Lőrincz József (költő)
Lőrincz József | |
![]() | |
Élete | |
Született | 1947. november 14. (76 éves) Székelydálya |
Nemzetiség | magyar ![]() |
Szülei | Lőrincz Károly és Lőrincz Erzsébet |
Házastársa | Lőrinczné Nagy Ilona |
Gyermekei | Loránd, Abigél, Emese |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | lírai költemények, tanulmányok, kritikák, publicisztikai írások, népköltészeti gyűjtések, anekdoták |
Lőrincz József (Székelydálya, 1947. november 14.) – költő, irodalomtörténész, néprajzos, közíró, magyartanár.
Életútja
A középiskolát Székelydálya, Homoródszentpál, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós után Marosvásárhelyen végezte (1968), közben három évig kőműves volt. A marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán szerzett általános iskolai (1971), majd a bukaresti egyetemen román-magyar szakos középiskolai tanári diplomát (1980). Tanított Székelyderzsen románt (1971–78), Kányádon magyar nyelvet (1978–89). 1990-től Székelyudvarhelyen a Tamási Áron Gimnázium magyar nyelv- és irodalomtanára volt. 2011 szeptembere óta nyugdíjas.
Munkássága
Első verseit a Pedagógiai Főiskola Athenaeum című diáklapja közölte (1968), majd az Ifjúmunkás, Utunk, Hargita; olvasásszociológiai tanulmányát, tankönyvkritikáit, pedagógiai cikkeit a Korunk, Tanügyi Újság, Új Élet, A Hét. Két versével szerepelt a fiatal költők Varázslataink c. antológiájában (Kolozsvár, 1974). Versei a szülőföld szeretetéből fakadnak. Azt vallja, hogy "népemnek nyelvében a mindenséget keresem".[1] Keveset, de fokozott művészi gonddal alkotó ember sejlik föl költeményeiből, aki tömör, szűkszavú, puritán szövegeiben életérzést és korhangulatot egyaránt elrejt.[2] 1990-től a Székely Útkereső egyik alapító tagja, a Hargita Népe munkatársa. Kutatási területei: folklórpedagógia, Tamási Áron élete és művei. A Tamási-jelenség több új vonatkozását tárgyalta írásaiban. Számos tévhitet sikerült cáfolnia az íróval kapcsolatban eredeti kutatások alapján. Főleg, ami az udvarhelyi diákéveket illeti.[3] Olyan ősképek létére hívja fel a figyelmet a székely író alkotásaiban, amelyek a nyelvezet, észjárás miatt regionálisnak bélyegzett életművet egyetemessé avatják.[4] A Tamási-művek csomópontjaiba helyezett bölcs mondásokra, szentenciákra figyel föl, amelyek által népről, nemzetről, szülőföldről, erkölcsről, művészetről vall az író, s melyek által "egy derűs, bizakodó közép-kelet-európai létértelmezést ismerhetünk meg".[5] Ahogy egyik könyvének elemzője megjegyzi:[6]"...jól ismeri Tamási életművét, kellő alázattal, ugyanakkor igazi filológusi pontossággal és minuciózussággal kezeli a témát". Aprólékos ténygyűjtő, tényfeltáró munkával még azt is dekódolja Lőrincz József, amit a Szervátiuszok senkinek se mondtak, mondhattak el, de belevésték a farkaslaki Tamási-emlékkőbe. Kézen fogva vezet körbe bennünket könyvében, hogy megértsük a kő titkait.[7] 1990-től a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban a névadó író születése évfordulójának ünnepségeit szervezi évente. Kétszáznál több publicisztikai, kritikai írását szaklapok és napilapok adják közre. Folklórgyűjtéseivel, néprajzi, helytörténeti írásaival falusi származású tanulói kultúraváltását, szocializálódását próbálta kedvezővé tenni.[8] 1994-ben bírálta a XII. osztályos magyar irodalomkönyvben az aránytalanságokat, hogy Nyirő József, Reményik Sándor nagyon kis helyet kap, Szőcs Géza, Farkas Árpád, Hervay Gizella és mások teljesen kimaradtak.[9]
