Joseph Fourier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph Fourier
Fourier2.jpg
Életrajzi adatok
Született 1768. március 21.
Auxerre, Yonne, Franciaország
Elhunyt 1830. május 16. (62 évesen)
Párizs, Franciaország
Sírhely Père-Lachaise temető
Nemzetiség francia
Iskolái École normale supérieure
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
École Normale
Pályafutása
Szakterület matematikus, fizikus, történész
Munkahelyek
Jelentős munkái Fourier-transzformáció
Kitüntetései A Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje

Hatással voltak rá Joseph Louis Lagrange
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Fourier témájú médiaállományokat.

Jean Baptiste Joseph Fourier (1768. március 21.1830. május 16.) francia matematikus és fizikus. Leginkább a Fourier-sor megalkotójaként ismert, amit a hőáramlás egyenletének megoldásához használt fel. Felfedezte az üvegházhatást, valamint róla nevezték el a Fourier-transzformációt is.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szegény szabónak volt a fia és már nyolcadik életévében árvaságra jutott. Szüleinek halála után az auxerre-i püspök pártfogásába vette őt és a Szent Benedek-rendüektől vezetett «Saint-Maur» katonaiskolába adta. Már 14 éves korától kezdve hajlandóságot mutatott matematikai tanulmányok iránt. A tüzériskolába akart lépni, de visszautasították, mert nem volt nemesi származású. 1789-ben az auxerre-i katonaiskolán a matematika első tanárává lett. 1796-ban tanárrá választották a hadiiskolán és rövid idő múlva az École polytechnique-en. A forradalom ideje alatt a jakobinusok gyűlésein részt vett és a rettegett Comité de surveillance tagja volt. Napóleont Egyiptomba követte és ott az Institut d 'Egypte titkára lett. Hazaérkezése után az Isere département pefektusa volt, azután pedig mint magánember élt Párizsban. 1808-ban bárói rangot kapott. Ezután a Szajna département statisztikai hivatalának vezetője volt. 1817-ben az akadémiába választották és nemsokára ennek állandó titkára lett.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fourier munkái a matematikára és a matematikai fizikára vonatkoznak. Matematikai munkái közül említésre méltó a Mémoire sur la résolution des équations numériques. Legnevezetesebb munkája a Théorie analytique de la chaleur (Párizs, 1822), mely már 1807-ben és 1811-ben a párizsi akadémiától pályadíjat nyert. Ezzel összefüggésben több értekezést írt, melyek az akadémia emlékirataiban jelentek meg: Mémoire sur les températures du globe terrestre et des espaces planétaires. Említésre méltó Fourier teoriája a hőközlésről; ezen problémát már előtte megoldotta ugyan Lambert, de csak vékony fémlemezekre nézve, három méret szerint kiterjedő testekre nézve csak Fourier-nek sikerült a feladat megfejtése. Fourier a hővezetés problémájának általános tárgyalására olyan analitikai segédeszközt teremtett, mely azóta a fizikában a legnagyobb fontossággal bír és számos feladat megfejtésére szolgál.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]