Kovács Zoltán (festő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kovács Zoltán
Született 1913. szeptember 30.
Kolozsvár
Elhunyt 1999. június 30. (85 évesen)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Házastársa Koós Zsófia
Foglalkozása festőművész,
pedagógus
Sírhely Házsongárdi temető

Kovács Zoltán (Kolozsvár, 1913. szeptember 30.[1] – Kolozsvár, 1999. június 30.) festőművész. Nevéhez fűződik Erdély művészeti főiskolájának, a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetnek a megalapítása (1948).[2]

Életútja[szerkesztés]

Szülővárosában végezte a Római Katolikus Főgimnáziumot (1928), a nagybányai Szabad Festőiskolában Krizsán János tanítványa, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti Istváné; itt szerzett diplomát (1942). Tanító a dési Kodorvölgyben (1942–44), közben megrendezte Kolozsvárt első önálló kiállítását, amelyről Entz Géza és László Gyula írt elismeréssel. A második világháború után a Magyar Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet tanára, rektora, míg állásától meg nem fosztották (1948–51).

Egyéni kiállítása volt az Ateneul Român kiállítási termében Bukarestben (1948); újabb gyűjteményes kiállítására csak 1991-ben kerülhetett sor Kolozsvárt.

Az erdélyi képzőművészet élvonalbeli alkotója, az új festészeti törekvések egyik úttörője. Tájképeit, urbánus tájait a szimbólumok és metaforák teremtő erejével alkotta meg, elutasítva az élmények azonnali rögzítésének az impresszionizmustól örökölt módszerét. Már első kiállításán feltűnt új színt hozó, dekoratív hatású s a monumentális művészet felé igazodó festészetével (Szent László-freskóterv; belső-erdélyi tájak). Az erdélyi kultúra hagyományait, értékeit s a történelem során reá leselkedő veszélyeket idézte meg festményein (A Fellegvár alatt; Sztánai házak; A hír).

Monumentális műve volt a kolozsvári Ursus vendéglő reneszánsz kori termét díszítő beszédes hat falképe, Erdély három népét és a Kincses Város egykori ötvös-, kőfaragó- és nyomdászmesterségét megelevenítő jelképes alakokkal. Értékelő viták ellenére (1957) ezeket a freskókat utóbb a diktatúra idején lemeszeltették. A kolozsvári Carbochim Üzem klubterme számára készültek el secco falképei (1962), az Egyetemi Diáknegyedben hatalmas mozaikfala jelzi művészetének korszerűségét (1971).

Egyéni kiállításai[3][szerkesztés]

  • 1943, 1946 • Vármegyeház, Kolozsvár
  • 1947 • Bukarest
  • 1991 • Képzőművészeti Galéria, Kolozsvár
  • 2007 • Egyszerű emberek - Kovács Zoltán festőművész kiállítása Művelődési Központ, Bonyhád

Köztéri alkotásai[szerkesztés]

  • A történelmi Kolozsvár (enkausztika, 1957, Kolozsvár, Ursus söröző, elpusztult)
  • Secco falkép (1962, Kolozsvár, a Carbochim üzem klubterme)
  • Ifjúság (mozaikfal, 1971, Kolozsvár, egyetemi diáknegyed)

Irodalom[szerkesztés]

  • Entz Géza: Egy fiatal erdélyi festő. Ellenzék 1943. március 8.
  • László Gyula: Kovács Zoltán képeinek kiállítása. Erdélyi Múzeum 1943/1.
  • Márkos András: Művészet és városszépítés. Előre 1957. július 30. *Benkő Samu: Festői szóval a világ dolgairól. Beszélgetések Kovács Zoltánnal. Új Élet 1972/7, 8.
  • Bajor Andor: Az Ursus söröző díszei. Előre 1973. máj. 20.
  • Balogh Edgár: Freskók nyelvén. Közli Acéltükör mélye. 1982. 125-27. *Murádin Jenő: Ötven év után. Új Művészet, Budapest, 1991/12.
  • Páll Árpád: Kovács Zoltán gyűjteményes. Helikon 1991/13.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lexikonokban szeptember 30. a születése hónapja, napja, Udvardy Frigyes adatbankjában szeptember 8.
  2. Murádin Jenő: Búcsú Kovács Zoltántól. = Szabadság (Kolozsvár), 1999. július 2. (Udvardy Frigyes adatbankja nyomán.)
  3. Listák www.artportal.hu nyomán

Források[szerkesztés]