Ovuláció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ovuláció (a latin ovum, tojás szóból ered), magyarul peteérés, az érett petesejt kilökődése a petefészekből. Az embernél a menstruációs ciklus közepén, általában a 14. napja körül történik.

A menstruációs vérzés után, a méhnyálkahártya regenerálódásával egy időben a szervezet ösztrogén szintje folyamatosan növekszik. Amikor az ösztrogén mennyisége eléri a megfelelő szintet, az agyalapi mirigy nagy mennyiségű sárgatestserkentő hormont (LH) juttat a szervezetbe, aminek hatására bekövetkezik a tüszőrepedés. Az érett petesejt a petevezetékbe vándorol, a tüsző pedig átalakul, sárgatest képződik belőle.[1]

Jelei[szerkesztés]

  • A szervezetben rövid időre ugrásszerűen megnövekszik a tüszőérést serkentő és a sárgatestserkentő hormon mennyisége is.
  • A testhőmérséklet megnövekszik néhány tized Celsius-fokkal. Az érték a ciklus végén (sikeres megtermékenyítés esetén az első trimeszter végén) csökken le újra.

Ovulációs sajátosságok egyes állatfajoknál[szerkesztés]

  • A teve esetében nincs spontán ivarzás; az ovuláció a párzást követően következik be.
  • A macskaféléknél és a nyulaknál az ovuláció jelei váltják ki a hímek ivarzási magatartását.
  • A házi tyúk esetében majdnem minden nap van peteérés.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A menstruációs ciklus hormonális szabályozása | Biológia - 11. évfolyam | Sulinet Tudásbázis. tudasbazis.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
  2. A kétéltűek hüllők és madarak esetében ez nem a tojásrakás, hanem a megtermékenyítésre alkalmas tojáscsíra kifejlődése. Akár megtermékenyítődik, akár nem szikanyaggal és héjjal együtt tojás formájában távozik a szervezetből.