Komoly Ottó

Komoly Ottó
Született	Kohn Ottó 1892. március 26. Budapest
Elhunyt	1945. január 1. (52 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	építészmérnök, politikus
Iskolái	Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Halál oka	emberölés
A Wikimédia Commons tartalmaz Komoly Ottó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Komoly Ottó, 1931-ig Kohn Ottó; אוטו קומוי (Budapest, 1892. március 26. – Budapest, 1945. január 1.) magyar cionista politikus, mérnök. A magyarországi holokauszt idején kiemelkedő szerepe volt a budapesti gettó ellátásának megszervezésében és több ezer üldözött személy, többségében szüleiktől megfosztott zsidó gyermek életének megmentésében.

Élete

Apja, Kohn Dávid (1863–1930) a szerveződő magyarországi cionista mozgalom egyik jelentős alakja volt, részt vett az 1897-ben Bázelben megrendezett első cionista kongresszuson. 1906-ban Dömény Lajossal együtt alapította a Vívó és Atlétikai Club (VAC) nevű zsidó sportegyesületet.

Komoly Ottó érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, amikor 1914-ben bevonult katonának. Részt vett az olaszországi hadszíntéren folyó harcokban, közben századossá léptették elő. 1916-ban megsebesült, ezután tartalékos állományba helyezték és kitüntették (Signum Laudis 2. fokozat). Tervezőirodát nyitott Budapesten, családi házakat tervezett. Egyik jelentős munkája az Átrium-bérház (Budapest II. Margit krt. 55.), amelynek egyik statikus tervezője volt. 1933-ban jelent meg Hogyan készül az én házam című tanulmánya.

Elsőként fordított magyarra Herzl Tivadar-könyvet, 1916-ban (Ősi föld – új hon; Altneuland).

1919-ben Budapesten, még Kohn Ottó néven jelent meg első könyve, A zsidó nép jövője, melyben a diaszpórában élő zsidóság helyzetét elemezte és kivezető útnak az Izrael földjén való összeköltözést jelölte meg. 1940-ben a Magyar Cionista Szövetség elnökhelyettesévé, a következő évben pedig elnökévé választották. 1942-ben Kolozsváron jelent meg második könyve, a Cionista életszemlélet.

Az 1940-es években építészmérnökként dolgozott, de a zsidótörvények miatt munkáit keresztény vállalkozók neve alatt végezte. Több megrendelést kapott háztulajdonosoktól földalatti bunkerek tervezésére.

1943 elején az akkor alakult budapesti Segélyező és Mentőbizottság elnöke is lett. Ebben a minőségében fontos szerepet játszott a náci üldözés elől Magyarországra menekült cseh, szlovák és lengyel zsidók ellátásában, menekítésében, majd a budapesti zsidó közösség segítésében. Igaz, hogy „mind a Cionista Szövetségben, mind a Mentőbizottságban Kasztner Rezső háttérbe szorította őt.” (Kasztner Rezső forma szerint helyettese, illetve ügyvezető volt.)

1944. március 19. után

A zsidóellenes törvények hatálya nem terjedt ki a háborús kitüntetéssel rendelkező zsidókra, így az ország német megszállása után bevezetett kényszerintézkedések rá nem vonatkoztak, sárga csillagot sem kellett viselnie. Mozgásszabadságát kihasználva és Kasztnerrel együttműködve teljesen átadta magát a zsidóság megsegítésének. Részt vett a semleges Svájcba indítandó úgynevezett „Kasztner-vonat” utaslistájának összeállításában (lánya is ezzel a vonattal hagyta el az országot). Míg Kasztner elsősorban a németekkel egyezkedett, Komoly Ottó a „magyar vonalon” dolgozott.

Állandó kapcsolatban állt több közéleti vezető személyiséggel. A deportálások leállítása (1944. július 7.) után tárgyalt zsidóellenes felelős beosztásban lévő tisztségviselőkkel, köztük Ferenczy Lászlóval is. „Július-augusztusban Komoly minden erejével igyekezett megakadályozni, hogy a budapesti zsidókat a német követeléseknek megfelelően a fővároson kívül eső táborokba gyűjtsék, ahogy azt a magyar csendőrség is kívánatosnak tartotta”, mert joggal tartott attól, hogy így könnyen deportálhatnák őket. Ez a terv végül nem valósult meg.

