Krakkó-płaszówi koncentrációs tábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krakkó-płaszówi koncentrációs tábor
Ország Lengyelország
TelepülésKrakkó
Elhelyezkedése
Krakkó-płaszówi koncentrációs tábor (Lengyelország)
Krakkó-płaszówi koncentrációs tábor
Krakkó-płaszówi koncentrációs tábor
Pozíció Lengyelország térképén
é. sz. 50° 01′ 58″, k. h. 19° 57′ 42″Koordináták: é. sz. 50° 01′ 58″, k. h. 19° 57′ 42″
A Wikimédia Commons tartalmaz Krakkó-płaszówi koncentrációs tábor témájú médiaállományokat.

A płaszówi vagy krakkó-płaszówi koncentrációs tábor a Harmadik Birodalom egyik koncentrációs tábora volt a második világháború idején, amelyet az SS működtetett Płaszówban, Krakkó déli külvárosában, a megszállt Lengyelországban. A foglyok többsége lengyel zsidó volt. A fogvatartottak halálát a rendszeres kivégzések, a kényszermunka és a tábor rossz körülményei okozták. A tábort 1945 januárjában még azelőtt evakuálták, hogy a Vörös Hadsereg január 20-án felszabadította volna a területet.

Története[szerkesztés]

A náci német koncentrációs táborok a megszállt Lengyelországban (négyzetekkel jelölve)

Az eredetileg kényszermunkatábornak szánt płaszówi koncentrációs tábort két volt zsidó temető (köztük az Új zsidó temető) területén alakították ki. A tábor a krakkói gettó felszámolása után, amelyre 1943. március 13–14-én került sor, népesült be, miután a munkára alkalmas embereket ide szállították.[1] 1943-ban a tábort kibővítették és integrálták a náci koncentrációs táborok rendszerébe mint fő tábort.

A tábor működése[szerkesztés]

Felépítése és funkciója[szerkesztés]

A krakkó-płaszówi koncentrációs tábort több körzetre osztották.[2] Külön terület volt a tábor személyzete, a munkavégzések, a férfi foglyok, a női foglyok számára, valamint egy további felosztás a zsidók és a nem zsidók között. Noha a férfiak és a nők különváltak, mégis sikerült kapcsolatba lépniük egymással.[3][4] Volt egy privát laktanya is a tábor zsidó rendőrségének és családtagjaiknak.[5] Bár a tábor elsődleges feladata a kényszermunka volt, a tábor a fogvatartottak, valamint a kívülről behozott foglyok tömeges meggyilkolásának a helyszíne is lett.[6] A fő célpontok az idősek és a betegek voltak. Nem voltak gázkamrák és krematóriumok, ezért a tömeggyilkosságokat lelövéssel hajtottak végre.[7]

Személyzete[szerkesztés]

Arnold Büscher, a tábor második parancsnokának vezetése alatt a foglyok nem tapasztaltak lövöldözést vagy akasztást.[8] 1943-ra azonban a tábor már a rettegésről volt híres.[9] A tábori parancsnok ekkor Amon Göth bécsi SS-parancsnok volt. Szadista volt a foglyokkal való bánásmódban és meggyilkolásukban.[10] „Tanúk szerint soha nem kezdte volna el a reggelijét anélkül, hogy legalább egy embert ne lőtt volna le.”[1] A tábori parancsnokként töltött első napján megölt két zsidó rendőrt, és minden tábori rabnak néznie kellett. 1943. március 13-án ő felügyelte a közeli krakkói gettó felszámolását, és a munkaképesnek ítélt zsidó lakosokat a táborba kényszerítette. Akiket munkaképtelennek nyilvánítottak, azokat vagy Auschwitzba küldték, vagy a helyszínen lelőtték. Az embereknek azt mondták, hogy hagyják magukra gyermekeiket, mert gondozni fogják őket.[11] A valóságban valamennyiüket egy árvaházba vitték és végeztek velük. Mások bebújtatták gyermekeiket a táborba. Ha egy fogoly megpróbált elmenekülni a táborból, Göth büntetésként 10 foglyot lőtt le.[6] Ha nem tetszett neki egy fogoly arckifejezése, a német dogjaival intéztette el őket. Az általa irányított személyzet többnyire nem német volt.[2] A tagok 206 ukrán SS-tagból, akik a Trawniki táborból érkeztek,[12] 600 SS-Totenkopfverbände (halálfejes) németből (1943–1944) és néhány SS-nőből álltak, köztük volt Gertrud Heise,[13] Luise Danz és Alice Orlowski.[14][15]

