Loire menti kastélyok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Loire-völgy[szerkesztés]

A Loire-völgy egy méltán híres és mesébe illő terület, mely a Loire folyó mentén, Franciaország középső, illetve nyugati részén helyezkedik el. A Loire Franciaország leghosszabb folyója.

Loire völgy

Középső szakasza Párizs után az ország második legfontosabb idegenforgalmi régiója, de jelentősége a mezőgazdaság és szállítás szempontjából sem elhanyagolható.[1] Az olasz, a francia és a flamand kultúra kölcsönhatásának köszönhetően a táj rendkívül sokszínű és mégis egységes;[1] e hatásokból itt születettek meg az első franciakertek. Egyes reneszánsz költők a Loire völgyét olyan vonzónak találták, mint Róma környékét. Ez a páratlan vidék az UNESCO Világörökség listájára is felkerült.

A vidék romantikája sok művészt megihletett, de a Loire-völgy híres lankáinál és szőlőültetvényeinél még híresebbek kastélyai. A régióban talán 100-nál is több szebbnél szebb kastély, illetve átalakított középkori vár áll. Közülük a „Loire-völgyi kastélyok” hivatalos oldala[2] 19-et ajánl megtekintésre, közülük 4-et különösen:

A Loire-völgy térképe[3] szerint folyásirányban haladva a nevezetes kastélyok közül az első (legfölső, legkeletibb) a Sully-sur-Loire-ban épült és a faluról elnevezett Sully-sur-Loire kastély. Ezt lefelé haladva az alábbi kastélyok, illetve várak követik:

Château d’Angers[4][szerkesztés]

Angers-i vár

Angers Franciaország nyugati felén található, közel az óceánhoz. A város sok mindenről híres, többek között az Operaházáról, a David d’Anger kiállításról, stb., de mégis az egyik leghíresebb látnivaló, ami évről évre odacsábítja látogatóit, az a kastély vagy inkább talán vár. Azért nevezhető inkább várnak, mert erődítményszerű a felépítése, erre utalnak a vastag, magas falak, a picike, lőrésszerű ablakok a várfalon, a vizesárok a vár körül.

Eredetileg a 13. században építették és nagyon sokáig katonai iskolaként működött, melynek leghíresebb tanulója, Bonaparte Napóleon volt.[5] A II. világháború alatt, mint sok más csodálatos épület Európában, óriási károkat szenvedett. 2009-ben pedig egy szerencsétlen baleset folytán a tetőszerkezete leégett, de sikerült minél előbb helyreállítani az egyik legszebb Loire menti kastélyt. A kastély egész évben látogatható.

Château d’Azay-le-Rideau[6][szerkesztés]

Azay-le-Rideau

Az Indre folyó egy szigetén álló Azay-le-Rideau kastély cölöpökre épült, amitől olyan, mintha egy meséből lépne elő. Egy tehetős tőkés, Gilles Berthelot építtette még I. Ferenc uralkodása idején.[7]

Korábban egy 12. századi erőd állt a kastély helyén, de az leégett. Miután I. Ferenc elkobozta a kastélyt, abban több király is megszállt, így például XIV. Lajos is.

Az olasz reneszánsz stílusú épületet gyönyörű angolkert övezi. A falakon értékes festmények és holland gobelinek lógnak.[5] A kastélyt 1905-ben 250 000 frankért eladták a francia államnak, és ma már az UNESCO Világörökség része. Látogatható.[8]

Château de Chenonceau[9][szerkesztés]

Chenonceau kastély

Az összes Loire-menti kastély közül talán Chenonceau a legkiemelkedőbb, a leginkább festői és leginkább bájos. A kastély Indre-et-Loire megyében, Chenonceaux településen áll.

„Hat Hölgy kastélya” néven is emlegetik, ugyanis hat híres francia nő kötődik hozzá. A legelső rögtön az építtető, Thomas Bohier felesége, Catherine Briconnet volt. Catherine lebontatta a kastély helyén álló régi erődítményt, majd pedig egy malom helyére, a folyó egyik kis szigetére építtette fel a várat.[10] Az ő haláluk után II. Henrik király, az egyik leghíresebb pártfogoltjának, Diane de Poitiers-nek adta a kastélyt. Ő volt az, aki a folyó fölé építtette a várat, és csodás kertek alakított ki a kastély bejárata előtt.

A harmadik nő, II. Henrik felesége, Medici Katalin volt, aki a férje halála után rögtön el is kobozta a kastélyt és a híd fölé kétszintes épületet, galériát építtetett.[10]

Chenonceau a vizen.jpeg

A negyedik nő a kastély történetében III. Henrik özvegye, Louise de Lorraine volt. Az özvegy királyné ide vonult vissza férje halála után, s egész hátralévő életében őt gyászolta.[10] Ezután a kastély sok kézen ment át, míg nem a 18. században Dupin tábornok kezében állapodott meg. Dupin tábornok felesége, az elegáns és művelt Madame Dupin az ötödik hölgy a kastély hányattatott történetében, a kor szinte minden jelentős művésze, írója megfordult nála.[10] Fia mellé Rousseau-t fogadta nevelőnek, aki az ifjú épülésére írta meg híres művét, az Émile-t. Dupin asszonyt olyannyira szerette a környék népe, hogy a forradalom idején sem neki, sem a kastélynak nem esett bántódása.[11]

A hatodik hölgy Madame Pelouze volt, aki 1864-ben vette meg a jelentősen megrongálódott és elhanyagolt kastélyt, majd óriási összegeket áldozott arra, hogy szebbé varázsolja.[10]

Jelenleg is magánkézben van, de látogatható.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]