Ludwig Persius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ludwig Persius
Friedrich Jentzen rajzán, 1840 k.
Friedrich Jentzen rajzán, 1840 k.
Született1803. február 15.[1][2][3][4][5]
Potsdam[6][7]
Elhunyt1845. július 12. (42 évesen)[1][2][3][4][5]
Potsdam[8][7]
Állampolgárságaporosz
Gyermekeihat gyermek:
  • Reinhold Persius
  • Paul Persius
  • Conrad Persius
SzüleiChristian Friedrich Persius
Foglalkozása
Tisztségeudvari festő (IV. Frigyes Vilmos porosz király, 1840–1845)
Iskolái
  • Bauakademie (1819–)
  • Frigyes Vilmos Egyetem
  • gimnázium (1814–1817)
SírhelyeBornstedti temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig Persius témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Friedrich Ludwig Persius (Potsdam, 1803. február 15. – Potsdam, 1845. július 12.) porosz építész, Karl Friedrich Schinkel tanítványa. Többek között segített Schinkelnek a Charlottenhof-palota és a potsdami Sanssouci Park római fürdőjének felépítésében. Részt vett a Nagy szökőkút (a Sanssouci-palota előtt), a Béketemplom, a Narancsház (Orangerie) és a Normann-torony (a Ruinenbergen, a Sanssouci palotával szemben) építésében is.

Élete[szerkesztés]

Christian Friedrich Persius (1743–1811) kereskedő és felesége, Maria Regina Koch fia, Potsdamban járt polgári- és középiskolába. 1817-től 1819-ig Gotthilf Hecker építési felügyelőnél dolgozott; közben beiratkozott az acs szakmát tanulni. 1819-től a berlini építőakadémián tanult, és 1821 márciusában letette a földmérői vizsgát. Építésvezetőként dolgozott Potsdamban, többek között Karl Friedrich Schinkel keze alatt a kastély és a templom építésén Potocki gróf Krakkó melletti birtokán. 1824-ben a Berlini Építészszövetség tagja lett. A Glienicke-kastélyban Schinkel vezetésével építészként dolgozott. 1826-ban letette az építőmesteri vizsgát a berlini építőakadémián, majd Charlottenhofban építésvezető lett.

1827-ben feleségül vette Pauline Sellót (1808–1883), a híres Sello kertészcsaládból származó Hermann Ludwig Sello nővérét. Ebből a házasságból származtak Elisabeth (1829–80) és Marie (1834–47) nevű lányai, valamint Ludwig Paul (1832–1902), Reinhold (1835–1912), Conrad (1836–1903) és Félix (1842)–1885) nevű fiai.

1829-ben a királyi kormányzat építési felügyelője lett Potsdamban. Első önálló építkezésére 1833-ban került sor: a művészmalmot (a római fürdő közelében) Handmann kertész lakóházává alakította át. 1834-ben a királyi udvar építési felügyelője lett.

1840-ben egy rajnai kirándulásra vállalkozott, amelyen többek között Heidelbergbe és Bacharachba, valamint a Stolzenfels-kastélyhoz és a koblenzi Ehrenbreitstein-erődhöz(wd) is eljutott. 1841-ben Párizsba utazott, és ellátogatott Münchenbe, Strasburgba, Andernachba, Rolandseckbe, Bad Godesbergbe és Kölnbe is. 1842-ben újabb utazást tett: Lehnin, Chorin, Halle érintésével, egészen Erfurtig eljutott.

1841-ben kinevezték IV. Frigyes Vilmos porosz király udvari építészének. 1842-ben királyi építésügyi tiszt és az építési főigazgatóság tagja lett. 1843/44-ben Persius többek között Pückler-Muskau hercegnek is dolgozott.

1843-ban újabb útja vezetett a Rajnához (beleértve Bingent, Bad Godesberget és Triert is). 1844-ben Bad Muskauba és Hollandiába, 1845-ben Itáliába utazott: Nîmes-n, Marseille-en és Genován keresztül Rómába, Nápolyba, Vicenzába, Padovába, Velencébe és Veronába.

