Stibadium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Egy berlini stibadium

A stibadium a római díszkertekben kialakított, oszlopokból álló pihenő, amely egyben szőlőlugasként is szolgált, esetleg forrásházként. Az i. e. 1. századtól terjedt el a római építészetben, s egészen az 5. századig a római villák kedvelt kiegészítőjének számított. A középkorban szinte egyáltalán nem építettek stibadiumokat, csak a 17. század18. században lett ismét népszerű. Ma a stibadiumot közkeletű néven zenepavilonnak is hívják.

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 356. o.