Kakashal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kakashal
A természetes élőhelyén
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Kakashalalakúak (Zeiformes)
Család: Kakashalfélék (Zeidae)
Nem: Zeus
Faj: Z. faber
Tudományos név
Zeus faber
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Zeus australis Richardson, 1845
  • Zeus faber mauritanicus Desbrosses, 1937
  • Zeus japonicus Valenciennes, 1835
  • Zeus pungio Cuvier, 1829
  • Zeuss japonicus Valenciennes, 1835
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kakashal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kakashal témájú médiaállományokat és Kakashal témájú kategóriát.

A kakashal vagy Szent Péter hala (Zeus faber) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a kakashalalakúak (Zeiformes) rendjébe és a kakashalfélék (Zeidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A kakashal az Atlanti-óceán északkeleti partvidékén az Északi-tenger brit és déli norvég partjainál él, a német partok mentén ritkán fordul elő. Megtalálható a Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben is, valamint Afrika nyugati partvonalán egészen a Jóreménység fokáig. Az Indiai-óceánban Nyugat-Afrikától egészen Új-Zélandig lelhető fel. A Csendes-óceán nyugati felében is jelen van.

Megjelenése[szerkesztés]

William MacGillivray rajza a kakashalról

A kakashal hossza átlagosan 25-40 centiméter; a nőstény elérheti a 70 centimétert, a frissen kelt ivadék csupán 8 milliméter. Testtömege átlagosan 2-3 kilogramm, a nőstény elérheti a 6 kilogrammot. Teste oldalirányban lapított, ovális és igen magas. A leselkedő állat körvonala szemből nézve nagyon keskeny. A két hátúszóból az elsőt 21-25 cérnavékonyan elkeskenyedő, hosszú úszósugár szilárdítja. A hasúszóban 3-4 erős, tüskés úszósugár található, valamint 20-23 cérnavékony úszósugár. A hátúszók és a hasúszók sugarai hosszú tüskékké módosultak, az úszóhártyák szintén megnagyobbodtak. Az állat alapszíne egyedenként változó, de többnyire sötét sárgás- vagy zöldesbarna, gyakran világosabb foltokkal. Hullámvonalak tarkítják, és teste fémesen csillog. Az oldalán elhelyezkedő nagy kerek folt színe a sötétsárgától a sötétbarnáig terjed, magát a foltot világos, többnyire aranysárga sáv övezi. Szája hirtelen mozdulattal hatalmasra tátható, eközben a közti állkapocs előreugrik és megragadja a prédát.

Életmódja[szerkesztés]

A Szent Péter hala magányosan vagy kisebb csapatokban, többnyire a középmély vizekben él; a self-övezetben olykor a fenekén is előfordul. Tápláléka kis halak és gerinctelen élőlények.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ívási időszak a Földközi-tengerben márciustól májusig tart, míg az Északi-tengerben júniustól augusztusig tart. Az ikrákat a nőstény a tengerbe bocsátja.

Felhasználása[szerkesztés]

Egyes vidékeken a kakashalat ínyencfalatként tartják számon. Nem tervszerűen halásszák, hanem „járulékos” zsákmányként kerül a húzóhálókba.

Legenda[szerkesztés]

Egy legenda szerint Péter hajdan a Genezáreti tóban fogott kakashal szájából egy aranyérmét húzott elő, és ezzel törlesztette tartozását az adóbehajtónak. A legenda szerint a hal oldalán található két sötét folt a később apostollá szentelt Péter ujjlenyomatait őrzi. Ez a történet az oka annak, hogy a kakashalat Szent Péter hala néven is emlegetik.

Források[szerkesztés]