Amboise

	Amboise
	; Amboise címere
	; Amboise címere
	Közigazgatás
Ország	Franciaország
Régió	Centre-Val de Loire
Megye	Indre-et-Loire
Kerület	Tours
Kanton	Amboise
Településtársulás	Communauté de communes Val d’Amboise
Polgármester	Christian Guyon (2014–2020)
INSEE-kód	37003
Irányítószám	37400
Testvérvárosok	Lista Boppard (1986. május 25. – ); Szuva;
	Népesség
Teljes népesség	13 132 fő (2022. jan. 1.)
Népsűrűség	320 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	52 m (legalacsonyabb pont); 127 m (legmagasabb pont); 99 m (matematikai közép);
Terület	40,65 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 24′ 41″, k. h. 0° 58′ 57″47.411389°N 0.982500°EKoordináták: é. sz. 47° 24′ 41″, k. h. 0° 58′ 57″47.411389°N 0.982500°E
	Amboise weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Amboise témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Amboise (ɑ̃bwaːz) történelmi város Franciaország Indre-et-Loire megyéjében, a Centre-Val de Loire régióban. Lakóinak neve 'Amboisiens', 'Amboisiennes'. Lakosainak száma 13 132 fő (2022. január 1.).^[1] Amboise Chargé, Civray-de-Touraine, La Croix-en-Touraine, Dierre, Lussault-sur-Loire, Nazelles-Négron, Pocé-sur-Cisse, Saint-Martin-le-Beau, Saint-Règle és Souvigny-de-Touraine községekkel határos.

Fekvése

A Loire folyó két partján fekszik. Kastélya a déli oldalon, egy domb tetején helyezkedik el.

Közlekedés

A város az A10 autópálya amboise-i kijáratától 10 km-re fekszik.

Amboise-nak vasútállomása van, ahonnan Párizs és Tours felé mennek vonalak.

Története

Amboise gallo-román eredetű város. Latin neve ’Ambacia’. 496-ban Klodvig frank fejedelem és Alarik vizigót király békekötésének helyszíne volt.

Amboise ebben az időszakban jelentős átkelőhely volt, a Loire-on átvezető hídja révén. Már vár is épült a folyó melletti dombon.

Amboise kastélya a 15. században került királyi tulajdonba, amikor VII. Károly elvette az Amboise grófoktól.

Itt lakott XI. Lajos, mielőtt felépítette Plessis-lés-Tours-i kastélyát, majd a kastélyba költözött XI. Lajos felesége, Savoyai Sarolta francia királyné, és itt született 1470-ben fia, VIII. Károly. Károlynak kedvelt tartózkodási helye volt a kastély. 1494-es itáliai hadjárata során megismerkedett a reneszánsz stílussal. Itáliai mesterembereket hozatott a városba és a kastélyt az olasz minta szerint átalakították és berendezték.

1498. április 7-én, az új kastély felavatásakor VIII. Károly a ’jeu de paume’ elnevezésű játékot indult megnézni. A lóháton érkező király nem hajtotta le a fejét, homlokát beütötte a szemöldökfába, kómába esett és még aznap meghalt.

Ezután unokaöccse, XII. Lajos, egy házassági szerződés értelmében feleségül vette az özvegy királynét, Anne de Bretagne-t. A kastélyt átengedte Louise de Savoie-nak, I. Ferenc anyjának. 1515-ben lépett trónra I. Ferenc király, akinek uralkodása alatt élte virágkorát a város. A király folytatta az épület átépítését. Itáliai hadjárata idején nagyon megkedvelte a reneszánsz művészetet, ezért 1516-ban meghívta udvarába a 64 éves Leonardo da Vincit és neki adományozta Clos Lucé udvarházát.

Leonardo Firenzéből magával vitte Franciaországba három festményét, köztük a Mona Lisát is. Ezért található a híres festmény ma a párizsi Louvre-ban. Leonardo három évig, 1519-es haláláig élt a Clos Lucé kastélyban. A mestert a kastély Szent Hubertus kápolnájában helyezték örök nyugalomra.

1547-től, I. Ferenc halálától a város hanyatlani kezdett. 1560-ban protestáns nemesek Condé herceg vezetésével összeesküvést szerveztek Guise herceg és a katolikusok ellen. El akarták rabolni az uralkodót, II. Ferencet, aki Amboise kastélyába menekült. Az összeesküvést leleplezték, ezután a katolikusok 1200 protestánst mészároltak le. A holttestek egy részét közszemlére tették, kiakasztották a kastély erkélyére. E tragédia után királyok már nem laktak Amboise-ban.

XIV. Lajos állami börtönnek használta az épületet. A francia forradalom idején a várkastélyt kisajátították.

Napóleon császár Roger Ducos-nak adományozta a kastélyt, akinek nem volt elég pénze az akkor már nagyon leromlott állagú épület renoválására, ezért egy részét lebontatta.

1872-től a kastély az Orléans-ház leszármazottainak tulajdonába került.