Major István (politikus)
| Major István | |
 | |
| Született | Major István 1887. december 13. Verebély |
| Elhunyt | 1963. szeptember 19. (75 évesen) Pozsony |
| Állampolgársága | csehszlovák |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Olšany temető[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Major István (Verebély, 1887. december 13. – Pozsony, 1963. szeptember 19.) tanár, kommunista politikus, diplomata, magyarországi csehszlovák nagykövet, a Ľudový denník, Népszava, Szántó-Vető és a pozsonyi Pravda szerkesztője.
Élete[szerkesztés]
Előbb Verebélyen tanult, majd a modori tanítóképzőn végzett, majd Nagykéren, Nevigyénben, Özdögén és 1913-tól Nagyhinden tanított.[2] 1920-tól csatlakozott a formálódó kommunista mozgalomhoz. 1921 elején a csehszlovákiai Népszava hetilap szerkesztője lett, s a szlovákiai kommunista mozgalom egyik meghatározó alakjává vált.
1923-1925 között Pozsony képviselőtestületi tagja, 1925-1929 között a CSKP nemzetgyűlési képviselője volt. 1931-től a CSKP KB tagja, 1930-ban a CSKP össz-szlovákiai titkára. 1931-ben a nemeskosúti sortűz[3] kapcsán indított perben 18 havi fogházbüntetésre ítélték, majd a Ľudový denník (Néplap) lapot szerkesztette. Egy időre a Szovjetunióba távozott. 1935-ben újból nemzetgyűlési képviselővé választották, de mandátumáról lemondott.
1938 őszén Kassán és Tornócon[4] rendezett antifasiszta manifesztációk egyik fő szervezője és szónoka volt. Szlovenszkón 1938 októberében betiltották a Kommunista Pártot, ezért Moszkvába távozott, ahol a Kommunista Internacionálé apparátusában, később a Moszkvai Rádió szlovák adásának szerkesztőjeként dolgozott. 1945 júniusában tért vissza, de magyar nemzetisége miatt nem kapott párttisztséget, így a Pravda nyomdaipari vállalat igazgatója lett egészen 1951-ig. 1948-1954 között nemzetgyűlési képviselő volt, 1949-1954 között a CSKP KB tagja. 1948–1949-ben tagja a szlovák KB mellett működő Magyar Bizottságnak, 1950-1963 között pedig a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának a tagja volt. 1951-től 1957-es nyugdíjba vonulásáig Csehszlovákia magyarországi nagykövete.
Az ő közbenjárásának volt köszönhető, hogy Ortutay Gyula 1956-os felvidéki folklórgyűjtésének elveszett hanganyagait a következő évben Ág Tibor és Sima Ferenc részben pótolták.[5]
Prágában nyugszik.
Elismerései[szerkesztés]
- Köztársasági Érdemrend (1955)
- Klement Gottwald Érdemrend (1957)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ BillionGraves (angol nyelven)
- ↑ Jozef Trubíni - Marián Samuel - Farkas Csaba 2018: Veľké Chyndice. Veľké Chyndice, 121.
- ↑ Prágai Magyar Hírlap X/120, 1 A kossuti eset (1931. május 28.); X/119, 1 A kossuti véres sortűz a szenátus előtt (1931. május 27.); Plevza, V. - Plevzová, V. 1980: A szlovákiai értelmiség a kommunista mozgalomban. Bratislava, 87-88.
- ↑ Országos Levéltár Külügyminisztériumi iratanyag, politikai 1938-7/7-4265-(7029); Ádám Magda 1968: Magyarország és a kisantant a harmincas években. Budapest, 201.
- ↑ Magyar - Varga 2018, 38.
Források[szerkesztés]
- A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig, Személyiségek
- Revolucionár Štefan Major – Emlékezünk egy kommunista harcosra
További információk[szerkesztés]
- Magyar Zoltán - Varga Norbert 2018: Ortutay Gyula zoborvidéki folklórgyűjtése. Budapest.
- Grek Imre: Major István születésének 80. évfordulójára. A Hét, 12. évf. 49. sz. (1967) 20. o.
- Fábry Zoltán (1931): A Major-per. In: Fónod Zoltán 1981 (Szerk.): Az út 1931-1936. Bratislava, 86-96.
- Šarluška, V. - Morávek, Š. 1962: Policajný komisariát v Komárne 1923-1938 (inventár). Bratislava.