A női őrök ugyanolyan brutálisan bántak a foglyokkal, mint a férfiak: "Amikor Płaszówban berakodtunk a vonatra, egy SS-nő megütötte a fejemet. Olyan gonoszak, brutálisak és szadisták voltak, mint a férfiak. Úgy gondoltam, hogy mivel ők is nők, kedvesebbek lesznek, megdöbbentett. De természetesen néhány kövér, nagy és csúnya volt."[16]

A tábor személyzete zsidó rendőröket is toborzott.[5] A szokásos vizes levessel szemben dupla adag sűrű levessel látták el őket, és egy teljes vekni romlatlan kenyérrel. Az előnyök azonban azzal jártak, hogy a náciktól kapott ostorokkal kellett bántalmazniuk a többi fogvatartottat.

1944. szeptember 13-án Göth-öt felmentették tisztségéből, és az SS vád alá helyezte a – náci jogszabályok szerint az államot illető – zsidó vagyon eltulajdonításával, az általa megbízott foglyok megfelelő élelmezésének elmulasztásával, a koncentrációs tábor szabályainak megsértésével, amely a fogvatartottak bánásmódjára és büntetésére vonatkozott, illetve vádpontként szerepelt, hogy a foglyok és az altisztek számára lehetőséget biztosított a tábor személyi nyilvántartásához való hozzáférésre. A tábor adminisztrációját Arnold Büscher SS-Obersturmführer vállalta. Javította a fogvatartottak étrendjét azáltal, hogy engedélyezte a tojást, a cukrot és a tejport.[17]

Fogvatartott áldozatok[szerkesztés]

Élet a táborban[szerkesztés]

Amon Göth villájának erkélye Płaszówban. Noha Göth könyörtelen volt és lelőtte a foglyokat, ezt az erkélyéről nem tehette meg, mivel a terep és a tábori infrastruktúra kiépítése ezt nem tette lehetővé. Máshonnan viszont vadászott emberekre, s ezt a szándékát tiroli kalapjával jelezte. Ez segítette a tapasztalt foglyokat a menekülésben és az elrejtőzésben.[18]

A tábor Arbeitslager („munkatábor”) volt, amely kényszermunkásokkal látott el számos fegyvergyárat és egy kőbányát. A foglyok többsége lengyel zsidó volt. A nők és a gyermekek aránya magas volt a többi táboréhoz képest.[2] A magyar foglyok nagy része nő volt. A táborban a halálozási arány nagyon magas volt. Sok rab tífuszban, az éhezéstől és a kivégzések következtében halt meg. Mivel a munkaeszközöket a férfiaknak tervezték, a nőknek alacsonyabb volt az esélyük a túlélésre.[2][6] A płaszówi tábor különösen hírhedt lett mind az egyéni, mind a Hujowa Górkán végrehajtott tömeges kivégzés szempontjából: ez utóbbi egy, a táborhoz közel fekvő nagy domb, amelyet általában kivégzésekre használtak. Körülbelül 8000 haláleset történt a tábor kerítésén kívül, ahova körülbelül hetente háromszor-négyszer vittek új foglyokat. Reggel megérkeztek a fedett teherautók Krakkóból. Az elítélteket a Hujowa Górka domboldal árkába vezették, levetkőztették és azt parancsolták nekik, hogy meztelenül álljanak, majd végül lelőtték őket.[19] A tömeges agyonlövések során a többi rabot arra kényszerítették, hogy azokat végignézzék.[17] 1944 elején az összes holttestet exhumálták és egy máglyán elégették, hogy eltüntessék a tömeggyilkosság bizonyítékait. A tanúk később azt vallották, hogy 17 teherautónyi emberi hamut szedtek ki az elégetés helyszínéről, és szórtak szét a területen.[10]

Bár az étel kevés volt, a tetszőleges számú zlotyval rendelkező fogvatartottak extra ételeket vásárolhattak.[20] Élelmiszer-kereskedelmi rendszer is kialakult. Például két adag leves egyenlő volt egy fél kenyérrel.

