Ugrás a tartalomhoz

Lavotta János

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lavotta János
Életrajzi adatok
Született1764. július 5.
Pusztafödémes
Elhunyt1820. augusztus 11. (56 évesen)
Tállya
Pályafutás
Műfajokverbunkos
Hangszerhegedű
Tevékenységzeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Lavotta János témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Izsépfalvi Lavotta János (Pusztafödémes, 1764. július 5.Tállya, 1820. augusztus 11.) magyar zeneszerző, hegedűművész, a verbunkos delelő korszakának egyik kiváló képviselője. A verbunkos triász tagja (Bihari Jánossal és Csermák Antallal együtt). Művelt muzsikus volt, a nyugati kultúra hatása művein is fokozottan érződik.

Élete

[szerkesztés]

Édesapja hivatalnok volt Pozsonyban és később Budán. Nagyszombatban, majd Pozsonyban tanult, ez utóbbi helyen jogi tanulmányokba kezdett. 1786-ban Pestre került, ahol folytatta azokat. Zenetanárai Hossza Ferenc, Joseph Zistler és Glanz György voltak. Első kompozícióját még Nagyszombatban írta Rhetorica címmel.

Katonaévei után Bécsbe ment, azután Fraknóra, végül Pestre. Hivatalnok lett a kancelláriánál 1791-ig, majd Zichy Károly fiainak nevelője. Ezután döntött végérvényesen a zenei pálya mellett. 1792–93-ban a pest-budai magyar színjátszó társaság zenei igazgatója volt. 1797-től 1799-ig Miskolcon tartózkodott. 1802–1804-ben a kolozsvári színtársulatnál karnagy volt. Ettől kezdve 1816-ig sorra járta a nemesi kúriákat, vándoréletet élt. 1816-ban zongorát és hegedűt oktatott, majd Debrecenben zeneműboltot nyitott. 1817-től kezdve betegsége mindinkább elhatalmasodott rajta. Újabb vándorévek után, 1820-ban Tállyán telepedett le, és ott is hunyt el.

Művei

[szerkesztés]
  • Rhetorica
  • Nobilium Hungariae Insurgentium Nota Insurrectionalis Hungarica (1797, 18 darabból álló ciklus)
  • Ábrándok (Szigetvár ostroma; Az égi háború)
  • Verbunkosok gyűjteménye
  • Egyéb kéziratok (német táncok, menüettek, kontratáncok és polonézek)

Emlékezete

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Kucsera Szilárd 1970: Nefelejcsként Lavotta János sírjára. A Hét 15/29 (1970. július 19.)
  • 1992 Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke 4. Tokaj és környéke. Miskolc, 41.
  • Kósa Károly: Lavotta János, a „bájoló hegedűs” (síremlékfotókkal)
  • Vay Sándor: A múltról a jelennek
  • Bartalus István: Lavotta János. Az ország tükre 1865. 31-32. old. Online
  • B : Lavotta sàtoros kurucz dala, gallica.bnf.fr
  • Bernát Gáspár: Lavotta élete; Boldini Ny., Pest, 1857
  • Izsépfalvi és keveházi Lavotta János halálának századik évfordulójára. 1920 augusztus 10.; összeáll. Markó Miklós; Franklin Ny., Bp., 1920
  • Szilágyi Sándor: Lavotta János. A kor és az ember; Könyvbatárok, Bp., 1930
  • Dombóvári János: Pusztafedémestől Tállyáig. Monográfia Lavotta Jánosról; Szt. Maximilian, Miskolc, 1994
  • Domokos Mária: Lavotta János; Mágus, Bp., 1999 (Magyar zeneszerzők)
  • Elárverezték Lavotta hegedűjét. Pesti Napló 67/195, 11 (1916. július 15.)
  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap