Kolunić
| Kolunić | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Bosznia-hercegovinai Föderáció |
| Kanton | Una-Szanai |
| Község | Bosanski Petrovac |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 37 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 232 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 7,1 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 32,46 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 31′ 12″, k. h. 16° 20′ 35″Koordináták: é. sz. 44° 31′ 12″, k. h. 16° 20′ 35″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kolunić témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kolunić (szerbül: Колунић) szerb falu Bosznia-Hercegovinában, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában, Bosanski Petrovac községben.
Fekvése[szerkesztés]
Bosznia-Hercegovina nyugati részén, Bihácstól légvonalban 50, közúton 58 km-re délkeletre, Bosanski Petrovactól légvonalban és közúton 5 km-re délre, a Petrovaci-mező déli peremén található. Érintkezik Osječenica meredek, tűlevelű erdőkkel benőtt lejtőivel. A Bosanski Petrovac - Drvar út két részre osztja a falut, Gornji és Donji Kolunićra (Rakića völgy), amely Revenik falu mellett fekszik. A falu alatt három patak folyik, és magában a faluban öt forrás található.[3]
Népessége[szerkesztés]
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[4] |
Népesség 2013[4] |
|---|---|---|
| Szerb | 500 | 227 |
| Bosnyák | 11 | 1 |
| Horvát | 2 | 2 |
| Jugoszláv | 7 | 0 |
| Egyéb | 1 | 2 |
| Összesen | 521 | 232 |
Története[szerkesztés]
Ókor[szerkesztés]
A Petrovaci-mező már az illír korszakban is sűrűn lakott volt, ezt igazolja a mezőn körülötte domináns pozícióban lévő erődített települések nagy száma. E települések egy része a római korban is működött, amit római maradványok (épületek alapjai és római építőanyagok) igazolnak. A maga nemében az egyik legnagyobb objektum a Kolunićban található a Gradina (a 691. kótájú magassági ponttól északra), mely a Bosanski Petrovac - Drvar úttól jobbra található nagyobb méretű őskori erődített település, melynek szélén egy erős római kősánc maradványai találhatók. Az erőd nagyon feltűnő helyen helyezkedett el, ami vizuálisan ellenőrzi a mező jó részét. A kolunići Gradinával eddig nem foglalkoztak a szakirodalomban.[5]
Középkor[szerkesztés]
A Nyugat-Bosznia területére költözött régi szlávok, ahogy sok szláv eredetű törzs is, a Kolun nevet úgy hozták magukkal. Kolun falu 1251-ben létezett a Felvidéken, Nyitra környékén.[6] A mai Bosanski Petrovac község területén elterjedt középkori pseti zsupániához kapcsolódó írott történelmi források legnagyobb része Kolunićhoz kötődik. A spliti egyházi zsinat 1185-ös feljegyzései szerint a pseti plébánia egyházi szempontból a knini egyházmegyéhez tartozott. Az első ismert zsupán, aki a király megbízásából irányította a pseti zsupániát, Dionizije volt, akit egy 1266-os dokumentum említ.
Egy, a Szanamenti Ključ várában, azaz Pset megye közvetlen szomszédságában 1325-ben készült dokumentumban található a „Budona de Generatione Cholunic, Budislao filio Gerdomil” szövegrész. Eszerint Ključon ekkor még tudták, hogy ez a bizonyos Budonja a Kolunić törzshöz tartozik. Ez alapján megállapítható, hogy a 14. században még használták a Kolunić nevet a Pset megyében élt törzsre. Mivel Kolunić (Kolunići) falu ugyanebben a megyében volt, feltételezhető, hogy a falu a törzsről kapta a nevét, vagy a törzs kapta a nevét arról a híres faluról, ahol élt.
