Marco Casagrande

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Marco Casagrande
Marco Casagrande.jpg
Született 1804. szeptember 18.
Campea
Elhunyt 1880. február 5. (75 évesen)
Cison di Valmarino
Állampolgársága olasz
Nemzetisége olasz
Foglalkozása szobrász
Egri székesegyház

Marco Casagrande (Campea, 1804. szeptember 18.Cison di Valmarino, 1880. február 5.)[1] olasz szobrász.

Pyrker János László egri érsek hívására érkezett Magyarországra. Ő készítette az egri székesegyház szobrait, többek között a feljáró melletti monumentális szobrokat – elöl a két magyar szent király, István és László, hátul a két főapostol, Péter és Pál látható –, valamint templombelső 28 falmezején a Krisztus életéből vett jeleneteket.

A lépcsőzet két oldalán 2-2 talapzatra állított 4 méteres kőszobra áll az alábbi elrendezésben. Az első szobor bal oldalon Szent István királyt, jobb oldalon Szent László királyt ábrázolja, míg mögöttük balra Szent Péter, jobbra Szent Pál áll. E szoborcsoport folytatására a főhomlokzaton figyelhetünk fel. Az épület két sarkán az isteni Igazság és az isteni Szeretet kerubjai állnak. Ezek, valamint a portikusz fölött álló Hit, Remény, Szeretet szobrok szintén Casagrande alkotásai. Szintén tőle vannak azok a főhomlokzatot díszítő, falba süllyesztett, téglalap alakú domborművek, amelyek témája: Jézus keresztről való levétele, Jézus kiűzi a templomból a kufárokat, A tizenkét éves Jézus az írástudók körében.

A fáji Fáy-kastélyban a díszterem falain 1845-ben készült fehér márvány domborművei láthatók: „Szatír ünnep” vagy „Pán a nimfákkal”, „A római Lukrétia története” és az „Auróra”, a klasszicista szob­rá­szat jellegzetes és magas színvonalú emlékei. Valószínűleg az udvari bejárat fölötti címertartó harsonás angyalok is Casagrande művei.

Az művész 1837-ben Pesten telepedett le, 1841 után az esztergomi bazilika szobordíszein dolgozott. Kopácsy József hercegprímás bízta meg az épülő székesegyház szobrainak faragásával. Hosszú itt tartózkodása alatt aktívan bekapcsolódott a hazai művészeti közéletbe: nemcsak a Mátyás-emlékmű pályázatán vett részt, hanem 1848-ban a márciusi forradalom emlékére "Szabadságoszlop"-tervet is készített. Az 1848/49-es szabadságharc leverése után nem kapott Magyarországon munkát, ezért hazatért Velencébe, csak 1856-ban jött vissza Egerbe, hogy befejezze néhány szobrát.

Nagy érdeme, hogy szobrászműhelyt szervezett, magyar segédekkel dolgozott, és ezzel kétségtelenül hozzájárult egy szélesebb körű szobrásziskola kialakulásához.

Személyében a monumentális szobrászat és a kisplasztika olyan mestere áll előttünk, akinek képessége, tanultsága termékenyítően hatott anélkül, hogy műveinek bármilyen nemzeti jellege, a hazai hagyományokhoz kapcsolódó szála lett volna.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Művészeti lexikon. 1935. i.m. születési és halálának helye eltér, szül hely: Campea, halálozási hely: Velence

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest : Győző Andor, 1935. Casagrande l. 181. o.

További információk[szerkesztés]