Amikor Göth értesítést kapott egy új fogolyszállítmányról, deportálásokat intézett Auschwitzba.[21] 1944. május 14-én Göth elrendelte, hogy minden gyermeket az „óvodába” kell küldeni. Ez a május 15-i Auschwitzba történő deportálás előfutárának bizonyult, ahol a gyerekeket mind elgázosították.

Göth a tömeges gyilkosságokkal és kivégzésekkel kapcsolatos dokumentumokat az SS magas rangú női tagjára, Alice Orlowski Kommandoführerinre bízta. Ezeket az iratokat a háború végéig megőrizte, majd állítólag megsemmisítette. Orlowski korbácsolásáról volt híres. A gyülekezők alatt végigjárta a nők sorait és ostorával ütötte őket.

Külső segítség[szerkesztés]

A foglyok bizonyos mértékben támaszkodhattak külső segítségre is.[6] A németek által tolerált csoport, a Jüdische Unterstützungsstelle táplálékkal és orvosi segítséggel látta el a rabokat. A Zehnerschaft egy nőkből álló csoport volt, amely szintén támogatta a fogvatartottakat. A Lengyel Jóléti Szervezet ételt küldött a lengyel foglyoknak, és néhányuk megosztotta azt a zsidó társaival. Voltak olyan egyének is, mint Stanislaw Dobrowolski, a Zsidó Segélyek Tanácsának (Żegota) krakkói kirendeltségének vezetője, és Tadeusz Pankiewicz, egy híres gyógyszerész is, aki segítette a foglyokat.

Büntetések[szerkesztés]

Göth és a tábor személyzete különféle cselekedetek miatt büntette a fogvatartottakat. Bármely szabotázsként felfogott tett, például tárgyak csempészése a táborba, parancsok be nem tartása vagy egy plusz ételdarab elrejtése ruhában, bűncselekménynek számított, amelyet halállal büntettek.[22] A foglyokat figyelmeztették arra, hogy ha megpróbálnak elmenekülni, családjuk minden tagját, sőt másokat is megölnek.[23] A gyilkolás módjait tekintve az akasztással történő halál volt az egyike a Göth által kedvelt módszereknek.[24] Bevett büntetés volt az is, hogy huszonöt korbácsütést mértek a bűnösnek ítélt fogvatartott ülepére.[25]

A foglyok reményei[szerkesztés]

Bár a foglyok mindennapi életét a félelem és az éhezés uralta, a túlélésre is volt némi reményük. Az orosz előretöréssel kapcsolatos szóbeszéd, amely a tábor felszabadulásához vezethetett, mindig jelen volt a foglyok körében.[26] Oskar Schindler, az 1200 Schindler-zsidót megmentő náci párt tagja is kulcsfontosságú személy volt.[3] Míg a foglyok mindig féltek az Auschwitzba történő transzportoktól, az egyik reményük mindig a csehszlovákiai Brünnlitzi munkatáborba való szállítás volt. Itt volt Oskar Schindler zománcárugyára.[27] Schindler arról volt ismert, hogy együttérzést mutatott a zsidók iránt. Soha nem ütött meg senkit, mindig kedves volt, és gyakran mosolygott a dolgozóira.[28] A Schindlernél dolgozók rokonai és barátai nagyobb esélyt kaptak arra, hogy őket is felvegyék arra listára, amellyel a biztonságosabb zománcárugyárba kerülhettek.[29]

A bizonyítékok elrejtése[szerkesztés]

1944 júliusában és augusztusában számos foglyot az auschwitzi, a stutthofi, a flossenbürgi, a mauthauseni és más táborokba deportáltak. 1945 januárjában a megmaradt fogvatartottak és a tábor személyzete az utolsó Auschwitzba tartó halálmenettel hagyták el a tábort. Több női SS-őr volt az őket kísérő csoport része. A menetet túlélők közül sokakat érkezéskor megöltek. Amikor a nácik rájöttek, hogy a szovjetek Krakkóhoz közelednek, teljesen eltüntették a tábort, csak egy üres mező maradt a helyén. Az összes holttestet, amelyet korábban különböző tömegsírokba temettek, a helyszínen exhumálták és elégették. Amikor 1945. január 20-án megérkezett a Vörös Hadsereg, csak egy kopár földet talált.[10]

