Juhász család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A nemespanni vagy kislapási Juhász család egy Nyitra vármegyei és Verebélyi széki érseki nemesi család.

A család neve eredetileg Hajas volt, állitólag 1596-ban Hajas Benedek Rudolftól szerzett címeres nemeslevelet. A hagyomány szerint ez akkor veszett el, amikor mint hadparancsnok török fogságba került. Érsekújvár török parancsnoka (1663-1685 között) ekkor juhokat őriztetett vele és innen maradt rajta a Juhász név. Ebből származik a család eredetmondája is, mely a Zülfikár lakomája néven vált ismertté az irodalomban.[1]

Hajas másként Juhász Benedek és Tamás, illetve mások 1622. július 6-án II. Ferdinándtól kapott újabb nemeslevelet, melyet 1623-ban hirdettek ki Nyitra vármegyében,[2] majd Benedek, felesége Lapásy Judit révén királyi adományt kapott Kislapásra. Ebbe a nyitrai káptalan beiktatta. Így kerülhettek Sopron vármegyéből Nyitra vármegyébe, már Juhász néven.[3]

Mivel a Juhász foglalkozást jelölő családnév gyakori a Nyitra vidékén is, ezért az egyes családtagok azonosítása gyakran nehézségekbe ütközik.[4]

1570-ben Melleken Hajas Imre és fia Gergely, Verebélyen Juhász Pál,[5] 1664-ben Kislapáson Albert, Lapásgyarmaton Ádám, Nemespannon István, Nagycétényben Mátyás, Gergely és István, Tardoskedden György szerepel a török adóösszeírásokban.[6]

A 17. században Vágújhelyen is birtokosok voltak, később a család egy ága Nemespannon és környékén élt.

Ferenczy Károly és felesége Juhász Anna sírja Nemespannon
Gaál Józsefné Juhász Antónia sírja Nemespannon
Juhász József 1759-1829 táblabíró sírja Nemespannon

Juhász István 1730-ban kapott érseki adományt Nemespannon az Alsó Osztályban,[7] valószínűleg felesége Pallya Katalin (az 1699-ben adományos Miklós lánya) révén szerzett birtokrészeire.[8] A 18. század elején a Marczy családdal áltak közeli rokonságban.[9] Az 1752-es dikális összeírásban Nemespannon István, az 1754-es nemesi összeírásban György és István szerepelnek Nemespannon. 1756. augusztus 10-én Nyitra vármegye Juhász Istvánnak és fiainak Jánosnak, Ferencnek, Józsefnek és Mihálynak, továbbá Juhász István testvérének Györgynek részére adott ki nemesi bizonyságlevelet, melyet 1790-ben Komárom vármegyében, 1833-ban pedig a verebélyi székben is kihirdettek József részére.[10] 1779-ben Nemespannon József, Mihály és János szerepelnek a nemesi összeírásban.[11] 1784-ben az Alsó Osztályban József és Mihály a Közép Osztályban pedig János özvegye voltak birtokosok. 1797-ben is utóbbiakot írták össze a faluban, Tardoskedden pedig Józsefet (ő 1 lovast állított ki).[12] 1820. december 2-án Juhász János kapott nemesi bizonyságlevelet.[13] 1896-ban a faluban János, Mihály és József éltek.

Valószínűleg ide tartozik Juhász Katalin Heringh János özvegye, akinek 1746-ban Csery János kiscétényi birtokrészének felét örökösen bevallotta.[14]

Kislapási Juhász Istvántól és feleségétől Marsovszky Teréztől származó Zsigmond (1811-?) első felesége dicskei Kovács Anna volt, így a család egy ága Dicskére is elszármazott, de a birtokaikat főként árendába adták.[15]

1841-ben Nyitra vármegyétől több családtag kapott nemesi bizonyságlevelet,[16] melyet 1843-ban hirdettek ki Fejér vármegyében. A család Esztergom és Komárom vármegyébe (1790) is elszármazott.[17]

Címerük kékben, pálma/olajfaágat tartó oroszlán vagy párduc. Sisakdísz: pálma/olajfaágat tartó egyszarvú. Takarók: vörös-arany, kék-ezüst.

