Karmos féreglábúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Karmos féreglábúak
Evolúciós időszak: 540–0 Ma
Onycophora.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Csoport: Kétoldali szimmetriájú állatok
(Bilateria)
Törzs: Karmos féreglábúak
(Onychophora)
Grube, 1853
Osztályok
Elterjedés
Onychophora dis.png
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Karmos féreglábúak témájú kategóriát.

A karmos féreglábúak vagy őslégcsövesek (Onychophora) az ősszájúak (Protostomia), azon belül a vedlő állatok (Ecdysozoa) egyik törzse mintegy 120 fajjal. Az első ilyen állatot Costa Rica esőerdejének avarjában találták, és rácsodálkozó felfedezője „lépegető meztelencsigához” hasonlította.[1]

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legutóbbi időkig egy törzsben szerepeltek a medveállatkákkal (Tardigrada) és a féregatkákkal (Pentastomida). Az újabb kladisztikai kutatások eredményeként a három osztályt három különálló törzsbe sorolják (karmos féreglábúak, medveállatkák, illetve az ízeltlábúakon belül a rákok egy osztálya), bár ezt már a kladisztikus rendszerek kora előtt is gyanították (pl. Urania Állatvilág). Találtak egy kihalt, a karmos féreglábúakhoz anatómiailag rendkívül közel fosszilis fajt a földtörténeti ókorból (devon), egy még korábbi — az — pedig a kambriumban lerakódott Burgess-palából került elő.[2] Ez azt jelzi, hogy a karmos féreglábúak ősi lények, igazi élő kövületek.

Mintegy 120 fajuk jellemzően a trópusokon, egymástól távol eső területeken él, így:

Ennek alapján (is) valószínűsíthető, hogy az egykori Pangea őskontinens mohaszőnyegein alakultak ki, de csak ezekben az egymástól elszigetelt foltokon maradtak fenn.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A karmos féreglábúak szárazföldi, hernyószerű állatok, testméretük 15 cm-ig terjed. Testük szelvényessége homonóm (egynemű). A fej 3 vagy 4, a törzs fajra jellemzően 14–44 szelvényből épül fel. A szelvények között olykor másodlagos gyűrűk fejlődnek. A fejükön egy pár gyűrűzött, mozgékony és összehúzható csáp nő. Minden szelvényükön 1 pár féregláb van. A féregláb emlékeztet a soksertéjű gyűrűsférgek (Polychaeta) csonklábára. Jellemzői:

  • a törzzsel nem ízület kapcsolja össze, hanem széles talppal ül azon;
  • nem ízelt;
  • nincs saját izomzata, hanem izmai a törzs izmaiból származnak.

Ugyanilyen féreglábak a medveállatkák és féregatkák végtagjai is, ezért vonták korábban egybe a három csoportot.

Nevüket arról kapták, hogy külsőleg gyűrűzött féreglábuk végén egy pár kemény, horgas, izmokkal mozgatható karmot viselnek. Másik köznyelvi nevük a „bársonyféreg”, ami arra utal, hogy a bőrüket sűrűn borító, változatos méretű dudorok közül a nagyobbakból egy-egy szőrszál nő, ami az állatka tapintását bársonyossá teszi.

Testüket vékony kutikula borítja, amely nemigen véd a kiszáradástól, így a karmosak nedves területeken élnek. Testfaluk háromrétegű bőrizomtömlő, amelynek izomelemei simák (simaizomszövet). Sok faj feltűnő színű, mintázatú: élénkkék, vörös és zöld foltos-csíkos.

Szájuk egy mély előtér, az átrium (atrium) mélyén foglal helyet, és két állkapocsból vagy rágóból áll. Két nyálmirigyük közös vezetéken torkollik a szájüregbe. Az átriumban van a szájszemölcs, amelyből a mirigyek váladékát fecskendezik ki. Maga a nyálka ragacsos, külsőleg tejszerűnek tűnő folyadék, amit olyan mennyiségben termelnek, hogy elérheti a teljes testtömeg egytizedét. A külső emésztéssel elfolyósított tápanyagot az izmos garat szívja fel. Gyomruk hosszú, utóbelük rövid.

