Lőrincz József (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lőrincz József
2015-ben
2015-ben
Élete
Született 1947. november 14. (71 éves)
Székelydálya
Nemzetiség magyar magyar
Szülei Lőrincz Károly és Lőrincz Erzsébet
Házastársa Lőrinczné Nagy Ilona
Gyermekei Loránd, Abigél, Emese
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) lírai költemények, tanulmányok, kritikák, publicisztikai írások, népköltészeti gyűjtések, anekdoták

Lőrincz József (Székelydálya, 1947. november 14.) – költő, irodalomtörténész, néprajzos, közíró, magyartanár.

Életútja[szerkesztés]

A középiskolát Székelydálya, Homoródszentpál, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós után Marosvásárhelyen végezte (1968), közben három évig kőműves volt. A marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán szerzett általános iskolai (1971), majd a bukaresti egyetemen román-magyar szakos középiskolai tanári diplomát (1980). Tanított Székelyderzsen románt (1971-78), Kányádon magyar nyelvet (1978-89). 1990-től Székelyudvarhelyen a Tamási Áron Gimnázium magyar nyelv-és irodalomtanára volt. 2011 szeptembere óta nyugdíjas.

Munkássága[szerkesztés]

Első verseit a Pedagógiai Főiskola Athenaeum c. diáklapja közölte (1968), majd az Ifjúmunkás, Utunk, Hargita; olvasásszociológiai tanulmányát, tankönyvkritikáit, pedagógiai cikkeit a Korunk, Tanügyi Újság, Új Élet, A Hét. Két versével szerepelt a fiatal költők Varázslataink c. antológiájában (Kolozsvár, 1974). Versei a szülőföld szeretetéből fakadnak. Azt vallja, hogy "népemnek nyelvében a mindenséget keresem".[1] Keveset, de fokozott művészi gonddal alkotó ember sejlik föl költeményeiből, aki tömör, szűkszavú, puritán szövegeiben életérzést és korhangulatot egyaránt elrejt.[2] 1990-től a Székely Útkereső egyik alapító tagja, a Hargita Népe munkatársa. Kutatási területei: folklórpedagógia, Tamási Áron élete és művei. A Tamási-jelenség több új vonatkozását tárgyalta írásaiban. Számos tévhitet sikerült cáfolnia az íróval kapcsolatban eredeti kutatások alapján. Főleg, ami az udvarhelyi diákéveket illeti.[3] Olyan ősképek létére hívja fel a figyelmet a székely író alkotásaiban, amelyek a nyelvezet, észjárás miatt regionálisnak bélyegzett életművet egyetemessé avatják.[4] A Tamási-művek csomópontjaiba helyezett bölcs mondásokra, szentenciákra figyel föl, amelyek által népről, nemzetről, szülőföldről, erkölcsről, művészetről vall az író, s melyek által "egy derűs, bizakodó közép-kelet-európai létértelmezést ismerhetünk meg".[5] Ahogy egyik könyvének elemzője megjegyzi:[6]"...jól ismeri Tamási életművét, kellő alázattal, ugyanakkor igazi filológusi pontossággal és minuciózussággal kezeli a témát". Aprólékos ténygyűjtő, tényfeltáró munkával még azt is dekódolja Lőrincz József, amit a Szervátiuszok senkinek se mondtak, mondhattak el, de belevésték a farkaslaki Tamási-emlékkőbe. Kézen fogva vezet körbe bennünket könyvében, hogy megértsük a kő titkait.[7] 1990-től a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban a névadó író születése évfordulójának ünnepségeit szervezi évente. Kétszáznál több publicisztikai, kritikai írását szaklapok és napilapok adják közre. Folklórgyűjtéseivel, néprajzi, helytörténeti írásaival falusi származású tanulói kultúraváltását, szocializálódását próbálta kedvezővé tenni.[8] 1994-ben bírálta a XII. osztályos magyar irodalomkönyvben az aránytalanságokat, hogy Nyirő József, Reményik Sándor nagyon kis helyet kap, Szőcs Géza, Farkas Árpád, Hervay Gizella és mások teljesen kimaradtak.[9]

