Savoyai Lujza, Franciaország régense

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Savoyai Lujza, Franciaország régense
Louise de Savoie.jpg

Angoulême-i Grófság grófnéja
Luise comtesse d’Angoulême
Uralkodási évei 1490 – 1496
Elődje Marguerite de Rohan
Utódja Bretagne-i Klaudia
Franciaország régense
Luise de Savoie
Uralkodási évei 1515
1525 – 1526
Életrajzi adatok
Uralkodóház Savoyai
Teljes neve Luisa di Savoia
Született 1476. szeptember 11.[1]
Pont-d’Ain
Elhunyt 1531. szeptember 22. (55 évesen)[1]
Grez-sur-Loing
Házastársa I. Károly angoulême-i gróf
Gyermekei
Édesapja II. Fülöp savoyai herceg
Édesanyja Lusignan Anna
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Savoyai Lujza, Franciaország régense témájú médiaállományokat.

Savoyai Lujza (Pont-d’Ain, Savoyai Hercegség (ma Franciaország), Grez-sur-Loing, Franciaország, 1476. szeptember 11.1531. szeptember 22.), franciául: Louise de Savoie, olaszul: Luisa di Savoia, savoyai hercegnő, címzetes ciprusi, jeruzsálemi és örmény királyi hercegnő, házassága révén francia királyi hercegné, Angoulême grófnéje. Savoyai Lajos ciprusi király unokahúga.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja II. Fülöp savoyai herceg (1438–1497) volt, I. Lajos savoyai herceg (1412–1465) és Lusignan Anna ciprusi királyi hercegnő (1418–1462) fia.

Édesanyja Bourbon Margit (1438–1483) francia királyi hercegnő volt, II. Fülöp első felesége, I. Károlynak, Bourbon hercegének (1401–1456) és Burgundiai Ágnesnek (1407–1476) leánya.

Lujza szüleinek első gyermekeként született. Egyetlen édestestvére (öccse) érte meg a felnőttkort:

Lujza hercegnő féltestvérei apjának második házasságából, melyet 1485-ben kötött Claudine de Brosse grófnővel (1450–1513), II. Jean de Brosse-nak, Penthièvre grófjának és Nicole de Châtillon-Blois-nak leányával:

Házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lujza 1488. február 16-án feleségül ment I. Károly angoulême-i grófhoz (1459–1496). Házasságukból két gyermek született:

A politikusasszony[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Lujza hercegné az ország kormányrúdjánál”, allegórikus festmény 1525-ből. Lábánál Nagy Szulejmán szultán alakja.

Ferenc uralkodása idején Lujza, élete végéig, fiának szilárd támasza maradt. Ferenc király 1525. februárjában a páviai csatában, a „lovagkor utolsó csatájában” spanyol fogságba esett. A fogoly I. Ferenc 1526. január 14-én megkötötte V. Károly német-római császárral, spanyol királlyal a madridi békét,[2] amely lezárta az itáliai háborúk 1521–26 közötti szakaszát, az ún. „négyéves háborút”. (Kiszabadulása után I. Ferenc semmissé nyilvánította a madridi béke feltételeit, és újabb katonai szövetséget, a cognaci ligát kovácsolta a császár ellen.

Ezután Lujza hercegné, aki fiának hadba vonulása óta Franciaország régense volt, keresztény európai uralkodóktól mindaddig példátlan módon – szövetséget kötött a törökökkel, akiktől kieszközölte, hogy V. Károly választott német-római császár hatalmának gyengítése érdekében támadják meg Magyarországot. Ez meg is történt, következménye a mohácsi vész lett. A cognaci liga háborúja volt az első azon háborúk sorában, ahol az Oszmán Birodalom Franciaország szövetségében harcolt a Habsburg Birodalom ellen.

1529. augusztus 22-én ő kötötte meg a cambrai-i békét (az ún. „hölgyek békéjét”) V. Károly német-római császár nagynénjével, Ausztriai Margit főhercegnővel (1480–1530), aki Lujza sógornője volt, öccsének, II. Filibert savoyai hercegnek volt az özvegye.

Lujza ezután visszavonult, majd 1531. szeptember 22-én halt meg pestisben. Fia, Ferenc király a Saint-Denis-székesegyházban temettette el.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]