Kőbányai Sör

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A Kőbányai Sör a magyar sörpiac egyik ismert márkája. 1948 óta gyártják.

Európaszerte szokás volt, hogy a gyárak városukról nevezik el „alapsörüket". Így kapta a Kőbányai Sörgyár „alapsöre" a Kőbányai Világos nevet. A Kőbányai Sörgyárat 1993-ban megvásárolta a South African Breweries (Dél-Afrikai Sörgyár), mely 1997-óta Dreher Sörgyárak Zrt. néven működik.

A kőbányai sörgyárak 1928-ban
Néhány kőbányai sörfajta reklámokon, az 1920-as évekből
Egy távirat hátlapja is jó reklámfelület volt még 1932-ben a Nektár sör népszerűsítésére.

A kőbányai sörről[szerkesztés]

A kőbányai sör egykor egy gyűjtőfogalom volt, mert sokféle itt működő sörgyár közös tulajdonsága, a területi elhelyezkedés azonossága volt. A sörgyárak különböző fajtájú, íz világú söreit azonban hamar elfeledték, s az államosítást követően már csak így emlegették: - Kérek egy kőbányait. Innentől fogva az egykori gyűjtőfogalom leegyszerűsödött a szocialista nagyvállalatba egyesített összes korábbi gyár, gyáregység végtermékére: a kőbányai sörre.

Rövid történeti áttekintés[szerkesztés]

Ma már talán kevesen tudják, hogy Magyarországon a legelső sörgyár és idővel a legjelentősebb élelmiszer-ipari gyártás összpontosult itt Kőbányán. Kőbánya Ó-hegy mészkövéből épült a pesti kiskörút, majd a nagykörút jó részének építkezéseihez is az itteni mészkövet használták, vegyesen a drágább égetett tégla felhasználásával. A kialakuló hatalmas mészkő üregek állandó hőmérséklete, hűvössége kedvezett a sörgyártásnak, amely akkoriban sokkalt kisebb üzemeket működtetett. A hűvösen tartott sör hosszabb időn keresztül megőrizte frissességét, s rászoktak a fogyasztók is a "forró ser" fogyasztása helyett a pincehidegségű serre. Kőbányán az első serfőző üzemek az 1850-es évek elején létesültek. Több család is folytatta ezt a mesterséget, s a közeli Pest korcsmárosainak szállították az ízletes nedűt, amely akkor még komolytalan konkurenciája volt a jó magyar bornak, és spritzernek, azaz a fröccsnek. 1850-ben több serfőző család megalakítja a Kőbányai Serház Társaságot, 1854-ben megkezdi működését a Baber-Kluzelmann serfőzde, 1855-ben a Kőbányai Részvényes Serfőzőház alakult meg, 1862-ben kezdi meg termelését a Dréher Antal-féle kőbányai serház, 1867-ben az Első Magyar Részvényes Serfőző Társaság kezdi meg termelését itt, majd 1892-ben a Kőbányai Polgári Serfőzde Rt. Igazi áttörést az 1892-es filoxéra járvány miatt hosszabb időre kieső bortermelési okozta kedvező konjunktúra virágoztatta fel a kőbányai sörgyártást. Közben átalakult a gyártás folyamata is, és megindult a nagyipari termelés, az újabbnál újabb technológiák alkalmazásával. Sőt a hordóban tartott és szállított sörök forgalmazását felváltotta lassan a palackozott sörök farekeszeit szállító söröskocsik sokasága. Apróbb kiegészítő találmány volt a sörnyitó (1867 táján), amelyről ma kevesen tudják, hogy Sätzer József kőbányai sörgyáros és fejlesztőinek köszönhet a világ. 1898-ban a Király Serfőzde, majd a Budafokon 1879 óta működő Haggenmacher sörgyár nyitott telepet Kőbányán 1912-ben.[1] A sörtermelés 1850-1918 között robbanás-szerű fejlődésen ment keresztül Kőbányán. Az első világháborúig az egyik legdinamikusabban fejlődő iparág lett Magyarországon az élelmiszeriparon belül a kőbányai sörgyártás, amely idővel hat nagy vállaltra redukálódott, a különböző átalakulásokkal. A Dréher csak egy volt ezek között. A nagyvállalatok átlag 2 millió hektoliter sört állítottak elő évente gyáranként ekkoriban már.[2] Az ország piaci nagyságának csökkenése jelentősen átrendezte az erőviszonyokat a kőbányai sörgyártás terén is, az első világháború után. 1920-1930 között alapvetően három nagy cégre redukálódott le a sörgyártás, amely a második világháború után végképp megváltozott az államosításokkal, amikor is egyesítették egy szocialista nagyvállalattá a sörgyárakat. A szocialista korszak monopol központja lett kőbányai székhellyel, az Magyar Országos Söripari Vállalat, amelyhez számos vidéki sörgyárat is hozzárendeltek.

kőbányai sörfajtákról[szerkesztés]

Az ötvenes és hatvanas évek, de még a hetvenes évek nyarán is reklámértékkel szerepelt ez a felirat a boltok kirakataiban: SÖR VAN. A "sör nincs" az sem volt ritka jelenség, főképp nyaranta, és strand, vagy üdülő közeli helyeken. Az árnyalt sokféle ma már jórészt ismeretlen íz világot nehéz felidézni, amely még akár a nyolcvan év előtti kőbányai sörök sokféleségére jellemző volt. Hosszú leegyszerűsödési út vezetett a SÖR VAN hiánygazdasági állapotig a kezdetektől. A kőbányai sör ma már igen megszokott, mindennapi termékünk, és lassan visszatérnek a termékskála sokszínűségének újabb és újabb fajtakínálatai. Néhány féle sörre van igény - tartották a nagyvállalati vezetők egykor, de ma már az ezernyi magán-főzdék megannyi kínálatának konjunktúrája jelzi: van igény a közönség részéről a jó és változatos íz világú sörökre. Igaz ma már nincs Porter sör, Király sör, márciusi sör, kiviteli sör, dupla maláta sör, bak sör, korona sör, de még Szent János idény sör se, próféta sör, góliát maláta, meg bajor sör, se farsangi sör, tavaszi sör, Hungária sör, se Maltos, se Fősör (Fővárosi sör rövidítéséből), meg Szent István sör is már a múlté a kőbányai sörfajták közül. Sőt a terhes anyáknak és gyereknek javasolt, majdnem alkoholmentes Nektár sör is a múlté... szóval sok minden változott, de a kőbányai sör immáron tartja magát több mint 150 éve.

Ízjellemzők[szerkesztés]

A Kőbányai Sört tiszta, alig érezhető komló- és malátaillat jellemzi. Üdítő jellegű, tükrös tisztaságú világos sör. Íze lágy, enyhén kesernyés, recenciája (szénsavassága) kellemesen csípős.

Összetevők: víz, árpamaláta, kukoricagríz, komló, komlókivonat

Alkoholtartalom: 4,3% V/V

Kiszerelés: 0,5 literes üveges és dobozos, 2,0 literes műanyagpalackos, 50 literes KEG

Díjak:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dr. Szalay György: Kőbánya története - Budapest, X. Tanács VB. kiadása, 1970.
  2. Dausz Gyula: Kőbánya múltja és jelene - Budapest, 1913. / 182-185. oldal

Külső hivatkozások[szerkesztés]