Kormos mangábé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kormos mangábé
ZSL London - White-naped Mangabey.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Gerinchúrosok
Altörzs: Gerincesek
Osztály: Emlősök
Rend: Főemlősök
Család: Cerkóffélék
Alcsalád: Cerkófmajomformák
Nemzetség: Cercocebus
Tudományos név
Cercocebus atys
Linnaeus, 1766
Elterjedés
Sooty Mangabey area.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kormos mangábé témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kormos mangábé témájú médiaállományokat és Kormos mangábé témájú kategóriát.

A kormos mangábé (Cercocebus atys) a cerkóffélék családjába tartozó, Nyugat-Afrikában honos majomfaj. Az egyik, kormos mangábét megfertőző vírus volt az embert is megbetegítő HIV-2 őse.

Megjelenése[szerkesztés]

A kormos mangábé 1897-es ábrázolása

A kormos mangábé közepes méretű majomfaj, a hímek testhossza 47 – 67 cm, súlyuk 7–12 kg; a nőstények 45–60 cm-esek és 4,5–7 kg-osak. A hímek kb. másfélszer nagyobbak és szemfogaik is jobban kifejezettek, mint a nőstényekéi. Farkuk meghaladhatja a testhosszukat, 40–80 cm-es. Bundájuk füstös palaszürke vagy barnásszürke színű, a hasukon világosabb szürke. Kezük és lábfejük valamivel sötétebb színű, feketés. Arcuk csupasz és szürke vagy szürkésrózsaszín; orruk egy árnyalattal sötétebb. Felső szemhéjuk fehér.

Két alfaja ismert:

  • Cercocebus atys atys - egyenletesen szürke, esetleg sötétebb csík a hát hosszában, fején nincs üstök
  • Cercocebus atys lunulatus - fején üstök figyelhető meg, arca sötétebb, torkán és mellkasán kiterjedt fehér folt látható. Tarkóján is lehet egy fehér folt.

Elterjedése[szerkesztés]

Nyugat-Afrikában honos. Szenegálban, Bissau-Guineában és Guineában létszáma erősen megfogyatkozott, egyes területekről kipusztult. Sierra Leonéban, Libériában és Nyugat-Elefántcsontparton még nagy populációi élnek.

Erdei állat, egyaránt megtalálható az őserdőkben, a másodlagos erdőkben, és a mangrove- vagy galériaerdőkben is. Legtöbbet tanulmányozott populációja Elefántcsontpart délnyugati részén, a Tai Nemzeti Park őserdeiben él.

Életmódja[szerkesztés]

Nappal aktívak. Idejük nagy részét az erdő talaján töltik, élelem után keresgélve, de a fák lombjai között is ügyesen mozognak. Nagy (15-100 fős), több hímből és nőstényből álló csoportokban élnek, szinte mindig valamelyik társuk 1 méteres közelségében tartózkodnak. Hűvös időjárás esetén összebújva melegítik egymást. Megfigyelték, hogy a nőstények néha egy kődarabbal dörgölik a kölykök szőrét; nem teljesen világos, hogy ez szerszámhasználatnak minősül-e.

A hímek és a nőstények között külön rangsor áll fenn, azonban a legalább 5-6 éves hímek már a nőstények fölött állnak. A kölykök anyjuk rangját öröklik, ami a fiatal nőstények esetében keveset változik, az ivarérett hímnek azonban ki kell vívnia saját társadalmi állását. A nőstények saját csoportjukban maradnak, míg a hímek gyakran gyakran másik csapathoz költöznek. Egymás között a legkevésbé agresszív óvilági majmok közé tartoznak.

A csoport kb. 6–8 km²-es területen belül mozog, ami azonban átfedhet a szomszédos mangábécsoportok territóriumával.

Étrendjük magvakból, termésekből (főleg pálmadióból), gyümölcsökből és rovarokból áll. Megeszik a zsenge hajtásokat, leveleket és gombákat is. Állkapcsuk és fogazatuk igen erős, ami segíti őket a kemény magvak és diók feltörésében. A hímek jellemzően inkább kemény héjú diókat, magvakat; míg a nőstények puhább magvakat és gyümölcsöket esznek.

A kormos mangábére leopárdok, csimpánzok, koronás sasok és az ember vadászik. Bár nem vadászik rájuk, de a gaboni vipera elől is menekülnek. Más vészkiáltást hallatnak sas, illetve leopárd megjelenése esetén: előbbi esetben lemásznak a fáról, földi veszély jelentkezésekor viszont a lombok között keresnek menedéket.

Szaporodása[szerkesztés]

Mangábécsalád

Szociális rendszerükre a promiszkuitás a jellemző, mind a hímeknek, mind a nőstényeknek több szexuális partnerük van. A magasabb rangú hímek jellemzően több nősténnyel párzanak. Megfigyelték, hogy a csoporthoz verődő idegen hímek időnként megtámadják és megölik a kölyköket; ilyenkor a hazai hímek a segítségére siethetnek. A támadó viselkedés oka, hogy a kölykét elveszítő nőstény hamarosan ovulálni kezd, és a kívülről érkező hímnek így esélye lehet utódot nemzeni vele.

A hímek már egyéves koruktól kezdődően szexuális aktivitást mutatnak és meghágják a nőstényeket, de csak négyéves korukban lesznek nemzőképesek. A nőstények kb. háromévesen lesznek ivarérettek. A petesejt érését az ivarszerv környékének duzzanata jelzi. A nőstények átlagosan 167 napos vemhesség után egyetlen kölyköt hoznak a világra. Az újszülöttek anyjuk hasi szőrébe kapaszkodnak, néhány hónapos korukban viszont átköltöznek a hátára, meglovagolják őt. Az anya 4-10 hónapos koráig szoptatja a kölykét.

Átlagos élettartamuk a vadonban 18 év; fogságban 26 évig is elélnek.

Környezetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A kormos mangábé a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett státusszal szerepel. A helyi lakosság vadászik rá és élőhelyét az erdőirtások veszélyeztetik. Szerepel a washingtoni egyezmény II. függelékében, vagyis kereskedelme korlátozott.

Víruskutatás[szerkesztés]

A kormos mangábékban él a majom immundeficiencia vírus (simian immundeficiency virus, SIV) azon törzse, amelyből az AIDS enyhébb változatát okozó HIV-2 vírus kifejlődött. A fertőzés a mangábékben nem okoz tüneteket. A fajt emiatt a víruskutatók is vizsgálják az AIDS ezen változatának gyógymódja reményében. Ezenkívül a kormos mangábé az egyetlen faj (az emberen kívül) ahol a lepra kórokozója képes egyik egyedről a másikra természetes körülmények között is terjedni.

Források[szerkesztés]