Kék babfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Babfaformák
Érett termésekkel
Érett termésekkel
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Kékhüvelyfélék (Lardizabalaceae)
Alcsalád: Babfaformák (Decaisneoideae)
Nemzetség: Babfa (Decaisnea)
Faj: Kék babfa (Decaisnea fargesii)
Franch., 1892.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Babfaformák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Babfaformák témájú kategóriát.

A kék babfa (Decaisnea fargesii) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe sorolt kékhüvelyfélék (Lardizabalaceae) családjának egyik faja. Nemzetségének másik faja (és egyúttal típusfaja) a Decaisnea insignis. A két fajt csak termésük színe alapján különböztetik meg, ezért egyes modern rendszerek[1] már közös fajjá vonják össze őket.

Magyarországon „halott ember ujja” (dead man's fingers), illetve „kék kolbászfa”,[2] „kínai kékhüvely” néven is ismert.

A latin Decaisnea nemzetségnév a belga származású francia botanikus, a párizsi Jardin des Plantes kertészmérnöke, Joseph Decaisne (1807–1882) emlékét őrzi. A fargesii fajnevet a francia misszionárius és Kínában növénygyűjtő Pere Paul Guillaume Farges (1844–1912) tiszteletére kapta.[3]

Származása, elterjedése[szerkesztés]

A Himalája, déli és keleti lejtőin, illetve a hegységtől keletre honos, egészen a Sárga-tengerig (Kelet-Csöcsiang):

Látványos virága és termése miatt sokfelé, így az utóbbi időben Magyarországon is dísznövénynek ültetik.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Cserje, illetve kisebb fa lehet. Eredeti élőhelyén 5–8 m magasra nő; az európai kertészetekben ettől elmarad. Törzse egyenes, elágazó. Vastag, csupasz hajtásai kékesen hamvasak.

Páratlanul szárnyalt, 60–90 cm hosszú összetett levelei 15–25 levélkéből állnak; ezek párosával egymással szemben helyezkednek el. A tojásdad, hosszan kihegyezett levélkék hossza 8–14 cm; a színük mélyzöld, fonákuk kékeszöld.

Virágai 25–50 cm hosszú, harang alakban összehajló, lelógó fürtökben nyílnak. A 3–6 cm átmérőjű, zöldessárga virágok színüket a csészelevelektől kapják; sziromleveleik nincsenek.

Bab alakú, kb. 3 cm átmérőjű, lecsüngő tüszőtermései mintegy 10 cm hosszúak és általában hármasával nőnek. Belsejüket átlátszó, zselés anyag tölti ki; ebben ülnek a kb. 1 cm átmérőjű, fekete, kemény magok (kb. 40). A zselés gyümölcshús ehető, íze állítólag a görögdinnyéére emlékeztet.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Szinte bármilyen talajon megél, de a szárazságot és az erős téli fagyokat rosszul tűri. Ezért Magyarországon csak hároméves korában érdemes kiültetni, odáig célszerű dézsában nevelni és fagymentes helyen teleltetni.

Május-júniusban nyílik, termése októberre érik be. Eközben lombja citromsárgára színeződik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]