Krassói csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Krassói csata
Konfliktus Magyar–török háború (1521–26)
Időpont 1526. augusztus 24.
Helyszín Krassó vármegye, az Igan mocsárnál, Versec (Érdsomlyó) közelében
Eredmény Magyar pürrhoszi győzelem
Szemben álló felek
Armoiries Hongrie ancien.svg Magyar KirályságZulfikar flag.svg Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Tomori címere.jpg Tomori Pál kalocsai érsek
Nincs szabad kép 1.svg Perényi Péter temesi ispán
Ismeretlen
Szemben álló erők
6000 fő10 000 fő

A krassói csata a Krassó folyó jobb parti mocsaraiban zajlott le 1526. augusztus 24-én. Ezen a helyen Tomori Pál kalocsai érsek augusztus 20. és augusztus 26. között harcolt a török portyázók ellen. Ezen a napon az eddigi legnagyobb, több mint másfélszeres túlerőben levő csapatot verte szét Tomori.

Előzmények[szerkesztés]

1521. május 18-án I. (Kanuni=Törvényhozó) Szulejmán szultán hadat üzent II. (Jagelló) Lajos magyar és cseh királynak. A Magyar Királyság nem volt teljesen felkészülve a háborúra. A hatalmas Oszmán Birodalommal egy feudális anarchiába süllyedő magyar állam nézett szembe. Még 1521-ben, augusztus 29-én elesett Magyarország kulcsa, Nándorfehérvár, valamint több egyéb erősség is, mint például Szabács és Zimony. Ezzel hatalmas rés jött létre az első végvárvonalban. A déli végvidéket 1523-tól Tomori Pál kalocsai érsek védelmezte, főhadiszállását Péterváradon rendezte be. Alig két hónapon belül nagyjából megrendezte a végvárakat, és a védelmet. 1523 júniusában érkezik meg Péterváradra, és augusztusban már szétver egy portyázó török csapatot (amit Ferhás boszniai pasa vezetett). 1524-ben is több kisebb betörést sikerül meghiúsítani, majd 1525-ben még arra is van Tomorinak ereje, hogy egy kicsit átcsapjon a török oldalra (Szabács tartományában felprédálja Kolics városát). Emellett Jajcát felmenti, Klisszát pedig sikeresen megvédi kétszer (Jajca: 1522, 1525; Klissza: 1522, 1524), ezzel próbálva megakadályozni a török előrenyomulását. Azonban ezen kisebb győzelmek ellenére a török egyre jobban szélesítette a végvárvonalon húzódó rést ( 1522: Orsova, 1524: Szörény).

1526-os hadjárat[szerkesztés]

1526. április 23-án Szulejmán elindult főseregével Isztambulból. A magyarok mind Bakics Pál szerb despota, mind a havasalföldiek jelentései alapján tudták, hogy megindultak az oszmánok a Magyar Királyság ellen, de nem figyelnek rá. Inkább az április 24-i országgyűléssel vannak elfoglalva. Azonban ez a diéta (országgyűlés) sem az ország védelmével foglalkozik, hanem a főurak érdekeinek és a pártharcoknak a helyszíne. Van ott fegyveres katonaság bőven, de az csak arra van, hogy egyik nemes nekimenjen esetleg a másik nemesnek, ha kell. Csak az országgyűlés utolsó napján foglalkoznak a védelem kérdésével, és kutyafuttában ugyan sok mindent elfogadnak, de végrehajtani ebből már csak keveset tudnak. Tomori májusban, júniusban is küldi a sürgető és pénzt kérő leveleket a királynak, de nem kap választ. Emellett csak a pápa unszolására tartja meg érseki és egyéb címeit. Antonio Giovanni da Burgio pápai nuncius az egyetlen, aki valamennyi pénzzel megtámogatja Tomorit, aki még 200 huszárt is képes fogadni a pénzen.

Június 8-án a szultán eléri a magyar hadszínteret (Nándorfehérvárt, ma Belgrád). A királyi sereg ekkor még nem is gyülekezik. Az oszmán sereg ostrom alá veszi Péterváradot és Újlakot. A védők hősies kitartása ugyan egy-két héttel késlelteti az oszmán támadást, de megállítani nem tudja, Pétervárad július 27-én, Újlak augusztus 8-án esik el. A többi kisebb magyar vár/várszerűség hamar elesik, szinte lövés nélkül jutnak török kézre (pl.: Eszék). A szultán arra számít, hogy a Dráva jól védhető és mocsaras vonalát fogják a magyarok védeni, de nem így lett. Tomori kísérletet sem tett 2-3 ezer fős lovasságával a folyó megtartására, így a szultáni sereg könnyedén átkel a Dráván. A királyi sereg ekkor már Szekszárdon gyülekezik, augusztus 17-én pedig Bátára ér.

A csata[szerkesztés]

Tomori még ekkor is sürgette a királyt, hogy legalább valamennyi erősítést küldjön, de a király nem küldött tartalékot. Tomori ekkor Perényi Péter koronaőrrel egyetemben a Drávához vonult, de az oszmán sereg ekkor már átkelt rajta, így a főkapitány és 6000 fős serege Krassóba vonult, ahol a mocsaras területen egy megerődített tábort alakítottak ki. Augusztus 24-én aztán egy nagyobb, kb.10000 fős oszmán portyázó sereg tört be Krassó vármegyébe, amit Tomori és serege egy kisebb ütközetben szétvert és megfutamított. Tomori és a serege ki akarta használni a győzelem lehetőségeit, de a bátai haditanácson a király és a főemberek úgy határoztak, hogy Tomori is vonuljon vissza a fősereghez, így ezzel a győzelmet nem lehetett kihasználni.

Végső konklúzió[szerkesztés]

Ez a győzelem ugyan kicsi a mohácsi tragédiához képest, de megmutatta, hogy nagyobb felkészültség és összetartás esetén ki tudtunk volna tartani az oszmánokkal szemben. Emellett bizonyíték arra is, hogy Tomori nem volt egy rossz hadvezér, csak nem állt elegendő pénz és ember a rendelkezésére ahhoz, hogy elképzeléseit megvalósítsa.

Források[szerkesztés]