Komoly Ottó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Komoly Ottó
Született Kohn Ottó
1892. március 26.
Budapest
Elhunyt 1945. január 1. (52 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása politikus

Komoly Ottó, 1931-ig Kohn Ottó;[1] אוטו קומוי (Budapest, 1892. március 26. – Budapest, 1945. január 1.)[2] magyar cionista politikus, mérnök. A magyarországi holokauszt idején kiemelkedő szerepe volt a budapesti gettó ellátásának megszervezésében és több ezer üldözött személy, többségében szüleiktől megfosztott zsidó gyermek életének megmentésében.

Élete[szerkesztés]

Apja, Kohn Dávid (1863–1930) a szerveződő magyarországi cionista mozgalom egyik jelentős alakja volt, részt vett az 1897-ben Bázelben megrendezett első cionista kongresszuson.[3] 1906-ban Dömény Lajossal együtt alapította a Vívó és Atlétikai Club (VAC) nevű zsidó sportegyesületet.[4]

Komoly Ottó érettségi után a budapesti műszaki főiskolán tanult, amikor 1914-ben bevonult katonának. Részt vett az olaszországi hadszíntéren folyó harcokban, közben századossá léptették elő. 1916-ban megsebesült, ezután tartalékos állományba helyezték és kitüntették (Signum Laudis 2. fokozat).

1919-ben Budapesten, még Kohn Ottó néven jelent meg első könyve, A zsidó nép jövője, melyben a diaszpórában élő zsidóság helyzetét elemezte és kivezető útnak az Izrael földjén való összeköltözést jelölte meg. 1940-ben a Magyar Cionista Szövetség elnökhelyettesévé, a következő évben pedig elnökévé választották. 1942-ben Kolozsváron jelent meg második könyve, a Cionista életszemlélet.

1943 elején az akkor alakult budapesti Segélyező és Mentőbizottság elnöke is lett. Ebben a minőségében fontos szerepet játszott a náci üldözés elől Magyarországra menekült cseh, szlovák és lengyel zsidók ellátásában, menekítésében, majd a budapesti zsidó közösség segítésében. Igaz, hogy „mind a Cionista Szövetségben, mind a Mentőbizottságban Kasztner Rezső háttérbe szorította őt.”[5] (Kasztner Rezső forma szerint helyettese, illetve ügyvezető volt.)

1944. március 19. után[szerkesztés]

A zsidóellenes törvények hatálya nem terjedt ki a háborús kitüntetéssel rendelkező zsidókra, így az ország német megszállása után bevezetett kényszerintézkedések rá nem vonatkoztak, sárga csillagot sem kellett viselnie. Mozgásszabadságát kihasználva és Kasztnerrel együttműködve teljesen átadta magát a zsidóság megsegítésének. Részt vett a semleges Svájcba indítandó úgynevezett „Kasztner-vonat” utaslistájának összeállításában (lánya is ezzel a vonattal hagyta el az országot). Míg Kasztner elsősorban a németekkel egyezkedett, Komoly Ottó a „magyar vonalon” dolgozott.

Állandó kapcsolatban állt több közéleti vezető személyiséggel. A deportálások leállítása (1944. július 7.) után tárgyalt zsidóellenes felelős beosztásban lévő tisztségviselőkkel, köztük Ferenczy Lászlóval is. „Július-augusztusban Komoly minden erejével igyekezett megakadályozni, hogy a budapesti zsidókat a német követeléseknek megfelelően a fővároson kívül eső táborokba gyűjtsék, ahogy azt a magyar csendőrség is kívánatosnak tartotta”, mert joggal tartott attól, hogy így könnyen deportálhatnák őket.[6] Ez a terv végül nem valósult meg.

1944 szeptember elején, amikorra Komoly Ottó már a központi zsidó tanácsnak is tagja lett, a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi megbízottja, Friedrich Born kinevezte a gyermekek védelmére létesített A-szekció vezetőjének. (Az azonos céllal alakított B-szekciót Sztehlo Gábor evangélikus lelkész vezette). Budapesten több gyermekotthont alakítottak ki, tartottak fenn, láttak el élelemmel, melyek a Vöröskereszt védelme alatt álltak. A védelem a zsidó személyzetre is kiterjedt.

A nyilas hatalomátvétel után[szerkesztés]

A nyilas korszak idején előfordult, hogy az A-szekció egyszerre 35 épületre, több mint 5000 gyermekre és 550 alkalmazottra felügyelt. Számos ideiglenes zsidó „kórház” (inkább csak kórháznak nevezett orvosi segélyhely) is hozzájuk tartozott, a budapesti gettó ellátásában is nagyon fontos szerepük volt. Közben nagy mennyiségben állítottak ki Vöröskereszt-igazolványokat és védleveleket, melyek részleges mentességet biztosítottak a budapesti zsidó lakosok munkára vezénylésével, deportálásával szemben.

„Amikor a szovjet csapatok bekerítették Budapestet, a zsidó vezetők többsége elrejtőzött. December 28-án Komoly beköltözött a Ritz Szállóba, ahol a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottja, Hans Weyermann lakott, hogy állandó összeköttetésben maradhasson vele… 1945. január 1-jén három nyilas a Városház utcai nyilas házba hurcolta. Bár Weyermannt biztosították afelől, hogy Komolynak nem esik bántódása, többé senki nem látta élve. Személyében a nyilasok a magyar zsidóság egyik legkiemelkedőbb és leghősiesebben helytálló alakját gyilkolták meg.”[7]

A háború után, 1947-ben a köztársasági elnök posztumusz kitüntetésben részesítette, melyet Izraelben élő családjának adtak át. Lánya, Fürst-Komoly Lea Tel-Avivban könyvtáros volt, 2007-ben hunyt el.[8]

2013-ban a holokauszt emléknapján Izraelben is posztumusz kitüntették Komoly Ottót, a kitüntetést unokája vehette át.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Belügyminisztérium 1931. évi 198500. sz. rendelete. MNL-OL 30798. mikrofilm 437. kép 2. karton.
  2. Komoly Ottó. Magyar Életrajzi Index. (Hozzáférés: 2013. december 19.)
  3. Randolph L. Braham i. m. 1071. oldal.
  4. Adina Stern: A Makkabea Egyesület. A Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma. (Hozzáférés: 2013. december 19.)
  5. Randolph L. Braham i. m. 1072. oldal.
  6. Randolph L. Braham i. m. 1073. oldal.
  7. Randolph L. Braham i. m. 1075. oldal.
  8. Eseménytár. A 2007. év zsidó vonatkozású krónikája. Magyar Zsidó Levéltár, 2012. (Hozzáférés: 2013. december 20.)
  9. MTI: Leállt az élet Izraelben. Hvg.hu, 2013. április 8. (Hozzáférés: 2013. december 19.)

Források[szerkesztés]

A Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).
  • Komoly Ottó. Holokauszt Emlékközpont. (Hozzáférés: 2013. december 19.)
  • Otto Komoly (angol nyelven). The Institute for Holocaust Research. [2013. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 19.)
  • Dr. Amir Peri: Komoly Ottó (angol nyelven). The Institute for Holocaust Research. (Hozzáférés: 2013. december 19.)

További információk[szerkesztés]

  • Lőwy Dániel: A téglagyártól a tehervonatig. Kolozsvár zsidó lakosságának története. Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1998.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.