1944 szeptember elején, amikorra Komoly Ottó már a központi zsidó tanácsnak is tagja lett, a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi megbízottja, Friedrich Born kinevezte a gyermekek védelmére létesített A-szekció vezetőjének. (Az azonos céllal alakított B-szekciót Sztehlo Gábor evangélikus lelkész vezette). Budapesten több gyermekotthont alakítottak ki, tartottak fenn, láttak el élelemmel, melyek a Vöröskereszt védelme alatt álltak. A védelem a zsidó személyzetre is kiterjedt.

A nyilas hatalomátvétel után

A nyilas korszak idején előfordult, hogy az A-szekció egyszerre 35 épületre, több mint 5000 gyermekre és 550 alkalmazottra felügyelt. Számos ideiglenes zsidó „kórház” (inkább csak kórháznak nevezett orvosi segélyhely) is hozzájuk tartozott, a budapesti gettó ellátásában is nagyon fontos szerepük volt. Közben nagy mennyiségben állítottak ki Vöröskereszt-igazolványokat és védleveleket, melyek részleges mentességet biztosítottak a budapesti zsidó lakosok munkára vezénylésével, deportálásával szemben.

„Amikor a szovjet csapatok bekerítették Budapestet, a zsidó vezetők többsége elrejtőzött. December 28-án Komoly beköltözött a Ritz Szállóba, ahol a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottja, Hans Weyermann lakott, hogy állandó összeköttetésben maradhasson vele… 1945. január 1-jén három nyilas a Városház utcai nyilas házba hurcolta. Bár Weyermannt biztosították afelől, hogy Komolynak nem esik bántódása, többé senki nem látta élve. Személyében a nyilasok a magyar zsidóság egyik legkiemelkedőbb és leghősiesebben helytálló alakját gyilkolták meg.”

Emléke

Komoly Ottó emléktáblája a Zsidó Múzeumban

Komoly Ottó emléktáblája egykori lakóhelyén

A háború után, 1947-ben a köztársasági elnök posztumusz Szabadság-emlékérem kitüntetésben részesítette, melyet Izraelben élő családjának adtak át. Lánya, Fürst-Komoly Lea Tel-Avivban könyvtáros volt, 2007-ben hunyt el.

2013-ban a holokauszt emléknapján Izraelben is posztumusz kitüntették Komoly Ottót, a kitüntetést unokája vehette át.

Születésének 130. évfordulója alkalmából, 2022. március 26-án egykori lakóhelye, a budapesti Scheiber Sándor utca 3. szám alatti épületen, emléktáblát helyeztek el tiszteletére. Az avatáson jelen volt Heisler András, a Mazsihisz elnöke, Erőss Gábor, budapesti VIII. kerületi alpolgármester, Komoly Tamás, Komoly Ottó unokaöccse, az emléktábla elhelyezésének kezdeményezője, Vajda Károly, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektora és Jakov Hadas-Handelsmann, Izrael Állam nagykövete.

Az izraeli Jád Nátán nevű helység Komoly Ottóról – akit Nátán Zeév néven jegyeztek be a hitköz­ségi anyakönyvbe – kapta a nevét, Haifán és Netanyán pedig utcát neveztek el róla (Rehov Nátán Zeév Komoj).

Magyarul megjelent művei

• Kohn Ottó: A zsidó nép jövője; Jövőnk, Bp., 1919
• Kohn Ottó: A bolthéjrendszerű tetőszerkezetek; Otthon Ny., Bp., 1931
• Hogyan készül az én házam? Amit minden építtetőnek tudnia kellene; Vajna, Bp., 1933
• Cionista életszemlélet. Kísérlet a pozitív zsidó hivatástudat természetrajzához; Magyar Cionista Szövetség, Kolozsvár, 1942

Források

• Randolph L. Braham. A népirtás politikája: a holocaust Magyarországon, ford. Zala Tamás és mások, 2. kiadás, Budapest: Belvárosi Kvk., II. kötet, 1071–1075. o. (1997). Hozzáférés ideje: 2013. december 19. 

A Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013)

• Komoly Ottó. Holokauszt Emlékközpont. (Hozzáférés: 2013. december 19.)
• Otto Komoly (angol nyelven). The Institute for Holocaust Research. [2013. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 19.)
• Dr. Amir Peri: Komoly Ottó (angol nyelven). The Institute for Holocaust Research. (Hozzáférés: 2013. december 19.)

További információk

• Szarka Zsuzsa: Komoly Ottó és a cionista hősök
• Nurit Eldar, Tóth Sándor: Egy elfeledett cionista embermentő – Komoly Ottó. Restancia, 2020. szept. 26.
• Lőwy Dániel: A téglagyártól a tehervonatig. Kolozsvár zsidó lakosságának története. Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1998
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-