Utóhatás[szerkesztés]

A fogvatartottak és meggyilkolt emberek száma becsléseken alapszik,[21] mivel a foglyok nyilvántartása megsemmisült a tábor felszámolása során. Kevés háború utáni per folyt a Krakkó-płaszówi koncentrációs táborban elkövetett bűncselekmények ügyében. Az egyik kivétel Göth tárgyalása és az azt követő halálos ítélet volt. A nyugatnémet ügyészek az 1950-es évek végéig vizsgálták a bűncselekményeket.

Emlékezés[szerkesztés]

Az egykori tábor helyén ma gyéren erdős dombokat és mezőket találunk. Ezen a területen egy nagy emlékművet állítottak az összes áldozat részére, és két kisebb emlékművet (az egyiket a zsidó áldozatoknak, a másikat a magyar zsidó áldozatoknak). A zsidó temető, ahonnan a nácik eltávolították az összes síremléket, a tábor keleti végén, a Szürke ház (a táborhoz tartozó utolsó megmaradt épület) közelében, a domb oldalán áll. Amon Göth egykori villája is fennmaradt. A közelben áll egy másik emlékmű is, amelyet a (nem zsidó) lengyel foglyok 1939-es első kivégzésének emlékére állították.

A tábor egyik változata szerepel a Schindler listája (1993) című filmben, amely Oskar Schindler életéről szól. Mivel Płaszów területe ma természetvédelmi terület, Steven Spielberg a tábor másolatát a libani kőfejtőben építtette fel, néhány száz méterre az eredeti helyszíntől.

Minden év márciusának közepén megrendezésre kerülő Emlékezés Menetének befejező pontja a holokauszt áldozatai iránti tisztelet kinyilvánítása.[30]