1845-ben 1842. október 12-ére visszamenőleges hatállyal kinevezték vezető építési tisztnek. 1845 júliusában, negyvenkét évesen halt meg, és a Hermann Sello Családi Alapítvány temetőjében temették el, amely a Potsdam melletti bornstedti temető része.

Alkotásai[szerkesztés]

Épületek Schinkellel együttműködésben[szerkesztés]

  • 1821, kastély és templom Potocki gróf birtokán, Krakkó mellett
  • 1829–32, kertészház a Sanssouci parkban a római fürdő közelében

Fennmaradt épületei[szerkesztés]

Gabonaraktár Potsdamban
Villa Schöningen
Nedlitz, révátkelő
Templom az erdőben Heringsdorfban
A Teufelsgraben-híd Potsdamban
  • 1833, Handmann háza a Sanssouci parkban a római fürdő közelében
  • 1834/35, Uetz komp és halászház (Uetz-Paarenben, Potsdam közelében)
  • 1837/38, von Schierstedt-kastély Gräben-Dahlenben
  • 1838/39, kertész és gépház, Ördöghíd, valamint a Glienicke Park narancsháza és üvegházak (Berlin-Wannsee-ben)
  • 1840, Stibadium a Glienicke Parkban (Berlin-Wannsee-ben)
  • 1840/41, kacsafogó létesítmény a Potsdami Vadasparkban (Geltowban, Schwielowsee település) és a Sanssouci-palota oldalszárnyainak felújítása
  • 1840–1842, a Glienicke-palota újjáépítése (Berlin-Wannsee-ben)
  • 1841, Prinzliche Unterförsterei Moorlake (Berlin-Wannsee-ben); a Béketemplom első tervei (1844-ben készültek)
  • 1841/42, Hirschtor a Glienicke Parkban; első, második és harmadik erdésztelep és a természetvédőház a vadasparkban; A St. Nikolai-templom kupolájának tervei (befejezve 1850-ben)
  • 1841–1843, a Királyi Civilkabinetház (Potsdam, Allee nach Sanssouci 6. sz.) rekonstrukciója; Hofgärtnerhaus Sello (ma: Kache-villa, Potsdam, Maulbeerallee 2.); Gőzgépház Sanssouci számára (Potsdam, Breite Straße 28.); Az egykori porosz tengeri kereskedelem gőzmalma (Potsdam, Zeppelinstrasse 136., 2016 óta a szellemi fogyatékosok első szakképző központja)
  • 1841–1844, Heilandskirche és római pad Potsdam-Sacrowban (Krampnitzer Straße 9.); Szökőkutak és kisépületek a Sanssouci Parkban; Átrium és pergola a Paradiesgärtleinben (1848-ig kivitelezve; Maulbeerallee, jelenleg a Potsdami Egyetem Botanikus Kertjének része)
  • 1842, a képgaléria északi bővítése és az Új Kamrák felújítása (a Sanssouci-palotától nyugatra); A Ruinenberg exedra terve (1843/44-ben készült)
  • 1842–44, Fasanerie Charlottenhof (Potsdam, Zwilling-Scholl-Straße 36.)
  • 1842/43, a gabonahombár terve az ellátási iroda helyiségében (Potsdam, Leipziger Straße 7/8); Jägertor a Glienicke Parkban (Berlin-Wannsee-ben)
  • 1843, svájci stílusú tengerészház a Glienicke Parkban (Berlin-Wannsee-ben); A Villa Tieck terve (1845/46-ban készült; Potsdam, Schopenhauerstrasse 24.); Az Ahok lakóépület terve (1845-ben készült; Potsdam, Weinbergstrasse 9.); A Villa Illaire (korábban Voss udvari kertész otthona, 1846-ig készült el) felújításának tervei
  • 1843/44, Brandt-ház (Potsdam, Zeppelinstrasse 189.); Orangerie a Fürst-Pückler-Parkban, Bad Muskau; Viadukt Potsdam-Bornstedtben (Teufelsgrabenbrücke a Bornstedt áttörés felett); Prédikátorház Lehninben; Az Újkert tejüzemének rekonstrukciója és bővítése
  • 1843–1845, a Babelsberg-palota bővítése; Gépház és kapuház Potsdam-Babelsbergben ; Villa Tiedke (Potsdam, Reiterweg 1.); Villa Schöningen (Potsdam, Berliner Straße 86.)
  • 1844, a Lindstedt-palota tervei (módosítva; Potsdamban); A ruinenbergi Normann torony terve (1845-ben Ferdinand von Arnim udvari építész vezetésével); Tervezés a Nedlitzer Fährgutshaushoz Révház (Potsdam-Neu Fahrland, Tschudistraße 1.); Bornim-tanya (csak a torony maradt meg; Potsdam, Max-Eyth-Allee); Rietz ácsmester otthona (Potsdam-Bornstedt, Ribbeckstrasse 22.); A saarmundi templom terve (1846–48)
  • 1844–1846 A Tiedke villa építése (Potsdamban, Reiterweg 1)
  • 1844/45, a Minerva Lodge felújítása (Potsdamban, Kiezstraße 10)
  • 1845, farm a Glienicke Parkban (Berlin-Wannsee); Tervezés a heringsdorfi erdőben lévő templom számára (végrehajtás 1846–48); A berlini Bethanien Kórház terve, 1847-ig Theodor August Stein és Friedrich August Stüler tervei alapján

