Joseph Fourier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph Fourier
Fourier2.jpg
Életrajzi adatok
Született 1768. március 21.
Auxerre, Yonne, Franciaország
Elhunyt 1830. május 16. (62 évesen)
Párizs, Franciaország
Sírhely Père-Lachaise temető
Születési neve Jean Baptiste Joseph Fourier
Nemzetiség francia francia
Házastárs nincs
Iskolái École normale supérieure
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
École normale supérieure
Pályafutása
Szakterület matematikus, fizikus, történész
Szakintézeti tagság
Munkahelyek
auxerre-i katonaiskola tanár (matematika, retorika, történelem, és filozófia; 1789–1793)
École normale supérieure tanár (matematika, 1793–1795)
École Polytechnique tanársegéd
Jelentős munkái Fourier-transzformáció
Szakmai kitüntetések
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje
  • Grand prix des sciences mathématiques

Hatással voltak rá
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Fourier témájú médiaállományokat.

Jean-Baptiste Joseph Fourier (Auxerre, 1768. március 21. – Párizs, 1830. május 16.) francia matematikus és fizikus. Leginkább a Fourier-sor megalkotójaként ismert, amit a hőáramlás egyenletének megoldásához használt fel. Felfedezte az üvegházhatást, valamint róla nevezték el a Fourier-transzformációt is.

Élete[szerkesztés]

Szegény szabó fiának született, és már nyolcadik életévében árvaságra jutott. Szüleinek halála után az auxerre-i püspök vette pártfogásába, és a Szent Benedek-rend által vezetett Saint-Maur katonaiskolába adta. Már 14 éves korától érdekelte a matematika. A tüzériskolába akart lépni, de visszautasították, mert nem volt nemes. 1789-ben az auxerre-i katonaiskolán ő lett a matematika első tanára — emellett retorikát, történelmet és filozófiát is oktatott 1793-ig. 1796-ban tanárrá választották a hadiiskolán, majd rövid idő múlva az École Polytechnique-en lett Lagrange és Monge tanársegéde.

A forradalom ideje alatt részt vett a jakobinusok gyűlésein, és a rettegett Comité de surveillance révolutionnaire tagja volt. Napóleont tudományos tanácsadójaként[1] 1798-ban elkísérte a császárt Egyiptomba, ahol az Institut d'Egypte titkára lett. Hazaérkezése után az Isère megye prefektusa volt.

A császárság bukása után magánemberként, kutatásainak élt Párizsban. 1808-ban báró rangot kapott, és a Seine-et-Marne département statisztikai hivatalát vezette. 1817-ben a Francia Tudományos Akadémia tagjává választották, és nemsokára ennek állandó titkára lett.

Munkássága[szerkesztés]

Azt, hogyan áramlik a hő a szilárd közegekben, 1807-ben kezdte tanulmányozni Grenoble-ban, ahol Isère megye kormányzója volt.[2] A problémát kétdimenziós objektumokra (vékony fémlapokra) már megoldotta Johann Heinrich Lambert, Fourier viszont számos kísérletet végzett különböző háromdimenziós testekkel, és ezeket a tapasztalatait öntötte matematikai formulákba.

A hőterjedés elméletének kidolgozásával vált a matematikai fizika egyik megteremtőjévé. Ehhez jelentősen fejlesztenie kellett a parciális differenciálegyenletek és a trigonometrikus sorok elméletét.Az általa kidolgozott fogalmak közül nevét viseli:

Eredményesen foglalkozott a valószínűségszámítással és a matematikai statisztikával is. 1807-ben és 1811-ben elnyerte a Francia Tudományos Akadémia pályadíját.

Egyenleteit felhasználva kiszámította egyebek közt azt is, mennyi idő kellene egy Föld méretű, olvadt anyagú gömb kihűléséhez. Ezzel a problémával előtte Georges-Louis Leclerc de Buffon foglalkozott, és számításai eredményeként 75 000 évet kapott. Buffon koncepcióján jelentősen túllépve Fourier rájött arra, hogy a hűlő gömb megszilárduló felszíne hőszigetelő takaróvá dermed, és jelentősen lelassítja a hőleadást. Az ennek figyelembe vételével kapott időtartam (100 millió év) azonban olyan nagy volt, hogy Fourier nem merte publikálni, sőt, feljegyzéseit is megsemmisítette.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Mémoire sur la résolution des équations numériques (Párizs, 1822),
  • Théorie analytique de la chaleur (Legnevezetesebb munkája — Párizs, 1822),
  • Mémoire sur les températures du globe terrestre et des espaces planétaires (több tanulmány az Akadémia emlékirataiban).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. John Gribbin: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, p. 59. ISBN 9789632520933; ISSN 1586-8419
  2. John Gribbin: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, p. 59. ISBN 9789632520933; ISSN 1586-8419

Források[szerkesztés]