Az erősen redukált testüregben az oldott anyagokat a testüregfolyadék szállítja, véredényrendszerük nincs. A testüregfolyadékot mozgató szívük hosszú cső, szelvényenként egy billentyűvel (ostium).

A rovarokhoz hasonlóan légcsőrendszerrel (tracheákkal) lélegeznek. Az elágazó trachearendszer a külső csíralemezből (ektoderma) fejődött ki; nyílásai a kültakarón vannak. A nyílást belülről kutikula béleli, kitinlemezek, záróbillentyűk borítják el. A gázokat a csőrendszer végágaiban, a legvékonyabb légcsövecskékben cseréli. A primer, szekunder, tercier stb. légcsövek egyre vékonyabbak; a legvastagabbakat a fő légcsöveknek, légcsőtörzseknek nevezzük.

Kiválasztószerveik kétfélék: szelvényenkénti, mezodermális eredetű módosult vesécske és ektodermális eredetű csípőmirigyek. A csípőmirigyek is szelvényszervek, tulajdonképpen a korábban említett szájszemölcs is csípőmirigy. A csípőmirigyhez hasonlóan épülnek fel a nefridiumok (vesécskék). Ezeknek tölcsére, csillós nefridiális csöve és a féregláb alapjánál váladéktartálya van. A tartály kivezető csöve a féreglábnál nyílik.

Idegrendszerük primitív. A fejben található agy három dúcból áll. A leghátsó dúcból két erőteljes idegtörzs fut végig a törzs hosszában, az oldalsó testüregben. A két idegtörzset keresztben idegrostkötegek kötik össze. Gyűrűs csápjuk és egy pár hólyagszemük mellett még bőrérzéksejtjeik is vannak.

Életmódjuk, élőhelyük =[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nedves avarban, fakéreg alatt élnek; nappal rejtőzködnek, éjjel vadásznak: kisebb rovarokat, férgeket zsákmányolnak. Leendő áldozataikat hosszú csápjaikban integetve találják meg, majd kettős sugárban ráfecskendezik a nyálmirigyekben termelt, ragacsos anyagot. A ragacs levegőn azonnal megköt, és az áldozat belegabalyodik a módfelett ragadós fonalak szövevényébe. Ez a módszer nemcsak támadni jó, de az őket támadókat is megtorpanthatják vele. A zsákmányra bocsátott emésztőnedv elkezdi lebontani a testet.

Ha futnak, menekülnek, testüket a bőrizomtömlő hullámoztatja, miközben féreglábaikat pakolgatják.

Váltivarúak, az ivari dimorfizmus gyenge. Ivarnyílásuk elhelyezkedése rendszertani bélyeg. Egyes fajok petéi az anyaméhben fejlődnek, mások peterakók — ezeknek tojócsövük van. Posztembrionális fejlődésük közvetlen.

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törzsnek egyetlen ma élő osztálya van, az Onychophorida. Ennek egyetlen ma élő rendje az Euonychophora két családdal, amelyeket az ivarnyílások helyzete különböztet meg egymástól:

Peripatidae család[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ivarnyílásuk az utolsó előtti lábpár között van. Lábpárjaik száma 22–43. Ismert faj az antillai őslégcsöves (Peripatus juliformis).

Peripatopsidae család[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ivarnyílásuk az utolsó előtti lábpár mögött található. Lábpárjaik száma 13–25. Anatómiailag legtöbbet vizsgált faj a fokföldi őslégcsöves.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. David Attenborough: A gerinctelenek élete. Kossuth Kiadó, 2006. ISBN 963 09 4883 4 p. 28.
  2. David Attenborough: A gerinctelenek élete. Kossuth Kiadó, 2006. ISBN 963 09 4883 4 p. 28.

Források és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]