Lilebíbic

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Lilebíbic
SociablePlover.jpg
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 250 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Lilefélék (Charadriidae)
Alcsalád: Bíbicformák (Vanellinae)
Nem: Vanellus
Faj: V. gregarius
Tudományos név
Vanellus gregarius
(Pallas, 1758)
Szinonimák

Chettusia gregaria

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lilebíbic témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lilebíbic témájú médiaállományokat és Lilebíbic témájú kategóriát.

A lilebíbic (Vanellus gregarius) a lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Peter Simon Pallas német zoológus írta le 1758-ban, a Charadrius nembe Charadrius gregarius néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Elsősorban Oroszországban és Kazahsztánban költ, telelni Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Afganisztán, Örményország, Irán, Irak, Szaúd-Arábia, Szíria területére vonul. Kóborlásai során eljut Európa nyugati felébe, Indiába és Afrika északi részére is.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi füves puszták és sivatagok, sós tavak környékén, valamint szántóföldek. Vonuló faj.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon nagyon ritka kóborló.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 27-30 centiméter, szárnyfesztávolsága 64–76 centiméter, testtömege 150–260 gramm.[3] Feje teteje és szemsávja fekete, szemöldöksávja fehér.

Életmódja[szerkesztés]

Főleg rovarokkal táplálkozik, például szöcskét, bogarat, tücsköt és lepkék lárváit, de néha magvakat is fogyaszt.[5]

Szaporodása[szerkesztés]

Laza telepekben költ. A csupasz földre, vagy alacsony aljnövényzet közé, fűvel és levelekkel bélelt fészket készít. Fészekalja 3-5 tojásból áll, melyen 25 napig kotlik. A fiókák a kikelés után nem sokkal elhagyják a fészket, a két szülő még 35-40 napig táplálja őket, mire kirepülnek.[5]

Tojása

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma 11200 példány körüli és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.[4] Európában veszélyeztetett fajként tartják nyilván, Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 250 000 forint.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 9.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. január 9.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 9.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. április 28.)
  5. a b c Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2020. január 9.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]