Új zsidó temető (Krakkó)
| Új zsidó temető (Nowy cmentarz żydowski w Krakowie) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Lengyelország |
| Település | Krakkó |
| Cím | ul. Miodowa 55 |
| Típus | izraelita temető |
| Létrejötte | 1800 |
| Vallás | zsidó |
| Földrajzi adatok | |
| Elhelyezkedése | |
 Új zsidó temető
Pozíció Lengyelország térképén
| |
 é. sz. 50° 03′ 12″, k. h. 19° 57′ 07″Koordináták: é. sz. 50° 03′ 12″, k. h. 19° 57′ 07″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Új zsidó temető témájú médiaállományokat. | |
37.jpg)
11.jpg)
A krakkói Új zsidó temető mintegy 4,5 hektár kiterjedésű és a Miodowa utca 55–58. szám alatt található, a történelmi Kazimierz zsidónegyed szomszédságában.[1] A temető bejegyzett kulturális örökség, amelyben a mai napig látható egy történelmi ravatalozó.[2]
Története[szerkesztés]
A temetőt 1800-ban nyitották meg az Ágoston-rendiektől megvásárolt területen. 1836-ban kibővítették további földterülettel. A Második Lengyel Köztársaság idején az Új temető majdnem megtelt.[3] 1926-ban a helyi zsidó vezetés (Qahal) új területeket vásárolt, így 1932-től ismét volt elegendő hely a temetésekhez. Ezek egyrészt az Abrahama utca mentén, valamint a közeli Jerozolimska utca melletti telkeken voltak, a Wola Duchacka negyedben (ma Podgórze kerület része). A holokauszt idején a két temető helyét is elfoglalta a Krakkó-Płaszówi koncentrációs tábor, így ezek ma már nem léteznek.[4] A krakkói gettóból ebbe a táborba deportálták a város zsidó lakosságát.[1][5]
A második világháború[szerkesztés]
A második világháború alatti náci megszállás miatt az Új temetőt elzárták a kívülállók elől. A németek a legértékesebb kőfaragásokat a helyi kőműveseknek értékesítették. Más sírköveket, valamint kőlapokat építőanyaggá alakítottak, és a táborhoz vezető utak kikövezéséhez használták, beleértve Amon Göth parancsnok udvarát is,[1] aki arról volt ismert, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy a zsidók fizessenek saját kivégzésükért.[6] Eközben a temetőben lévő régi csontokat gyakran fedetlenül hagyták, így azok szétszóródtak.[3] A temetői gondnokot, Pina Ladnert a płaszówi táborba küldték, és lelőtték.[7] Nem sokkal a háború után egy helyi építészmérnök, feltehetőleg Jakub Stendig, a tábor egyik túlélője több sírkövet talált és elintézte, hogy azok visszakerüljenek az Új temetőbe.
Felújítás[szerkesztés]
1957-ben a Joint Distribution Committee (JDC) támogatásával felújították a területet. A kommunista rendszer összeomlását követően, 1999. március 24-én felvették a temetőt, beleértve az 1903-ban épült ravatalozót is, Krakkó történelmi emlékeinek nyilvántartásába.[2]
Az Új zsidó temetőben található egy téglából épült halottasház 1903-ból. A temető különlegessége továbbá egy emlékmű, amelyre régi sírköveket szereltek fel, és fekete márványtömbbel koronázták meg. A temetőben több mint 10 000 sír található, a legrégebbi 1809-ből származik.[4] Számos emlékművet állítottak a holokauszt idején meggyilkolt zsidók emlékére.
Itt eltemetett nevezetes személyek[szerkesztés]
Rabbik
- Chaim Arie Leibusz Horowitz (megh. 1904), krakkói rabbi
- Aleksander Sender Herszel Landau (megh. 1856) krakkói rabbi
- Cwi Hirsz Dawid ha-Lewi (megh. 1831), krakkói rabbi
- Josef Nechemia Kornitzer (megh. 1933) krakkói rabbi
- Szymon Schreiber (megh. 1883) krakkói rabbi
- Ozjasz Thon (megh. 1936), a Tempel-zsinagóga rabbija, a Lengyel Köztársaság parlamenti képviselője
Cádikok és zsidó misztikusok
- Áron Elimelech Szneur Zalman z Krosna (megh. 1923)
- Epstein Áron (megh. 1881)
- Kalonimus Kalman Epstein (megh. 1832)
- Szlomo Zalman z Wielopola (megh. 1857)
- Samuel Teitelbaum (megh. 1888) Gorlice-i rabbi
A Beth Din rabbinikus bíróság tagjai
- Mosze Jaakow Dembitzer (megh. 1863) Krakkó város Dayanja
- Pinchas Elijahu Dembitzer († 1920) krakkói dáján
- Abraham Golds (megh. 1825), krakkói dáján
- Abraham Jener (megh. 1876), krakkói dáján
- Jehuda Liber Korngold (megh. 1811) krakkói dáján
- Akiba Kornitzer (megh. 1892) krakkói dáján
- Samuel Kornitzer (megh. 1941) krakkói dáján