Lőrincz József rendezte sajtó alá, írt jegyzeteket hozzá, szerkesztette a Székelypetki népballadák (2014) című kötetet, melynek anyagát feleségével, Lőrincz Ilonával gyűjtötték. A könyv a magyar népköltészet hajdan legékesebb műfajából hoz 43 változatot a népballada agóniájának korában, olyan helyről, az udvarhelyszéki Székelypetekről, ahol soha senki népköltészetet nem gyűjtött. Ez lehet a kiadvány egyik értéke, meg az, hogy a CD-melléklet húsz, még élő népballadát tartalmaz petki énekesektől az átszármaztatást szolgálva. A könyv sok adatot tartalmaz a balladaváltozatok születésére, életére vonatkozóan. A balladaéneklő és -teremtő falu eddig nyomtatásban meg nem jelent monográfiája is helyet kap a könyvben.[10] A költő-tanár az Anyanyelvápolók Szövetsége által 2014-ben díjazott pályamunkáját bővítette ki Székelydálya tájnyelvének kincsei című könyvében (2015). A 3500 címszót tartalmazó tájszó-tárt szakszerű elméleti alapozás előzi meg. A dályai tájnyelv hangtani, alaktani, mondat-és szövegtani jellemzőinek felsorakoztatása után a szókészlet részletező bemutatására kerül sor. A könyvet versmellékletek és képek zárják. A kiadvány hathatósan bizonyítja, hogy a tájnyelv napjainkban is teremtő erőként gazdagítja az össznemzeti nyelvi kódot, segítheti a falusi származású egyének személyiségének szerencsés kibontakozását.[11]
2017 nyarán megjelent Őszi derű című verseskötete "férfilíra a javából". "A szellemi érettség őszi napsugara ragyogja be a kötet verseinek legjavát."[12] Az időskor élményeit rögzítő költemények, imaversek, versimák, a szülőföldhöz való ragaszkodás vallomásai után – erdélyi szokás szerint – műfordítások következnek. A fordított szerzőkben a költő lelki rokonaira talált. A költői magatartás fő jellemzője az ember szeretete és szolgálatának vágya. Ahogy a kötet egyik ars poeticája fogalmaz: "Nem írok a csodálatnak / nem írok hogy elképesszek / csak hogy értsék / és hogy adjak." A szociális indíttatás, a segítőkészség nyilvánvaló: "engedjétek meg hogy / gondjaitokba beköltözzem / és kiseperjem lelketek házát / minden reggel" (Költő vagyok).
Kötetei
- Ábránfalva 500 éves. Emlékfüzet. Szerkesztette Forró Miklós, Lőrincz József, kiadó nélkül, Székelyudvarhely, 1991
- A székelyudvarhelyi Balázs Ferenc Vegyes Kar. Emlékfüzet, Kiadó nélkül, Székelyudvarhely, 1994
- Tamási Áron hazatérése. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2000
- Férfinyaram. Versek. A szerző kiadásában, Székelyudvarhely, 2002
- Tamási Áron hazatérése. Mikrofilológiai közelítések; 2. jav. kiad.; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2002
- Kőbe faragott remény. A farkaslaki Tamási-emlékkőről. A szerző kiadásában, Székelyudvarhely, 2005
- A kultúraváltás sikeréért. Folklórpedagógiai tanulmány. Magister Kiadó-Apáczai Csere János Pedagógusok Háza, Csíkszereda, 2006
- Kellő igék, megtartó gondolatok. Szentenciák, vallomások Tamási Árontól. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2007
- Idő a humorra. Anekdoták Tamási Áronról. Gyűjtötte és átdolgozta Lőrincz József. Udvarhelyszék Kulturális Egyesület-Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, Székelyudvarhely, 2010
- Székelypetki népballadák. Gyűjtötte Lőrincz Ilona és Lőrincz József. Szerkesztette, az előszót írta, a jegyzeteket készítette Lőrincz József. Top Invest Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2014
- Székelydálya tájnyelvének kincsei. Top Invest Kiadó, Székelyudvarhely, 2015. 170 oldal. A könyv végén 6 oldal vers, 11 oldal kép
- Őszi derű. Válogatott versek. Műfordítások. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2017, Siklódy Ferenc grafikáival, 175 oldal
Antológiák
- Varázslataink, Fiatal költők antológiája, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1974. 35
- Télidők fehér terein, Accordia Kiadó, Budapest, 2005. 84.
