Loire menti kastélyok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Loire-völgy[szerkesztés]

A Loire-völgy egy méltán híres és mesébe illő terület, mely a Loire folyó partján terül el. A folyó Franciaország közepén helyezkedik el, ez a leghosszabb folyó, így több tájegységen is keresztül megy.

Loire völgy

Alsó szakaszának völgye Párizs után az ország második legfontosabb idegenforgalmi régiója, de jelentősége a mezőgazdaság és szállítás szempontjából sem elhanyagolható.[1] A Loire völgy híres lankái és szőlőültetvényei mellett sokkal inkább a kastélyairól híres. A régióban talán még 100-nál is több, szebbnél-szebb kastély helyezkedik el. A vidék romantikája sok művészt megihletett már. Annak köszönhetően, hogy találkozik az olasz, a francia és a flamand kultúra, a táj rendkívül sokszínű és mégis egységes.[1] E hatásoknak köszönve itt születettek meg az első franciakertek. Egyes reneszánsz költők a Loire völgyét olyan vonzónak találták, mint amilyen elragadó Róma városának vidéke. Ez a páratlan vidék az UNESCO Világörökség listájára is felkerült.

Château d’Angers[2][szerkesztés]

Angers-i vár

Angers Franciaország nyugati felén található, közel az óceánhoz. A város sok mindenről híres, többek között az Operaházáról, a David d’Anger kiállításról, stb., de mégis az egyik leghíresebb látnivaló, ami évről évre odacsábítja látogatóit, az a kastély vagy inkább talán vár. Azért nevezhető inkább várnak, mert erődítményszerű a felépítése, erre utalnak a vastag, magas falak, a picike, lőrésszerű ablakok a várfalon, a vizesárok a vár körül.

Eredetileg a 13. században építették és nagyon sokáig katonai iskolaként működött, melynek leghíresebb tanulója, Bonaparte Napóleon volt.[3] A II. világháború alatt, mint sok más csodálatos épület Európában, óriási károkat szenvedett. 2009-ben pedig egy szerencsétlen baleset folytán a tetőszerkezete leégett, de sikerült minél előbb helyreállítani az egyik legszebb Loire menti kastélyt. A kastély egész évben látogatható.

Château d’Azay-le-Rideau[4][szerkesztés]

Azay-le-Rideau

A kastély híres arról, hogy cölöpökre épült, a mi egy olyan megjelenést kölcsönöz ennek a csodálatos kastélynak, mintha egy mesebeli kastélyt látnánk magunk előtt. Azay-le-Rideau egy tehetős tőkésnek, Gilles Berthelot-nak köszönhetően épült fel még I. Ferenc uralkodása idején.[5] A kastély az Indre-szigeten található.

Eredetileg egy 12. századi erőd állt a kastély helyén, mely a későbbiekben leégett. De az Indre-szigeten álló káprázatos kastély több királyi utasnak is szállást adott, melyek közül talán a leghíresebb maga XIV. Lajos volt.

Az épületet egy gyönyörű angol park övezi, belül az olasz reneszánszt képviseli számos holland gobelin művel és festmény gyűjteménnyel.[3] A kastélyt 1905-ben 250 000 frankért adták el a francia államnak és ma már az UNESCO része. A közönség előtt nyitva áll, látogatható.[6]

Château de Chenonceau[7][szerkesztés]

Chenonceau kastély

Az összes Loire-menti kastély közül talán Chenonceau a legkiemelkedőbb, ez a leginkább festői és leginkább bájos kastély az összes közül. A kastély az Indre-et-Loire megyében, Chenonceaux településen található.

Ezt a páratlan kastélyt úgy is szokták emlegetni, hogy a „Hat Hölgy kastélya” ugyanis hat híres francia nő kötődik hozzá. A legelső rögtön az építtető, Thomas Bohier felesége, Catherine Briconnet volt. Catherine lebontatta a kastély helyén álló régi erődítményt, majd pedig egy malom helyére, a folyó egyik kis szigetére építtette fel a várat.[8] Az ő haláluk után II. Henrik király, az egyik leghíresebb pártfogoltjának, Diane de Poitiers-nek adta a kastélyt. Ő volt az, aki a folyó fölé építtette a várat, és csodás kertek alakított ki a kastély bejárata előtt.

A harmadik nő, II. Henrik felesége, Medici Katalin volt, aki a férje halála után rögtön el is kobozta a kastélyt és a híd fölé kétszintes épületet, galériát építtetett.[8]

Chenonceau a vizen.jpeg
Montsoreau kastély

A negyedik nő a kastély történetében III. Henrik özvegye, Louise de Lorraine volt. Az özvegy királyné ide vonult vissza férje halála után, s egész hátralévő életében őt gyászolta.[8] Ezután a kastély sok kézen ment át, míg nem a 18. században Dupin tábornok kezében állapodott meg. Dupin tábornok felesége, az elegáns és művelt Madame Dupin az ötödik hölgy a kastély hányattatott történetében, a kor szinte minden jelentős művésze, írója megfordult nála.[8] Fia mellé Rousseau-t fogadta nevelőnek, aki az ifjú épülésére írta meg híres művét, az Émile-t. Dupin asszonyt olyannyira szerette a környék népe, hogy a forradalom idején sem neki, sem a kastélynak nem esett bántódása.[9]

Végül pedig a hatodik hölgy Madame Pelouze volt, aki 1864-ben vette meg a jelentősen megrongálódott és elhanyagolt kastélyt, majd pedig óriási összegeket áldozott arra, hogy szebbé varázsolja.[8]

Jelenleg magánkézben van, de nyitott a közönség számára is.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]