Pierre Jean David d’Angers
| Pierre Jean David d’Angers | |
 | |
| Született | Pierre Jean David 1788. március 12.[1][2][3][4][5] Angers |
| Elhunyt | 1856. január 5. (67 évesen)[6][7] Párizs |
| Állampolgársága | francia[8][9] |
| Házastársa | Émilie David d'Angers |
| Gyermekei | Robert David d'Angers |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Member of the 1848 Constituent Assembly (1848. április 23. – 1849. május 26.) |
| Iskolái | |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Père-Lachaise temető (39) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Jean David d’Angers témájú médiaállományokat. | |
Pierre Jean David d’Angers [ejtsd: danzsé] (Angers, 1788. március 12. – Párizs, 1856. január 5.) francia szobrász, politikus.
Élete
[szerkesztés]Fiatalon Párizsba került, ahol Jacques-Louis David festő és Philippe-Laurent Roland szobrász műtermeiben tanult. 1811 és 1816 között Rómában tartózkodott és főleg az ókori remekműveket tanulmányozta, Antonio Canova műtermében is dolgozott. Párizsba visszatérve, a versailles-i kastély főudvarán álló II. Louis de Bourbon-Condé szobrával arra az útra lépett, melyet nem hagyott el többé. Nem törődött az iskola, a stílus törvényeivel, hanem az emberi alak, az arckifejezés merész realisztikus ábrázolását tűzte ki célul. Németországban tett utazásainak gyümölcse Goethe, Shelling, Dannecker, Tieck és Rauch nagy mellszobrai voltak; különben is nagyon szeretett képmásokat készíteni. (I. Ferenc, Paré, Visconti, Jordan, Béclard, Cooper, Casimir Delavigne, Raoul-Rochette, Jeremy Bentham, Fénelon, Montesquieu, Racine, II. Henrik, Lacépède, Périer, Kératry, Rossini, La Fayette, Sieyès, Chateaubriand.) 550 medaillonból álló híres emberek arcképgyűjteménye a Louvre-ban van.
Monumentális művei: Jefferson szobra Washingtonban, Corneille-é Rouenban (1834), Gutenbergé Strasbourgban stb. Gyönyörű a görög leány meztelen alakja Márkosz Bócarisz szabadsághős sírján, rendkivül kifejező Philopemennek az «utolsó görögnek» márványszobra (Louvre), leghatalmasabb alkotása d'Angers-nek, azonban domborműve a párizsi Panthéon oromfalán: a Haza, a Szabadság és a Történelem kíséretében babérkoszorúkat nyújt a modern Franciaország nagy embereinek: Malesherbes-nek, Mirabeau-nak, Voltaire-nek, Rousseau-nak, Cuvier-nek, Laplace-nak, Bonaparténak, a marengói dobosnak stb.
A közélet terén d’Angers a radikalizmus híve volt, Hyppolite Carnot-val kiadta Bertrand Barère emlékiratait[10] és tagja volt 1848-ban az alkotmányozó nemzetgyűlésnek is. Az államcsíny után egy ideig számüzetésben kellett élnie. Szülővárosában szobrot állítottak neki és múzeumot rendeztek be, melyben összes műveinek gipszöntvényei vagy vázlatai láthatók.[11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ [LH//674/9 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Benezit művészeti lexikon (Oxford). Oxford University Press, 2006 (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ https://archives.paris.fr/arkotheque/visionneuse/visionneuse.php?arko=YTo2OntzOjQ6ImRhdGUiO3M6MTA6IjIwMjUtMDUtMDIiO3M6MTA6InR5cGVfZm9uZHMiO3M6MTE6ImFya29fc2VyaWVsIjtzOjQ6InJlZjEiO2k6Mzk7czo0OiJyZWYyIjtpOjE5NjcyNjtzOjE2OiJ2aXNpb25uZXVzZV9odG1sIjtiOjE7czoyMToidmlzaW9ubmV1c2VfaHRtbF9tb2RlIjtzOjQ6InByb2QiO30=#uielem_move=437%2C-208&uielem_rotate=F&uielem_islocked=0&uielem_zoom=51
- ↑ Biblioteca Virtual Miguel de Cervantes (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 13.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 18.)
- ↑ Mémoires de Bertrand Barère (francia nyelven). archive.org. (Hozzáférés: 2018. október 16.)
- ↑ V. ö. Jouin H., D., sa vie, son œuvre, ses écrits et ses contemporains (Párizs, 1878), u. a. D. et ses relations littéraires (uo. 1890).
Források
[szerkesztés]- David d'Angers. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
