Hermann von Pückler-Muskau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hermann von Pückler-Muskau
Született Hermann Ludwig Heinrich von Pückler-Muskau
1785. október 30.
Muskau (Lausitz)
Elhunyt 1871. február 4. (85 évesen)
Schloss Branitz
Álneve Semilasso
Állampolgársága porosz
Nemzetisége német
Házastársa Lucie Hardenberg-Reventlow
SzüleiClementine Kunigunde Charlotte Olympia Luise von Pückler-Muskau
Ludwig Karl Johann Erdmann Graf Pückler-Muskau
Foglalkozása író, tájépítész
Tisztsége A porosz felsőház tagja
Kitüntetései honorary citizen of Cottbus[1]
Sírhelye Cottbus

A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann von Pückler-Muskau témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hermann Ludwig Heinrich von Pückler-Muskau (Muskau (Lausitz), 1785. október 30.1871. február 4.) herceg, német író és tájépítész.[2]

Élete[szerkesztés]

Hermann von Pückler-Muskau sírhelye Branitzban

Eleinte jogot tanult, 1803-ban katona lett, de néhány év múlva ennek a pályának is hátat fordított és hosszabb külföldi utazások után kezébe vette atyjának muskaui birtokát. Az 1813-as háborút orosz szolgálatban küzdötte végig, ismételten kitüntette magát, de a békekötés után megint elhagyta a katonaságot. 1822-ben hercegi rangra emelték, kárpótlásul ama kiváltságokért, melyeket Pückler-Muskau Lausitznak a porosz államba való beolvasztása alkalmával elveszített. Ekkor ismét nagy utazásokat tett: 1828-ban bejárta Angliát és Franciaországot, 1835-ben Algériát és Észak-Afrikát, 1837-ben Egyiptomot, Kis-Ázsiát és Görögországot, ahonnan csak 1840-ben tért vissza. 1845-ben eladta ősi uradalmát és hosszabb idő múlva, melyet fölváltva Olasz- és Németországban töltött, Branitzban teremtett magának kedvére való otthont. Az angol parkok beható tanulmányozása után, ő honosította meg a kontinensen a kertészetnek ama nemét, mely a kertbe távlat útján bevonja a környező tájat is. Erről szól Andeutungen über Landschaftsgärtnerei (Stuttgart, 1834). Mint író leginkább a humoros, csevegésszerű útirajzot művelte. E fajta művei: Briefe eines Verstorbenen (Stuttgart, 1830-31); Tutti-Frutti (5 kötet, uo. 1834); Jugenwanderungen (1835); Semilassos vorletzter Weltgang (3 kötet, 1835); Semilasso in Afrika (1836); Der Vorläufer (1838); Südöstlicher Bildersaal (1840); Aus Mehemed Alis Reich (1844) és Die Rückkehr (3 kötet, Berlin 1846-48. Meghalt Branitz nevű kastélyában (Cottbus mellett). Naplóit és leveles könyveit halála után Ludmilla Assing adta ki (9 kötet, Berlin, 1873-76).[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://archive.ph/20130806150509/http://www.cga-verlag.de/2010/101030pueckler.php
  2. Fürst Hermann von Pückler-Muskau Friedhof-Ansichten.de
  3. V. ö. Assing, Fürst H. von P. (Hamburg 1873) Petzold, Fürst P. in seiner Bedeutung für die Gartenkunst (Lipcse, 1874), magyarul Garamvölgyi, P. M. herczeg (Athenaeum 1841, I. félév).

Források[szerkesztés]