  • Płaszów-i Emlékmű (felállítva: 1964)
    Płaszów-i Emlékmű (felállítva: 1964)
  • Tájékoztató tábla a Płaszówi tábor emlékhelyének főbejáratánál.
    Tájékoztató tábla a Płaszówi tábor emlékhelyének főbejáratánál.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Plaszow Concentration Camp in Krakow. Essential Krakow. [2012. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 14.)
  2. ↑ a b c d Megargee, Geoffrey P.: "KRAKAU-PLASZOW MAIN CAMP." The United States Holocaust Memorial Museum Encyclopedia of Camps and Ghettos, 1933–1945. Bloomington: Indiana University Press, 2009. p. 863.
  3. ↑ a b Greenberg, Melinda. "The Miracle Man: Joseph Bau's Art Represents a Lifetime of Dealing with the Horrors He Experienced during the Holocaust." Jewish Baltimore Times, March 6, 1998.
  4. ↑ Weitz, Sonia. I promised I would tell. Brookline, Mass: Facing History and Ourselves, 35. o. (1993) 
  5. ↑ a b Hanley, Craig. William & Rosalie: A Holocaust Testimony. Denton, Texas: University of North Texas Press, 41. o. (2007) 
  6. ↑ a b c d Megargee, Geoffrey P. "KRAKAU-PLASZOW MAIN CAMP." The United States Holocaust Memorial Museum Encyclopedia of Camps and Ghettos, 1933–1945. Bloomington: Indiana University Press, 2009. p. 864.
  7. ↑ Weitz, Sonia. I promised I would tell. Brookline, Mass: Facing History and Ourselves, 37. o. (1993) 
  8. ↑ Brecher, Elinor. Schindler's Legacy: True Stories of the List Survivors. New York, NY: Dutton, 185. o. (1994) 
  9. ↑ Eilender, Kasriel K.: The Barber of Goerlitz: A Memoir, 2003. [2013. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 13.)
  10. ↑ a b c Plaszow Krakow Forced Labour Camp. Holocaust Education & Archive Research Team, 2008. április 2. [2008. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva].
  11. ↑ Megargee, Geoffrey P. "KRAKAU-PLASZOW MAIN CAMP." The United States Holocaust Memorial Museum Encyclopedia of Camps and Ghettos, 1933–1945. Bloomington: Indiana University Press, 2009. p. 865.
  12. ↑ Black, Peter R.. Police Auxiliaries for Operation Reinhard: Shedding Light on the Trawniki Training Camp Through Documents From Behind the Iron Curtain, Secret Intelligence and the Holocaust: Collected Essays from the Colloquium at the City University of New York Graduate Center. New York; Jerusalem: Enigma, 331–348. o. (2006). ISBN 1-929631-60-X 
  13. ↑ Die sadistische Aufseherin von Obernheide (german nyelven). Seminararbeit. Redaktion Weyhe, 2009. június 16. (Hozzáférés: 2014. május 17.) „Heise, sentenced to 15 years for war crimes by the British judiciary, was last reported alive in Hamburg in 1970.”
  14. ↑ Alice Orlowski, Auschwitz Trial. Photo Archive. Yad Vashem The Holocaust Martyrs' and Heroes' Remembrance Authority, 2011. (Hozzáférés: 2014. május 17.)
  15. ↑ Alice Orlowski, Auschwitz Trial. Photo Archive. Yad Vashem The Holocaust Martyrs' and Heroes' Remembrance Authority, 2011. (Hozzáférés: 2014. május 17.)
  16. ↑ Elinor J. Brechner, Schindler's Legacy (Hartmannsworth, UK: Plume, 1994) p. 151
  17. ↑ a b Nelken, Helina. And Yet, I Am Here!. Univ of Massachusetts Press, 216. o. (1999) 
  18. ↑ Wieliński, Bartosz T.: Amon Göth myśliwy z KL Płaszów (lengyel nyelven). Gazeta Wyborcza. Agora SA, 2012. július 10. (Hozzáférés: 2014. május 17.)
  19. ↑ Nelken, Helina. And Yet, I Am Here!. Univ of Massachusetts Press, 211. o. (1999) 
  20. ↑ Novac, Ana. The Beautiful Days of My Youth: My Six Months in Auschwitz and Plaszow. New York: Henry Holt, 76. o. (1997). ISBN 978-0-8050-5018-9. OCLC 952334811 
  21. ↑ a b Megargee, Geoffrey P. "KRAKAU-PLASZOW MAIN CAMP." The United States Holocaust Memorial Museum Encyclopedia of Camps and Ghettos, 1933–1945. Bloomington: Indiana University Press, 2009. p. 865.
  22. ↑ Hanley, Craig. William & Rosalie: a Holocaust testimony. Denton, Texas: University of North Texas Press, 39. o. (2007) 
  23. ↑ Hanley, Craig. William & Rosalie: a Holocaust testimony. Denton, Texas: University of North Texas Press, 40. o. (2007) 
  24. ↑ Ana, Novac. The Beautiful Days of My Youth: My Six Months in Auschwitz and Plaszow. Henry Holt, 56. o. (1997) 
  25. ↑ Brecher, Elinor. Schindler's Legacy: True Stories of the List Survivors. New York, NY: Dutton, 60. o. (1994) 
  26. ↑ Novac, Ana. The Beautiful Days of My Youth: My Six Months in Auschwitz and Plaszow. Henry Holt, 60. o. (1997) 
  27. ↑ Nelken, Helina. And Yet, I Am Here!. Univ of Massachusetts Press, 217. o. (1999) 
  28. ↑ Brecher, Elinor. Schindler's Legacy: True Stories of the List Survivors. New York, NY: Dutton, 296. o. (1994) 
  29. ↑ Brecher, Elinor. Schindler's Legacy: True Stories of the List Survivors. New York, NY: Dutton, 231. o. (1994) 
  30. ↑ March of Remembrance - commemorating the liquidation of Krakow ghetto (angol nyelven). Krakow.wiki , 2017. május 15.
  • Crowe, David M.. Oskar Schindler: The Untold Account of His Life, Wartime Activities, and the True Story Behind the List. Cambridge, MA: Westview Press (2004). ISBN 978-0-465-00253-5 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kraków-Płaszów concentration camp című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Krakkó-płaszówi_koncentrációs_tábor&oldid=26684377”