Kék babfa
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Érett termésekkel
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Babfaformák témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Babfaformák témájú kategóriát. |
A kék babfa (Decaisnea fargesii) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe sorolt kékhüvelyfélék (Lardizabalaceae) családjának egyik faja. Nemzetségének másik faja (és egyúttal típusfaja) a Decaisnea insignis. A két fajt csak termésük színe alapján különböztetik meg, ezért egyes modern rendszerek[1] már közös fajjá vonják össze őket.
Magyarországon „halott ember ujja” (dead man's fingers), illetve „kék kolbászfa”,[2] „kínai kékhüvely” néven is ismert.
A latin Decaisnea nemzetségnév a belga származású francia botanikus, a párizsi Jardin des Plantes kertészmérnöke, Joseph Decaisne (1807–1882) emlékét őrzi. A fargesii fajnevet a francia misszionárius és Kínában növénygyűjtő Pere Paul Guillaume Farges (1844–1912) tiszteletére kapta.[3]
Származása, elterjedése[szerkesztés]
A Himalája, déli és keleti lejtőin, illetve a hegységtől keletre honos, egészen a Sárga-tengerig (Kelet-Csöcsiang):
- Észak-Észak-Indiában — Arunácsal Pradesben (Arunachal Pradesh) és Szikkimben (Sikkim);
- Kínában — Tibet északkeleti részén, Anhuj, Kanszu és Senhszi tartományok déli részén, a Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület és Csöcsiang keleti részén, továbbá Kujcsou, Hopej, Honan, Csianghszi, Szecsuan, Jünnan tartományokban;
- Bhutánban;
- Nepálban és
- Mianmar Kayin államában.
Látványos virága és termése miatt sokfelé, így az utóbbi időben Magyarországon is dísznövénynek ültetik.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Cserje, illetve kisebb fa lehet. Eredeti élőhelyén 5–8 m magasra nő; az európai kertészetekben ettől elmarad. Törzse egyenes, elágazó. Vastag, csupasz hajtásai kékesen hamvasak.
Páratlanul szárnyalt, 60–90 cm hosszú összetett levelei 15–25 levélkéből állnak; ezek párosával egymással szemben helyezkednek el. A tojásdad, hosszan kihegyezett levélkék hossza 8–14 cm; a színük mélyzöld, fonákuk kékeszöld.
Virágai 25–50 cm hosszú, harang alakban összehajló, lelógó fürtökben nyílnak. A 3–6 cm átmérőjű, zöldessárga virágok színüket a csészelevelektől kapják; sziromleveleik nincsenek.
Bab alakú, kb. 3 cm átmérőjű, lecsüngő tüszőtermései mintegy 10 cm hosszúak és általában hármasával nőnek. Belsejüket átlátszó, zselés anyag tölti ki; ebben ülnek a kb. 1 cm átmérőjű, fekete, kemény magok (kb. 40). A zselés gyümölcshús ehető, íze állítólag a görögdinnyéére emlékeztet.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
Szinte bármilyen talajon megél, de a szárazságot és az erős téli fagyokat rosszul tűri. Ezért Magyarországon csak hároméves korában érdemes kiültetni, odáig célszerű dézsában nevelni és fagymentes helyen teleltetni.
Május-júniusban nyílik, termése októberre érik be. Eközben lombja citromsárgára színeződik.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Catalogue of Life: 31st May 2018 Archiválva 2018. június 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Soproni Egyetem Erdőmérnöki karának botanikus kertje
- Valló László: Igazi extrára vágyik? Babfa Kínából, szívdió Japánból Archiválva 2018. június 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
