Kralovánszky Alán
Kralovánszky Alán | |
Született | 1929. november 13.[1] Budapest[2] |
Elhunyt | 1993. október 7. (63 évesen) Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Éry Kinga |
Foglalkozása | régész |
Tisztsége | múzeumigazgató (1993–1999, Magyar Nemzeti Múzeum) |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
A Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója | |
Hivatali idő 1993 – 1993 | |
Előd | Fodor István |
Utód | Gedai István |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kralováni Kralovánszky Alán (Budapest, 1929. november 13. – Budapest, 1993. október 7.) régész, muzeológus.
Élete
Kralovánszky Gyula és Pekáry Katalin fia. A budapesti Érseki Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fejezte be, ahol 1955-ben régész és muzeológus diplomát szerzett. 1957-ben a tatai Kuny Domokos Múzeum igazgatójának nevezték ki, de még ebben az évben koholt vádak alapján nyolchónapi börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban rehabilitálták, ettől kezdve tudományos pályája töretlen. A doktorátus megszerzése (1964) után a székesfehérvári István Király Múzeumba került, ahol elévülhetetlen érdemeket szerzett az Árpád-kori bazilika feltárásában. 1974-től a veszprémi Bakony Múzeum igazgatójaként és tudományos munkatársaként a veszprémi vár romjainak feltárását vezette, szintén kimagasló eredményekkel. 1983-tól halálig Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, melynek 1993-ban főigazgatója lett.
Fő szakterülete, a középkori régészet mellett foglalkozott a régészeti antropológia módszertanával és a középkori magyar várostörténettel. Kutatási eredményeiről mintegy száz publikációja jelent meg. Munkásságát számos díjjal ismerték el, többek között megkapta a Kuzsinszky Bálint-emlékérmet, a Móra Ferenc-díjat, illetve az 1956-os forradalom emlékének ápolásáért a Nagy Imre-emlékplakettet. (Ő tárta fel 1989-ben a budapesti Új Köztemetőben több forradalmár, köztük Nagy Imre miniszterelnök sírját.) Főigazgatóként fővárosunkban született első Nobel-díjasunk, Szent-Györgyi Albert születésének 100. évfordulója évében, 1993. szeptember 22-én ő nyitotta meg Szentágothai Jánossal a Magyar Nemzeti Múzeumban Nobel-díjasaink első, s azóta állandóvá lett kiállítását, amely az ő emléknek hirdetője is.
Kralovánszky Alán sírja a budapesti Fiumei Úti Sírkertben található.
Díjai, elismerései
- Veszprém Megyéért Érdemérem
- Alba Regia-emlékérem (1972)
- Pro Urbe Székesfehérvár (1972)
- Kuzsinszky Bálint-emlékérem (1975)
- Pro Urbe Székesfehérvár (1982)
- Móra Ferenc-emlékérem (múzeumi) (1989)
- Magyar Műemlékvédelemért Emlékplakett (1994, posztumusz)
- Deák Dénes-díj (1995, posztumusz)
Források
- Kralovánszky Alán - Magyar Nemzeti Múzeum
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
- Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
- Díjasok és kitüntetettek adattára 1981-1990. Összeáll. és szerk. Csapó Tamásné. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1994.
- Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- Magyar tudományos akadémiai almanach az ... évre. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
- Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.
- Szent-Györgyi Albert és a Magyar Nobeldíjasok. Írta és szerk. Nagy Ferenc. MTESZ. Bp., 1993.
- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 16.)