A 15. századból 11 ismert ház mellett a leghíresebb a Mišljenović nemzetségé, akiknek ősét egy 1325-ös oklevélből ismerjük. Ingatlanaik voltak Velikiben és Mali Očievóban (ma Martin Brod melletti falvak a Drvar felé vezető út mentén). Egy másik híres nemesi család a 15. században a Pset zsupániában levő Bilića faluból származó Perušić nemzetség volt. Ugyancsak ismert család volt a drinići Oršić (Pset plébánia déli részén) nemzetség. Bosznia oszmán uralom alá kerülése után 1463-ban a Kolunić törzs családjai a pseti birtokaikról kezdtek nyugatra és északra költözni, és az 1495-ös korbáviai csatát is egyre több áttelepülés követte. Néhány család megtartotta családi nevét, néhányat pedig Kolunić törzsnéven hívtak új hazájukban is. Közülük jól ismert a Šibenikben született Martin Rota Kolunić 16. századi rézműves.[7]
Az itteni középkori életről tanúskodnak a Szent György (Panađur) templom maradványai, melyeket egyesek a 14. századra, míg más történészek a 12. századra datálnak. A templomot körbeveszi egy nekropolisz stećakokkal, melyek többnyire nagyobb kőlapokból készültek. A templom külső méretei: a hajó 11 m x 7,79 m; az apszis 5,1 m x 3,5 m. A hajó falainak vastagsága mintegy 0,7 m, mely durván faragott tömbökből épült. A középkori templom maradványait és a kolunići templom mellett található nekropoliszt 2007-ben Bosznia-Hercegovina nemzeti műemlékévé nyilvánították.[8]
1941 áprilisában Bosznia a Független Horvát Állam része lett, mely ellen csakhamar kibontakozott a szerbek felkelése, akik elkezdték elüldözni a falvak horvát és bosnyák lakosságát. Megtorlásul usztasa csapatokat vetettek be a területen. A szerbek mészárlása ebben a régióban 1941. július 26-án kezdődött Kolunić falu 10 lakosának meggyilkolásával. 1941. július 29. és 31. között az usztasa katonák a környező falvakból összeterelt szerbekkel töltötték meg a petrováci iskolát. Végül valamennyien gépfegyverek tüzében vesztették életüket. A mészárlás után az usztasa felgyújtotta az iskolát.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Gradina, őskori és ókori erődítmény maradványai a Petrovaci-mező közepét domináló domb tetején találhatók. Az őskori vár háromszögletű földsánccal rendelkezett, melyet a rómaiak kőfalakkal erősítettek meg. Bejárata az északi oldalon volt. Belül több, alacsonyabb fal maradványai találhatók. A várban számos kerámiatöredéket, római téglát és pénzérméket találtak. A nyugati oldalon a sánc magassága eléri a 3 métert. A leletek a bronzkortól a vaskorig és a római korig terjedő időszakból származnak.[9]
- Crkvina (Panađur), a középkori Szent György templom és temetőjének maradványai. A templom körül mintegy 50 stećak található, melyek egyikén liliom díszítés található, míg egy másik, mára elveszett kőlapon glagolita felirat volt látható.[9]
- A Petrovaci mező magasságában, 620 méterrel tengerszint felett, a Drvar felé vezető út jobb oldalán található egy barlang, melynek bejárata a jurakori mészkőben keletkezett. A barlang korróziós típusú, amelyet a víz oldó hatása hozott létre. A Žuta glavicán található a Vranovina-barlang. Ennek északi fala teljesen lekopott függőleges mészkőszikla. Közelében egy másik barlang is található, amelynek járatai kapcsolatban állnak a barlanggal. A barlang 15 m átmérőjű víznyelőnek tűnik és tektonikus folyamatban, beomlással jött létre. A Petrovac-mező ezen részéből származó vizek, köztük a Mračaj, amely időnként eléri Kolunićot, Osječenica alatt folyik a föld alá, és ismét megjelenik az Unac-szurdokban található Crna-forrásban, amelyet vízfestés határoztak meg.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=11436
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=11436
- ↑ a b Rade Davidović, Novi Sad, 1981 - PETROVAČKO POLJE
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Bosanski Petrovac (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. január 30.)
- ↑ Ivo Bojanovski, Akadenija nauka i umjetnosti Bosne i Hercegovine, 1988 -Bosna i Hercegovina u antičko doba
- ↑ Marko Vego
- ↑ Klaić, 1928, 1-12 -Županija Pset (Pesenta) i pleme Kolunić
- ↑ Ostaci srednjovjekovne crkve i nekropolom sa stećcima na lokalitetu Crkvina u Koluniću,. kons.gov.ba. (Hozzáférés: 2016. május 13.)
- ↑ a b Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. február 23.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kolunić című bosnyák Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