Lőrincz József rendezte sajtó alá, írt jegyzeteket hozzá, szerkesztette a Székelypetki népballadák (2014) című kötetet, melynek anyagát feleségével, Lőrincz Ilonával gyűjtötték. A könyv a magyar népköltészet hajdan legékesebb műfajából hoz 43 változatot a népballada agóniájának korában, olyan helyről, az udvarhelyszéki Székelypetekről, ahol soha senki népköltészetet nem gyűjtött. Ez lehet a kiadvány egyik értéke, meg az, hogy a CD-melléklet húsz, még élő népballadát tartalmaz petki énekesektől az átszármaztatást szolgálva. A könyv sok adatot tartalmaz a balladaváltozatok születésére, életére vonatkozóan. A balladaéneklő és -teremtő falu eddig nyomtatásban meg nem jelent monográfiája is helyet kap a könyvben.[10] A költő-tanár az Anyanyelvápolók Szövetsége által 2014-ben díjazott pályamunkáját bővítette ki Székelydálya tájnyelvének kincsei című könyvében (2015). A 3500 címszót tartalmazó tájszó-tárt szakszerű elméleti alapozás előzi meg. A dályai tájnyelv hangtani, alaktani, mondat-és szövegtani jellemzőinek felsorakoztatása után a szókészlet részletező bemutatására kerül sor. A könyvet versmellékletek és képek zárják. A kiadvány hathatósan bizonyítja, hogy a tájnyelv napjainkban is teremtő erőként gazdagítja az össznemzeti nyelvi kódot, segítheti a falusi származású egyének személyiségének szerencsés kibontakozását.[11]

2017 nyarán megjelent Őszi derű című verseskötete "férfilíra a javából". "A szellemi érettség őszi napsugara ragyogja be a kötet verseinek legjavát."[12] Az időskor élményeit rögzítő költemények, imaversek, versimák, a szülőföldhöz való ragaszkodás vallomásai után - erdélyi szokás szerint - műfordítások következnek. A fordított szerzőkben a költő lelki rokonaira talált. A költői magatartás fő jellemzője az ember szeretete és szolgálatának vágya. Ahogy a kötet egyik ars poeticája fogalmaz: "Nem írok a csodálatnak / nem írok hogy elképesszek / csak hogy értsék / és hogy adjak." A szociális indíttatás, a segítőkészség nyilvánvaló: "engedjétek meg hogy / gondjaitokba beköltözzem / és kiseperjem lelketek házát / minden reggel" (Költő vagyok).

Kötetei[szerkesztés]

  • Ábránfalva 500 éves. Emlékfüzet. Szerkesztette Forró Miklós, Lőrincz József, kiadó nélkül, Székelyudvarhely, 1991.
  • A székelyudvarhelyi Balázs Ferenc Vegyes Kar. Emlékfüzet, Kiadó nélkül, Székelyudvarhely, 1994.
  • Tamási Áron hazatérése. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2000.
  • Férfinyaram. Versek. A szerző kiadásában, Székelyudvarhely, 2002.
  • Kőbe faragott remény. A farkaslaki Tamási-emlékkőről. A szerző kiadásában, Székelyudvarhely, 2005.
  • A kultúraváltás sikeréért. Folklórpedagógiai tanulmány. Magister Kiadó-Apáczai Csere János Pedagógusok Háza, Csíkszereda, 2006.
  • Kellő igék, megtartó gondolatok. Szentenciák, vallomások Tamási Árontól. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2007.
  • Idő a humorra. Anekdoták Tamási Áronról. Gyűjtötte és átdolgozta Lőrincz József. Udvarhelyszék Kulturális Egyesület-Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, Székelyudvarhely, 2010.
  • Székelypetki népballadák. Gyűjtötte Lőrincz Ilona és Lőrincz József. Szerkesztette, az előszót írta, a jegyzeteket készítette Lőrincz József. Top Invest Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2014.
  • Székelydálya tájnyelvének kincsei.Top Invest Kiadó, Székelyudvarhely, 2015. 170 oldal. A könyv végén 6 oldal vers, 11 oldal kép.
  • Őszi derű. Válogatott versek. Műfordítások. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2017, Siklódy Ferenc grafikáival, 175 oldal.