Neves családtagok[szerkesztés]

  • Juhász János 1754-ben, 1766-ban és 1779-ben a verebélyi szék esküdtje[18]
  • Juhász József 1770-ben, 1772-ben, 1774-ben, és 1777-1779 között a verebélyi szék esküdtje[19]
  • Juhász István 1790-ben Komárom vármegyei esküdt.[20]
  • Nemespáni Juhász Mihály Medárd (Bajna, 1820. május 26. – Lelesz, 1891. július 5.) premontrei rendi áldozópap, kanonok és gimnáziumi igazgató.
  • Juhász Ignác Esztergom megyei hivatalnok, 1848 nyarán nemzetőrszázados, majd végül komáromi honvéd főhadnagy.[21]
  • Juhász Béla[22] zsemléri jegyző[23], kőhídgyarmati kántortanító[24] és alapító tűzoltóparancsnok, az esztergomvidéki tanító–egylet választmányi tagja[25], a Magyar Gazdaszövetség tagja.[26]
  • Juhász Zsigmond (1858-1921), a magyar királyi nemesi testőrség őrnagya.[27]
  • Juhász Ödön (1865-1937[28]) magyar királyi kincstári jogügyi tisztviselő, író.[29]
  • pánfalvi Juhász Béla (1873-1954) huszárezredes.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. K(opcsányi) Gy(ula) 1939: Kislapási Juhász. Nyitravármegye 1939. november 12., 4; december 3., 4; Mártonvölgyi 1941, 143-149. Ali kardja is ezt a nevet viselte és valóban volt a későbbiekben Zülfikár nevű török "birtokos" a környéken (Nagyemőke), ő azonban nehezen köthető össze a kislapási Juhász család 1622-es adományával.
  2. Schneider, 100.
  3. MNL, 198/1897; Kempelen Béla: Magyar nemes családok IV-V.
  4. Kázmér 1993, 523-524.
  5. Fekete 1943, 83 No. 137, 99 No. 180.
  6. Blaskovics 1993, 282-283, 305, 323, 331.
  7. PLE, 12. Eszterházy Protokollum.
  8. Vö. Családban marad 2011/1, 107, 178.
  9. Családban marad 2009/1, 27.
  10. Schneider, 100.
  11. Családban marad 2011/1, 149-150.
  12. Családban marad 2011/1, 139-140, 142, 145-146.
  13. Családban marad 2009/1, 24.
  14. Nyitrai Káptalan, Proth. 104, fol. 88.
  15. Reško 2007, 75-76.
  16. 1841. december 13-án Juhász Márton, Ignác, Mihály és András, testvérek, valamint ezek nagybátyja Juhász József és ennek nagybátyja Juhász Sándor, végül távolabbi rokonaik Juhász János és Imre részére kiállítva.
  17. Schneider, 100.
  18. SAP 11a, No. 398, H; Családban marad 2010/2, 14, 16; 2011/1, 177.
  19. Családban marad 2010/1, 17, 66; 2010/2, 14, 19, 20, 29, 35, 38; 2011/1, 99, 101-105, 124, 126.
  20. Schneider, 100.
  21. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban.
  22. iskoláit Esztergomban (A Pannonhegyi Szent Benedek-rend Esztergomi Fő-gymnásiumának programmja az 1858/9 tanév végén. Esztergom, 61) és Rozsnyón végezte.
  23. 1902 Esztergom VII/43, 3. (1902. október 19.)
  24. 1902 Értesítő a Pannonhalmi sz. Benedek-rend Esztergomi Kath. Főgymnasiumáról az 1901-1902: iskolai év végén. Esztergom, 65 éremadomány; 1902 Religio XI/23, 180; Szoleczky EmeseSallay Gergely Pál 2018: Egy volt pécsi hadapród a világháborúban. Per Astera ad Astra V/2, 24.
  25. Juhász Gyula: Kőhídgyarmat
  26. Néptanítók lapja 36. évfolyam/48, 8. (1903. november 26.)
  27. Hellebronth Kálmán: A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. 496 No. 91; Reško 2007, 76.
  28. Pesti Hírlap 59/127, 11. (1937. június 8.)
  29. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  ; Magyar Színművészeti Lexikon II, 342.; Protestáns egyházi és iskolai lapok 28/2, 57. (1885. január 11.)

Források[szerkesztés]