Joseph Decaisne

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Joseph Decaisne
Joseph Decaisne.jpg
Életrajzi adatok
Született1809. március 18.
Brüsszel
Elhunyt1882. február 8. (72 évesen)
Párizs
Sírhely Montmartre-i temető
Ismeretes mint
  • botanikus
  • agronómus
  • természettudós
Nemzetiség vallon
Állampolgárság Belgium belga, Franciaország francia
Iskolái Science Faculty of Paris
Pályafutása
Szakterület botanika, agronómia
Munkahelyek
Más munkahelyek Párizsi Füvészkert (Jardin des Plantes) — igazgató
Szakmai kitüntetések
  • az American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • Foreign Member of the Royal Society
Akadémiai tagság Francia Természettudományi Akadémia, 1847

Hatással voltak rá
Hatással volt
  • Asa Gray,
  • Thomas Thomson,
  • Emmanuel Le Maout,
  • Charles Victor Naudin stb.
  • A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Decaisne témájú médiaállományokat.

    Joseph Decaisne (Brüsszel, 1809. március 18.Párizs, 1882. február 8.) belga származású francia botanikus, agronómus, kertészmérnök. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Decne.”.

    Élete[szerkesztés]

    Apja az abbeville-i születésű Victor Decaisne volt, édesanyja Marie Maës Anvers-ből származott. Gyermekként bátyja, Henri Decaisne(wd) hatására festőnek készült, tájképrajzolásban gyakorolta magát, és Pierre-rel 1823/24-ben kromolitográfiákat (színes kőnyomatokat) készített. Később inkább másik testvére, Pierre Decaisne (1809-1884)[1] pályaválasztását követve már 14 évesen Párizsba utazott, hogy orvossá képeztesse magát.

    Érdeklődése hamarosan a botanika felé fordult. 1830-ban kinevezték a Természettudományi Múzeum (Musée d’Histoire Naturelle) Növénytani gyűjteménye (Jardin des plantes) kertészévé, a "veteményágyások" vezetője lett. 1832-ben lett az ismert botanikus–természettudós Adrien-Henri de Jussieu(wd) asszisztense. Ott kezdte tanulmányozni a különféle utazók által begyűjtött növényeket, köztük Venceslas Victor Jacquemont(wd) (1801-1832) gyűjteményét, aki Ázsiában halt meg. Az 1834-ben alapított Annales des sciences naturelles Botanikai[2] szekciójának egyik szerkesztője, cikkírója lett. Ekkoriban kezdte publikálni egyre érdekesebb növénytani munkáit, amelyek hatására 1847-ben a Francia Természettudományi Akadémia tagjává választották — 1865-ben az Akadémia elnöke is volt.[3] Ugyancsak 1847-ben a Collège de France mezőgazdasági statisztikai tanszékének vezetőjévé is kinevezték.

    1845-ben a Francia Köztársaság Becsületrendje lovagi, 1862-ben tiszti fokozatát kapta meg.

    1848-ban az alkalmazott növénytan rendes tanára lett. 1850-ben átvette Charles-François Brisseau de Mirbel(wd) helyét a Múzeum kertészeti intézete, 1851-ben pedig a Párizsi Füvészkert (Jardin des Plantes) élén is. 1854-ben részt vett a Francia Botanikai Társaság(wd) (Société botanique de France) alapításában, amelynek ő lett a második elnöke.

    1877-ben az Angol Királyi Társaság külső tagjává választották.

    Munkássága[szerkesztés]

    Már Jussieu asszisztenseként elkezdte a különböző expedíciók (Venus, Astrolabe La Zelee), illetve utazók (pl. Victor Jacquemont) által Ázsiában gyűjtött növények rendszeres feldolgozását. Közel hetven növénynemzetséget írt le — a többségüket egyedül, némelyeket szerzőtársakkal.

    Intenzíven foglalkozott alkalmazott kutatásokkal, így:

    termesztésének kérdéseivel. Külön érdekelte az algák élettana.

    1858 és 1875 között szerkesztette meg kilenc kötetes nagy művét, A múzeum gyümölcsöskertje (Le Jardin fruitier du Muséum) címmel, mely előkelő helyet biztosított számára a pomológusok nemzetközi körében is.[4]

    Cikkeket írt a La Maison rustique-nek, a le Dictionnaire universel des sciences naturelles, a Revue horticole számára, és szerkesztette a Bon jardinier évkönyvét. Kisebb tanulmányai: Sur la Famille des lardizabalées (1839); Description des plantes recueillies par M. Botta dans l’Arabie Heureuse en 1843 (Természettudományi Múzeum Levéltára); Essais sur une classification des algues et des polypiers calcifères (1843). Recherches sur l’analys et éla composition chimique de la batterave à sucre, et sur l’organisation anatomique de cette racine (Eugène Péligot-val), (1839)

    Könyvei[szerkesztés]

    • Herbarii timoriensis descriptio (Párizs, 1835)
    • Plantes de l’Arabie (Párizs, 1841)
    • Histoire de la maladie des pommes de terre en 1845 (Párizs, 1845)
    • Flore élèmentaire des jardins et des champs (Párizs, 1855) — Emmanuel Le Maout-val(wd) közösen, 2 kötet (második kiadása 1865-ben)
    • Le jardin fruitier du muséum ou iconographie de toutes les espèces et variétés d’arbres fruitiers cultivés dans cet établissement avec leur description, leur histoire, leur synonymie, etc. (A Múzeum gyümölcsöskertje) 9 kötet (Párizs, 1858-1875)
    • Manual de l’amateur des jardins — Charles Victor Naudinnal(wd) közösen, 4 kötet (Párizs, 1862-1872)
    • Traité général de botanique descriptive et analytique (Parizs, 1876) — Emmanuel Le Maout-val; angol kiadása 1873.[5]
    • Mexicanas plantas (Mexikó növényzete), 1872-1886, szerzőtársakkal

    Emlékezete[szerkesztés]

    Mellszobra a Párizsi Füvészkertben

    Számos taxont neveztek el róla, egyebek közt a babfaformák (Decaisneoideae) alcsaládját és a babfa (Decaisnea) nemzetséget és több fajt, pl:

    Mellszobra a Párizsi Füvészkert Buffon utcai homlokzatát díszíti.

    Jegyzetek[szerkesztés]

    1. Orvos, a Brüsszeli Királyi Akadémia tagja, a Genti Egyetem orvosi karának tanszékvezető tanára. Később a hadsereg egészségügyi szolgálatának felügyelője.
    2. Címlap:[1] – Decaisne bevezetője:[2]
    3. Australian National Herbarium: Decaisne, Joseph (1807 - 1882)
    4. A kötetek online elérhetősége: 1. kötet, 18582. kötet, 18593. kötet, 18604. kötet, 18615. kötet6. kötet7. kötet, 1872–18758. kötet, 1862–18759. kötet, 1862–1875
    5. Le Maout & Decaisne 1873.

    Források[szerkesztés]