Elpusztult épületei[szerkesztés]

Sírja a Potsdam melletti bornstedti temetőben
  • 1835–39, Villa Jacobs (1981-es tűzvész után lebontották, 2006–2008-ban újjáépítették a megőrzött alapon)
  • 1837, Villa Persius (a második világháborúban elpusztult, 2014-ben újjáépítették a történelmi kubatúrában)
  • 1837, istállóépület (svájci ház) a történelmi malomnál a Sanssouci Parkban
  • 1842, sétahíd a potsdami városi csatornán
  • 1842/43, Kneib gőzvágó malom
  • 1842/43, Jacobs-cukorgyár
  • 1844, a Nedlitzer Nordbrücke tervezése (1853/54-ben Carl Ferdinand Busse készítette, 2001-ben a műemlékvédelem ellenére lebontották)
  • 1844, a Sacrower komp bérlőházának átalakítása „Zum Doctor Faust” fogadóvá Potsdam-Sacrowban (1961-ben bontották le, amikor a határzárat építették)
  • 1845–51, a Barberini-palota rekonstrukciója, Ludwig Ferdinand Hesse (a második világháborús pusztulása után 2016-ig rekonstruálva)

Irodalom[szerkesztés]

  • Lionel von Donop: Persius, Ludwig. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB).  25. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1887,  390–392. oldal (németül)
  • Inken Baller: Persius weitergebaut. In: Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg. Jahrbuch 5 (2003) 237–242. o. (Digitalisat auf perspectivia.net, hozzáférés: 2013. február 28.)
  • Barry Bergdoll: Von Potsdam bis Chicago: Die Rezeption von Ludwig Persius durch moderne Architekten und Kunsthistoriker. In: Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg. Jahrbuch 5 (2003), 221–235. o. (Digitalisat auf perspectivia.net, hozzáférés: 2013. február 28.)
  • Eva Börsch-Supan: Ludwig Persius. Das Tagebuch des Architekten Friedrich Wilhelms IV. Deutscher Kunstverlag, München, 1980, ISBN 978-3422007185
  • Eva Börsch-Supan: Persius, Friedrich Ludwig. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 20, Duncker & Humblot, Berlin, 2001, ISBN 3-428-00201-6 198 f. (Digitalisat).
  • Eva Börsch-Supan: Ludwig Persius – Anspruchslose Meisterschaft. In: Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg. Jahrbuch 5 (2003), 3–8. o.(Digitalisat auf perspectivia.net, hozzáférés: 2013. február 28.)
  • Sabine Bohle-Heintzenberg / Manfred Hamm: Ludwig Persius. Architekt des Königs. Gebrüder Mann Verlag, 2002, ISBN 978-3786117131
  • Ludwig Persius – Architekt des Königs, Baukunst unter Friedrich Wilhelm IV. Hrsg. von der Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Potsdam, 2003, ISBN 978-3795415860
  • Axel Föhl: Marmor, Stein und Eisen. Ludwig Persius und die Industriearchitektur des 19. Jahrhunderts. In: Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg. Jahrbuch 5 (2003), S. 113–126 (Digitalisat auf perspectivia.net, hozzáférés: 2013. február 28.)
