Lóránt Zsuzsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lóránt Zsuzsa
A Budapest folyóirat 1980. évi júliusi számában Csigó László felvétele
A Budapest folyóirat 1980. évi júliusi számában
Csigó László felvétele
Született 1946. március 10. (76 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szobrászművész,
műfordító
Iskolái Magyar Képzőművészeti Főiskola (1967–1971)
Kitüntetései Munkácsy Mihály-díj (1981)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lóránt Zsuzsa témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lóránt Zsuzsa (Budapest, 1946. március 10. –) Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrászművész, műfordító.

Életrajza[szerkesztés]

Lóránt Zsuzsa Budapesten született Lóránt Imre és Benedikt Éva gyermekeként. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte el 1967-71 között, Somogyi József tanítványaként. 1975-ben Derkovits-ösztöndíjas lett. 1976-ban volt első önálló kiállítása Budapesten, több mint 30 alkalommal mutatkozott be az ország számos városában, valamint Bagdadban, Berlinben, Die-ben, Kairóban és Utrechtben. 1981-ben Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki.

Köztéri művei[szerkesztés]

A Család című szobor Szegeden

Díjai[szerkesztés]

  • Munkácsy Mihály-díj (1981)
  • Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás díja (1981)
  • Stúdió kiállítás díja (1979, 1980)
  • Miskolci Téli Tárlat díja (1980)
  • Salgótarjáni Köztéri Bemutató díja (1986)
  • Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat díja (1991, 1996)
  • Nagyatádi Faszobrász Kiállítás díja (2005)

Műfordítások[szerkesztés]

  • Marcel Proust: Álmok, szobák, nappalok (Contre Sainte-Beuve). – Bp.: Filum, 1997.
  • Maurice Halbwachs: Az evangéliumok legendás helyszínei a szentföldön; tanulmány a kollektív emlékezetről – kiadás alatt (La topographie légendaire des Évangiles en Terre Sainte; étude de mémoire collective, PUF, Paris 1941)
  • Michel Butor: Különös történet – esszé Baudelaire egyik álmáról (Histoire extraordinaire: essai sur un rêve de Baudelaire 1961) - 2008

Érdekességek[szerkesztés]

  • „A legkisebb magyar szobrász” – ezt a tréfás címet adományozta önmagának a „legnagyobb magyar” kezdetű kitüntető melléknevek mintájára, lévén igen-igen kis termetű.

Források[szerkesztés]