Kallócserebogár

Kallócserebogár
	Nőstény kallócserebogár
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
	Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Bogarak (Coleoptera);
Család:	Ganajtúrófélék (Scarabaeidae);
Alcsalád:	Cserebogárformák (Melolonthinae);
Nemzetség:	Cserebogár-rokonúak;
Nem:	Polyphylla;
Faj:	P. fullo;
Tudományos név
	Polyphylla fullo; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Scarabaeus fullo Linnaeus, 1758;
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Kallócserebogár témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kallócserebogár témájú médiaállományokat és Kallócserebogár témájú kategóriát.

A kallócserebogár vagy csapó cserebogár (Polyphylla fullo) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Észak-Afrikában és Európában honos, a leggyakoribb Közép- és Dél-Európában. Elterjedésének északi határa Svédország déli része, a keleti határ a Balkán és a Kaukázus.

Mindenütt laza, homokos talajú vidékeken él, elsősorban fenyvesek közelében.

Megjelenése

Az imágó 3−3,5 centiméter hosszúságú. Alapszíne barna vagy fekete, felülete fényes, apró fehéres pikkelyekből álló foltok díszítik, melyek könnyen ledörzsölhetők. A hím kisebb és karcsúbb, mint a nőstény, csápjának lemezei azonban szélesek és hosszúak.

Életmódja

A kallócserebogár jellegzetessége, hogy csukott szárnyfedője alatt jól hallható cincogó hangot hallat, melyet szárnyának az utolsó potrohlemezhez való dörzsölésével idéz elő.

Táplálkozása

A petékből kikelő ifjú pajorok bármilyen növény gyökerét elfogyasztják, később erős rágóikkal már a keményebb fás részeket is elpusztítják. Szívesen fogyasztják a burgonya gumóit.

A kifejlett bogarak elsősorban a feketefenyő tűleveleivel táplálkoznak, de szükség esetén az erdeifenyő, vagy más lombos fák leveleit is fogyasztják.

Kártétele

Károkat leginkább a pajorok okoznak, melyek táplálkozásuk során gyakran károsítják a szőlődugványok föld alatti részeit, gyümölcsfák gyökereit, burgonyatermést. Erős rágóikkal képesek az ujjnyi vastag gyökereket is átrágni.

Fenyvesek közelében az imágók is nagy károkat okozhatnak a fák lombjainak megkopasztásával.

Szaporodása

A bogarak júniusi és júliusi estéken rajzanak. A hím egyedek mindig többen vannak a nőstényeknél és is előbb jelennek meg. A hímek repülnek, széles csápjaik segítségével keresik fel a talajon vagy fákon várakozó nőstényeket.

Az párzás után az érési táplálkozást követően a nőstények a talajba ássák magukat, majd 20−30-as csomókban helyezik el petéiket. Petéik viszonylag nagyok, fehér színűek, vízfelvétel során a többszörösükre duzzadnak. A pajorok legnagyobb alakjukban 6−8 centiméter hosszúak. Teljes fejlődésük 4 évig tart. Az utolsó év májusában a pajorok méteres mélységben elkészítik bábkamrájukat, bebábozódnak, majd bogárrá alakulnak. Azután, hogy a kimásznak a földből, kezdődik a rajzás, mely általában június végén, július elején következik be.

Források

Bodor János – Gallyas Csaba: Hasznos és káros rovarok a kertben. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1975. ISBN 963 230 367 9
Brehm: Az állatok világa

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap