egy emeletet. A gyár élére hadiüzemi személyzeti parancsnok került.

A vállalat bekapcsolódott a Messerschmidt-programba. Alvállalkozóként a Weiss Manfréd gyár részére Bf 109 és Me 210 típusú repülőkhöz 1100 db műszerkészletet (fordulatszámmérő, olajhőmérő, víztávhőmérő, benzin-, olajnyomás- és szívótérnyomásmérő, légcsavarállásjelző, sebességmérő, magasságmérő, variométer, pilótairánytű, elfordulásjelző horizont) szállítottak. Megszerezték egyes német műszerek utángyártási jogát is. A megnövekedett termeléshez a Bulcsú utcai részleget bővítették, és két műszakos gyártást vezettek be. Mivel a HM újabb szállításokat követelt a Messerschmidt-programon kívül, és a gyárat a lövegműszergyártásba is bekapcsolták, további bővítés volt szükséges. 2,4 millió pengő kölcsönért folyamodtak, megvásárolták a XIII. kerület Szekszárdi út 19-25. szám alatti, egyemeletes „Lőwi Rudolf Mechanikai Szövőgyár Rt.”-t. Ott helyezték el az alkatrészgyártást, felületkezelést, irodákat, raktárakat, nyersanyagokat, előszerelést.

Területi elosztás[szerkesztés]

Telephely Használható alapterület m²
XIII. Bulcsú u. 7. 1250[1]
XIII. Szekszárdi út 19-25. 3100
XIII. Frangepán u. 53. n.a.[2]
V. Wahrmann u. 2. (Ma: XIII. Victor Hugo utca) 500
VII. Éva u. 14. (Ma: Asbóth utca) 250
V. Váci u. 18.[3] n.a.

A gyár vezetői a Szekszárdi úton kívánták összevonni a szétszórt telepeket, és további 3000 m² építését tervezték. A munkaszervezési nehézségeket látva a HM nem járult hozzá az új gyár felépítéséhez.

A háború alatt és után[szerkesztés]

A feszített programot a gyár nem tudta végrehajtani. A Messerschmittgyártás 1943–1944-ben már 500-500 darab komplett műszerkészletre tartott igényt, miközben a munkáslétszám stagnált. A Messerschmitt-programon felül a cégnek 23 000 darab különféle típusú repülőműszert kellett volna szállítania, ezen felül a javításokat is ellátni.

A Bulcsú utcai és Szekszárdi úti bővítést a frontvonal közeledése hiúsította meg. A gépparkot leszerelték és a Nógrád megyei Nőtincs, és Szendehely községekbe telepítették ki. Szendehelyen üzlethelyiségeket alakítottak át, barakkokat építettek, míg Nőtincsen a kastélyban helyezték el a gépeket. A Nőtincsi telepet Szany községbe akarták áttelepíteni, de a HM 1944. november 8-i nyílt parancsára uszályokon az ausztriai Obermühlbe akarták szállítani, azonban az uszály Nógrádverőcénél elsüllyedt.

A vállalat üresen álló helyiségeit az Elhagyott Javak Kormánybiztossága vette gondozásba. Élére kormánybiztost neveztek ki. 1946 közepén a dolgozóknak egy kis kollektívája megalakította a Műszaki Munkaközösség és Értékesítő Szövetkezetet, amit 1948. március 28-án államosítottak. A szövetkezeti forma 1949. augusztus 1-jéig állt fent, amikor is megalakult a Mechanikai Mérőműszerek Gyára, melyet a Marx testvérek elhagyott gyárában helyeztek el. Ide olvasztották be még a Zoltán Hugó és Társa vállalatot. 1950-ben a Pártos és Társa Feszmérőgyár feszmérő és hőmérő üzemét, a Gamma N.V. mérőszalag gyárát és több kisebb céget vontak össze. 1953-ban felvette a Közlekedési Mérőműszerek Gyára nevet.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1800 m² építése még nem fejeződött be
  2. A cég asztalosüzeme
  3. Marx Ferenc Műszaki Különlegességek Üzlete

Források[szerkesztés]

  • Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története. (GMM, 1975)
  • MMG