Antológiák[szerkesztés]

  • Varázslataink, Fiatal költők antológiája, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1974. 35
  • Télidők fehér terein, Accordia Kiadó, Budapest, 2005. 84.
  • Örök készenlétben, Magister Kiadó, Csíkszereda, 2009. 84-85.

Díjak, elismerések[szerkesztés]

  • Dicséret az Ifjúmunkás irodalmi alkotó versenyén (1978)
  • I. díj az Országos költészeti versenyen, Szatmárnémeti (1978)
  • Érdemes Tanár, Bukarest (1981)
  • III. díj az Országos alkotói versenyen, Szatmárnémeti (1981)
  • Az Oktatásért Érdemérem III. fokozata, Bukarest (2004)
  • Gheorghe Lazăr Diploma I. osztálya, Bukarest (2006)
  • Virrasztás Tamási Áron Pedagógiai Díj, Budapest (2006)
  • Apáczai - dicséret A kultúraváltás sikeréért c. könyvért, Csíkszereda - Szováta (2006)
  • Apáczai - elismerés a Kőbe faragott remény c. könyvért, Csíkszereda - Szováta (2006)
  • Ezüstgyopár Díj, Csíkszereda - Szováta (2011)
  • Németh Géza Emlékdíj, Csíkszereda (2012)
  • II. díj az Anyanyelvápolók Szövetsége által meghirdetett Élő tájnyelvek pályázaton, Budapest (2014).
  • Apáczai - dicséret a Székelypetki népballadák c. könyvért, Csíkszereda - Szováta (2014)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kassai Thar Sándor: "Gyönyörű kékszemű lét". Hargita Népe (Csíkszereda), 2003. január 24.
  2. Zsidó Ferenc: Az élet delén túl, Romániai Magyar Szó, 2003. január 23., Színkép melléklet „C” oldal
  3. P. Buzogány Árpád: Lőrincz József eloszlatja a Tamásiról kialakult tévhiteket. Udvarhelyi Híradó, 2000. március 28. 6.
  4. Zsidó Ferenc: Tamási Áron hazatérése, Udvarhelyszék, 2000. április 5., „b” mellékleti oldal
  5. Barabás Blanka: Tamási műveinek szentenciái. Udvarhelyi Híradó, 2007. október. 11. 8.
  6. "Zsidó Ferenc: Tamási Áron hazatérése, Udvarhelyszék, 2000. április 5., „b” mellékleti oldal
  7. Sárközi Csaba: A kiáltó kő, Átalvető (Szekszárd), 2006. június, 28-29.
  8. Komoróczy György: A kultúraváltás sikeréért. Polgári Élet, 2007. január 19-25. 9.
  9. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. május 10.
  10. P. Buzogány Árpád: Petki balladák könyve. Lustra (Székelyudvarhely), 2014. 1. szám, 42.(Digitalizálva: www.kjnt.ro/balladatar)
  11. Komoróczy György: Székelydályai nyelvi kincstár. Hargita Népe, 2015. nov. 19. 10. (Digitalizálva: www. kiejtes.hu/lorincz-jozsef-szekelydalya-tajnyelvenek-kincsei)
  12. Fábián Lajos: Érett férfilíra. Udvarhelyi Híradó, 2017. nov. 16. 4.

Források[szerkesztés]