- Örök készenlétben, Magister Kiadó, Csíkszereda, 2009. 84-85.
Díjak, elismerések
- Dicséret az Ifjúmunkás irodalmi alkotó versenyén (1978)
- I. díj az Országos költészeti versenyen, Szatmárnémeti (1978)
- Érdemes Tanár, Bukarest (1981)
- III. díj az Országos alkotói versenyen, Szatmárnémeti (1981)
- Az Oktatásért Érdemérem III. fokozata, Bukarest (2004)
- Gheorghe Lazăr Diploma I. osztálya, Bukarest (2006)
- Virrasztás Tamási Áron Pedagógiai Díj, Budapest (2006)
- Apáczai – dicséret A kultúraváltás sikeréért c. könyvért, Csíkszereda – Szováta (2006)
- Apáczai – elismerés a Kőbe faragott remény c. könyvért, Csíkszereda – Szováta (2006)
- Ezüstgyopár Díj, Csíkszereda – Szováta (2011)
- Németh Géza Emlékdíj, Csíkszereda (2012)
- II. díj az Anyanyelvápolók Szövetsége által meghirdetett Élő tájnyelvek pályázaton, Budapest (2014)
- Apáczai – dicséret a Székelypetki népballadák c. könyvért, Csíkszereda – Szováta (2014)
Jegyzetek
- ↑ Kassai Thar Sándor: "Gyönyörű kékszemű lét". Hargita Népe (Csíkszereda), 2003. január 24.
- ↑ Zsidó Ferenc: Az élet delén túl, Romániai Magyar Szó, 2003. január 23., Színkép melléklet „C” oldal
- ↑ P. Buzogány Árpád: Lőrincz József eloszlatja a Tamásiról kialakult tévhiteket. Udvarhelyi Híradó, 2000. március 28. 6.
- ↑ Zsidó Ferenc: Tamási Áron hazatérése, Udvarhelyszék, 2000. április 5., „b” mellékleti oldal
- ↑ Barabás Blanka: Tamási műveinek szentenciái. Udvarhelyi Híradó, 2007. október. 11. 8.
- ↑ "Zsidó Ferenc: Tamási Áron hazatérése, Udvarhelyszék, 2000. április 5., „b” mellékleti oldal
- ↑ Sárközi Csaba: A kiáltó kő, Átalvető (Szekszárd), 2006. június, 28-29.
- ↑ Komoróczy György: A kultúraváltás sikeréért. Polgári Élet, 2007. január 19-25. 9.
- ↑ Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. május 10.
- ↑ P. Buzogány Árpád: Petki balladák könyve. Lustra (Székelyudvarhely), 2014. 1. szám, 42.(Digitalizálva: www.kjnt.ro/balladatar)
- ↑ Komoróczy György: Székelydályai nyelvi kincstár. Hargita Népe, 2015. nov. 19. 10. (Digitalizálva: www. kiejtes.hu/lorincz-jozsef-szekelydalya-tajnyelvenek-kincsei)
- ↑ Fábián Lajos: Érett férfilíra. Udvarhelyi Híradó, 2017. nov. 16. 4.
Források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
- Romániai magyar ki kicsoda. Nagyvárad: RMDSZ-Scripta Kiadó. 1997. 366. o. ISBN 973-97980-0-4
- Erdélyi magyar ki kicsoda. Nagyvárad: RMDSZ–BMC Kiadó. 2010. 423. o. ISBN 978-973-00725-6-3