- Saul Rafael Landau (megh. 1854) krakkói dáján
- Icchak CWI Hirsz Lemler (megh. 1824) az Izaak-zsinagóga dájánja
- Mosze Elijahu Neimenc (megh. 1838) krakkói dáján
- Meszulam Feiwel Stern (megh. 1837) krakkói dáján
Más kiemelkedő személyek
- Ignacy Akerman (megh. 2007) zsidó közösségi aktivista
- Aleksander Ameisen (megh. 1961) orvos, sakkozó
- Zofia Ameisen (megh. 1967) a Jagelló Egyetem tanára
- Izaak Bauminger (megh. 1930), iparos, Qahal-aktivista
- Róża Berger (megh. 1945) a krakkói pogrom egyetlen áldozata
- Daniel Dawid Bertram (megh. 2009) a Szemicha utolsó tagja
- Jehuda Birnbaum (megh. 1917) a Qahal elnöke
- Maria Bujańska (megh. 1999) író, zongoraművész
- Jakub Drobner (megh. 1896) orvos, a januári felkelés tagja
- Maria Einhorn-Susułowska (megh. 1998), pszichológus
- Irena Fessel (megh. 2008) műfordító, tudós
- Maksymilian Fiszgrund (megh. 1978) újságíró, Qahal-aktivista
- Abram Fogel (megh. 1984) kántor a Remuh-zsinagógában
- Jerzy Gert (megh. 1969) zeneszerző, karmester
- Mieczysław Goldsztajn (megh. 2001), neurológus
- Jan Goślicki (megh. 2006) esszéista, műfordító
- Maurycy Gottlieb (megh. 1879) festőművész
- Henryk Halkowski (megh. 2009), történész, publicista
- Chaim Hanft (megh. 1951), festő, szobrász és illusztrátor
- Czesław Jakubowicz (megh. 1997), a Zsidó Hitközség elnöke
- Maciej Jakubowicz (megh. 1979), a krakkói gyülekezet elnöke
- Nesanel Kichler (megh. 1983) politikai aktivista
- Ignacy Krieger (megh. 1889), a lengyel fotográfia úttörője
- Józef Kwiatek (megh. 1910) újságíró, szocialista aktivista
- Stanisław Lack (megh. 1909) költő, irodalomkritikus
- Abraham Lesman (megh. 1984) a Tempel-zsinagóga utolsó kántora
- Aron Marcus (megh. 1916)
- Artur Markowicz (megh. 1934) festő, grafikus
- Józef Oettinger, a Jagelló Egyetem professzora
- Maria Orwid (megh. 2009) pszichiáter
- Szymon Platner (megh. 1994) Brzesko utolsó zsidó túlélője
- Ferdynand Rajchman (megh. 1999), klasszika-filológus
- Maksymilian Rose (megh. 1937), neurológus
- Józef Rosenblatt, a Jagelló Egyetem professzora
- Ignacy Rosenstock (megh. 1935) a „Przegląd Sportowy” főszerkesztője
- Szymon Samelsohn (megh. 1881), a krakkói gyülekezet elnöke
- Józef Sare (megh. 1929) építész, Krakkó elnöke, parlamenti képviselő
- Mieczysław Staner (megh. 2003) író, akadémikus
- Samuel Tilles (megh. 1937) a krakkói gyülekezet elnöke
- Jonatan Warschauer (megh. 1880) filantróp, orvos
- Maurycy Wiener (megh. 1990), ügyvéd, a TSKŻ elnöke
- Renata Zisman (megh. 1999) zongoraművész, pedagógus
Galéria[szerkesztés]
-
Utcakép -
Télen -
Sírkő emlékmű -
Sírkő emlékmű -
Kilátás -
A temető kapuja -
A sírok közötti ösvény -
Jelképes sírok -
Nyáron -
Várostérkép a zsidó örökségről
38.jpg)
15.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c "The New Jewish Cemetery," at Jews and Krakow. Page 12. Archiválva 2012. április 25-i dátummal a Wayback Machine-ben. (PDF) Featuring historical and contemporary photographs, as well as bibliography. Format: PDF 5.51 MB. Retrieved October 29, 2011.
- ↑ a b Narodowy Instytut Dziedzictwa: Rejestr zabytków nieruchomych – województwo małopolskie.[halott link] (Cite web-hiba: az url paramétert mindenképpen meg kell adni!
- ↑ a b K. Bielawski, Nowy cmentarz żydowski w Krakowie. Source: Aleksander Bieberstein, Zagłada Żydów w Krakowie. Kirkuty.xt.pl. Retrieved October 29, 2011.
- ↑ a b Nowy cmentarz żydowski w Krakowie (New Jewish Cemetery) from Izrael.badacz.org. (lengyelül)
- ↑ Nowy cmentarz at Magiczny Kraków. Official website of the city.
- ↑ The SS: A Government in Waiting. Yizkor Book Project. JewishGen, 2011. (Hozzáférés: 2011. április 26.)
- ↑ Kraków – Cemetery at ul. Miodowej 58. (New Jewish Cemetery) Archiválva 2012. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben. Virtual Shtetl Museum of the History of Polish Jews. Retrieved November 1, 2011. Note, the custodian who recovered tombstones from Płaszów, mentioned by his last name only, as Engineer Stendig.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a New Jewish Cemetery, Kraków című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
