Ugrás a tartalomhoz

Körner Éva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Körner Éva
Született1929. június 20.[1]
Budapest
Elhunyt2004. augusztus 13. (75 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar[3]
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • művészettörténész
  • egyetemi oktató
Kitüntetései
SablonWikidataSegítség

Körner Éva (Budapest, 1929. június 20. - Budapest, 2004. augusztus 13.) Széchenyi-díjas művészettörténész, a művészettörténet tudomány kandidátusa.

Kutatási területe

[szerkesztés]

A 20. századi magyar és európai művészet tárgyi anyaga, viszonylatai. A 20. század második felében szinte ő számított az egyetlen Derkovits Gyula szakértőnek, s vele összefüggésben sokat foglalkozott Kernstok Károly és a Nyolcak művészetével, mindezek mellett a kortárs művészettel.

Életútja

[szerkesztés]

Édesapját, aki a Kner és az Amicus nyomda fametszője volt, már tízéves korában elvesztette. Édesanyjáról hamarosan neki kellett gondoskodnia, így a tanulmányai mellett dolgozott is könyvtárakban, nyomdákban, 1949-51 közt a Szikra Könyvkiadónál volt szerkesztő. A budapesti egyetemen egyiptológiát és klasszika-filológiát hallgatott, mert az ókori Egyiptom és Görögország, valamint a Római Birodalom érdekelte, végül a művészettörténet szakra került, amelyet 1946-1951 közt végzett el.

Zádor Anna 1952-ben Körner Évát és Németh Lajost javasolta aspirantúrára, így Körner Éva is 3 évig aspiráns volt Fülep Lajos témavezetése mellett. 1956-ban bekerült a Szépművészeti Múzeumba muzeológusnak, ahonnan 1957-ben fegyelmivel elbocsátották, mivel kiváló sportlövőként fegyverrel rohangált az 1956-os forradalom helyszínein, bár harcba nem keveredett (tankok kilövésére alkalmas fegyvere nem volt).

1959-ben sikerült újra elhelyezkednie a szakmájában, a Műterem című folyóirat szerkesztőjeként működött, majd a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata (1960-64), a Corvina Könyvkiadó (1965-1979) szerkesztője, végül a Modern Művészet főszerkesztője volt. Az 1960-as, 1970-es években a TIT budapesti művészeti szakosztályának elnöki teendőit is ő látta el. Közben 1970-ben megvédte kandidátusi disszertációját, a művészettörténet tudomány kandidátusává nyilvánították.

1979-ben bekerült az MTA Művészettörténeti Kutató Intézetébe, ahol tudományos főmunkatársként dolgozott 1990-es nyugdíjazásáig. Az 1990-es évek közepétől megbízott tanárként az ELTE művészettörténeti tanszékén tanított.

Kötetei (válogatás)[4]

[szerkesztés]

Kiállításrendezőként

[szerkesztés]

Jelentős kiállításrendezői tevékenysége, főbb rendezvényei:

Tudományos tisztség

[szerkesztés]
  • Az MTA doktori tanácsa művészettörténeti, építészettörténeti és régészeti szakbizottságának tagja.

Díjak, elismerések

[szerkesztés]
  • Pasteiner-díj;
  • Lukács György-díj (1990);
  • MAOE életműdíja (1990);
  • Martyn Klára-díj (1995);
  • Széchenyi-díj (2004).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  4. Országos Dokumentum-ellátási Rendszer adatbázisa nyomán. [2011. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  5. Az Ipartervet követő generáció kiállítása, azok a képzőművészeti főiskolások, akik az iskolájukkal szemben levő Rózsa presszóban jöttek össze, köztük Lengyel András (sz. 1952) képzőművész, aki a Rózsa Kör egyik alapítója.

Források

[szerkesztés]
  • Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. 524-525. o. ISBN 963-8477-45-8

Külső hivatkozások

[szerkesztés]