  • Stefan Gehlen: »Was fühle ich mich glücklich auch bei diesem Bau im Geiste meines theuren Meisters fortwirken zu dürfen«. Zur Pliniusrezeption von Karl Friedrich Schinkel und Ludwig Persius in Babelsberg. In: Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg. Jahrbuch 5 (2013), S. 71–82 (Digitalisat auf perspectivia.net, hozzáférés: 2013. február 28.)
  • Robert Graefrath: Sacrow. Die Heilandskirche am Port: Wie Ludwig Persius, Friedrich Wilhelm IV. und Carl Begas in das heikel bemessene Gefäß den Innenraum komponierten. In: Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg. Jahrbuch 5 (2003), 31–46. o. (Digitalisat auf perspectivia.net, hozzáférés: 2013. február 28.)
  • Hillert Ibbeken: Ludwig Persius – Das architektonische Werk heute / The Architectural Work Today. Edition Axel Menges, 2005, {{ISBN|978-3932565465]]
  • Andreas Kitschke: Auf der Suche nach dem Konsens. Das Verhältnis Ludwig Persius’ zu Friedrich Wilhelm IV. und seinen Berufskollegen im In- und Ausland. In: Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg. Jahrbuch 5 (2003), 9–18. o.(Digitalisat auf perspectivia.net, hozzáférés: 2013. február 28.)
  • Katharina Lippold: Backstein und Terrakotta – wichtige Details von Persius’ Italientraum. In: Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg. Jahrbuch 5 (2003), S. 105–112 (Digitalisat auf perspectivia.net, hozzáférés: 2013. február 28.)
  • Andreas Meinecke: Persius’ Bauaufnahmen der Klosterkirche Chorin vor dem Hintergrund der Entwicklung der Denkmalpflege unter Friedrich Wilhelm IV. In: Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg. Jahrbuch 5 (2003), 19–30. o.(Digitalisat auf perspectivia.net, hozzáférés: 2013. február 28.)
  • Andreas Meinecke (Bearb.): Ludwig Persius. Bauberichte, Briefe und architektonische Gutachten. Eine kommentierte Quellenedition. Hrsg. von der Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg. Deutscher Kunstverlag, München, 2006, ISBN 3-422-06634-9
  • Marcel Piethe: Der Baumeister Ludwig Persius in Potsdam und der Mark Brandenburg. in: Die Mark Brandenburg, Heft 76, Berlin, 2010, ISBN 978-3-910134-10-2
  • Stefan Pochanke: Das Seebad Heringsdorf zur Biedermeierzeit, Verlag von Hausen, Bad Oldesloe, 2020, ISBN 978-3-9818526-8-4

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Structurae (angol, francia és német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ a b Persius, (Friedrich) Ludwig, (Friedrich) Ludwig Persius
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. ↑ a b Deutsche Biographie (német és angol nyelven). Bayerische Staatsbibliothek – Historical Commission of the Bavarian Academy of Sciences
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ludwig Persius című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ludwig_Persius&oldid=26864163”