Ugrás a tartalomhoz

Joseph Fourier

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph Fourier
Életrajzi adatok
Született1768. március 21.
Auxerre, Yonne, Franciaország
Elhunyt1830. május 16. (62 évesen)
Párizs, Franciaország
Sírhely
Ismeretes mintmatematikus
Nemzetiségfrancia francia
Házastársnincs
Iskolái
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
École normale supérieure
Pályafutása
Szakterületmatematikus, fizikus, történész
Szakintézeti tagság
Munkahelyek
auxerre-i katonaiskolatanár (matematika, retorika, történelem, és filozófia; 1789–1793)
École normale supérieuretanár (matematika, 1793–1795)
École Polytechniquetanársegéd
Jelentős munkáiFourier-transzformáció
Szakmai kitüntetések
  • a francia Becsületrend tisztje
  • Grand prix des sciences mathématiques (1812)
  • Foreign Member of the Royal Society (1823. december 11.)
  • az Eiffel-tornyon megörökített nevek listája

  • Hatással voltak rá

    Joseph Fourier aláírása
    Joseph Fourier aláírása
    A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Fourier témájú médiaállományokat.

    Jean-Baptiste Joseph Fourier (Auxerre, 1768. március 21.Párizs, 1830. május 16.) francia matematikus és fizikus. Nevéhez köthető a hővezetés matematikai modellezése, a Fourier-sor és a Fourier-transzformáció megalkotása. Kevésbé ismert róla, hogy elsőként fedezte fel az üvegházhatást.

    Élete

    [szerkesztés]

    Szegény szabó fiának született, és már nyolcadik életévében árvaságra jutott. Szülei halála után az auxerre-i püspök vette pártfogásába, és a Szent Benedek-rend által vezetett Saint-Maur katonaiskolába adta. Már 14 éves korától érdekelte a matematika. A tüzériskolába akart lépni, de visszautasították, mert nem volt nemes. Ennek ellenére 1789-ben az auxerre-i katonaiskolán ő lett a matematika első tanára – emellett retorikát, történelmet és filozófiát is oktatott 1793-ig. 1796-ban tanárrá választották a hadiiskolán, majd rövid idő múlva az École polytechnique-en lett Lagrange és Monge tanársegéde.

    A forradalom ideje alatt részt vett a jakobinusok gyűlésein, és a rettegett Comité de surveillance révolutionnaire tagja volt. Napóleon tudományos tanácsadójaként 1798-ban elkísérte a császárt Egyiptomba, ahol az Institut d'Egypte titkára lett.[1] Hazaérkezése után az Isère megye prefektusa lett.

    A császárság bukása után magánemberként, kutatásainak élt Párizsban. 1808-ban báró rangot kapott, és a Seine-et-Marne département statisztikai hivatalát vezette. 1817-ben a Francia Természettudományi Akadémia tagjává választották, és nemsokára ennek állandó titkára lett.

    Munkássága

    [szerkesztés]

    1807-ben Grenoble-ban Isère megye kormányzója volt. Itt kezdte tanulmányozni a hő terjedését a szilárd közegekben. A problémát kétdimenziós objektumokra (vékony fémlapokra) már megoldotta Johann Heinrich Lambert, Fourier viszont számos kísérletet is végzett különböző háromdimenziós testekkel, és ezeket a tapasztalatait öntötte matematikai formulákba.[1]

    A hővezetés elméletének kidolgozásával vált a matematikai fizika egyik megteremtőjévé. Ehhez jelentősen fejlesztenie kellett a parciális differenciálegyenletek és a trigonometrikus sorok elméletét. Az általa kidolgozott fogalmak közül nevét viseli:

    Eredményesen foglalkozott a valószínűségszámítással és a matematikai statisztikával is. 1807-ben és 1811-ben elnyerte a Francia Természettudományi Akadémia pályadíját.

    Egyenleteit felhasználva kiszámította egyebek közt azt is, mennyi idő kellene egy Föld méretű, olvadt anyagú gömb kihűléséhez. Ezzel a problémával előtte Georges-Louis Leclerc de Buffon foglalkozott, és számításai eredményeként 75 000 évet kapott. Buffon koncepcióján jelentősen túllépve Fourier rájött, hogy a hűlő gömb megszilárduló felszíne hőszigetelő takaróvá dermed, és ez jelentősen lelassítja a hőleadást. Az ennek figyelembe vételével kapott időtartam (százmillió év) azonban olyan nagy volt, hogy Fourier nem merte publikálni – hiszen az ellentmondott a teremtés Kepler által kiszámított Kr.e. 4977-es dátumának, de a többi közismert és elfogadott becslésnek (kb. Kr.e. 5500 vagy Kr.e. 4004) is – sőt, feljegyzéseit is megsemmisítette.

    Főbb művei

    [szerkesztés]
    • Mémoire sur la résolution des équations numériques (Párizs, 1822)
    • Théorie analytique de la chaleur (Legnevezetesebb munkája – Párizs, 1822)
    • Mémoire sur les températures du globe terrestre et des espaces planétaires (több tanulmány az Akadémia emlékirataiban)

    Jegyzetek

    [szerkesztés]
    1. a b John, Gribbin. 13,8 A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. London: Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, 59. o.. DOI: 1586-8419 ISSN 1586-8419. 978 963 252 093 3 [2015] 

    Források

    [szerkesztés]