Joseph Fourier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph Fourier
Fourier2.jpg
Életrajzi adatok
Született 1768. március 21.
Auxerre, Yonne, Franciaország
Elhunyt 1830. május 16. (62 évesen)
Párizs, Franciaország
Sírhely Père-Lachaise temető
Nemzetiség francia francia
Házastárs nincs
Iskolái École normale supérieure
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
École Normale
Pályafutása
Szakterület matematikus, fizikus, történész
Szakintézeti tagság
Munkahelyek
auxerre-i katonaiskola tanár (matematika, retorika, történelem, és filozófia; 1789–1793)
École normale supérieure tanár (matematika, 1793–1795)
École Polytechnique tanársegéd
Jelentős munkái Fourier-transzformáció
Szakmai kitüntetések
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje
  • Grand prix des sciences mathématiques

Hatással voltak rá
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Fourier témájú médiaállományokat.

Jean-Baptiste Joseph Fourier (1768. március 21.1830. május 16.) francia matematikus és fizikus. Leginkább a Fourier-sor megalkotójaként ismert, amit a hőáramlás egyenletének megoldásához használt fel. Felfedezte az üvegházhatást, valamint róla nevezték el a Fourier-transzformációt is.

Élete[szerkesztés]

Szegény szabó fiának született, és már nyolcadik életévében árvaságra jutott. Szüleinek halála után az auxerre-i püspök vette pártfogásába, és a Szent Benedek-rend által vezetett Saint-Maur katonaiskolába adta. Már 14 éves korától érdekelte a matematika. A tüzériskolába akart lépni, de visszautasították, mert nem volt nemes. 1789-ben az auxerre-i katonaiskolán ő lett a matematika első tanára — emellett retorikát, történelmet és filozófiát is oktatott 1793-ig. 1796-ban tanárrá választották a hadiiskolán, majd rövid idő múlva az École Polytechnique-en lett Lagrange és Monge tanársegéde.

A forradalom ideje alatt részt vett a jakobinusok gyűlésein, és a rettegett Comité de surveillance révolutionnaire tagja volt. Napóleont tudományos tanácsadójaként[1] 1798-ban elkísérte a császárt Egyiptomba, ahol az Institut d'Egypte titkára lett. Hazaérkezése után az Isère département prefektusa volt.

A császárság bukása után magánemberként, kutatásainak élt Párizsban. 1808-ban báró rangot kapott, és a Seine-et-Marne département statisztikai hivatalát vezette. 1817-ben a Francia Tudományos Akadémia tagjává választották, és nemsokára ennek állandó titkára lett.

Munkássága[szerkesztés]

Azt, hogyan áramlik a hő a szilárd közegekben, 1807-ben kezdte tanulmányozni Grenoble-ban, aholo Isère département kormányzója volt.[2] A problémát kétdimenziós objektumokra (vékony fémlapokra) már megoldotta Johann Heinrich Lambert, Fourier viszont számos kísérletet végzett különböző háromdimenziós testekkel, és ezeket a tapasztalatait öntötte matematikai formulákba.

A hőterjedés elméletének kidolgozásával vált a matematikai fizika egyik megteremtőjévé. Ehhez jelentősen fejlesztenie kellett a parciális differenciálegyenletek és a trigonometrikus sorok elméletét.Az általa kidolgozott fogalmak közül nevét viseli:

Eredményesen foglalkozott a valószínűségszámítással és a matematikai statisztikával is. 1807-ben és 1811-ben elnyerte a Francia Tudományos Akadémia pályadíját.

Egyenleteit felhasználva kiszámította egyebek közt azt is, mennyi idő kellene egy Föld méretű, olvadt anyagú gömb kihűléséhez. Ezzel a problémával előtte Georges-Louis Leclerc de Buffon foglalkozott, és számításai eredményeként 75 000 évet kapott. Buffon koncepcióján jelentősen túllépve Fourier rájött arra, hogy a hűlő gömb megszilárduló felszíne hőszigetelő takaróvá dermed, és jelentősen lelassítja a hőleadást. Az ennek figyelembe vételével kapott időtartam (100 millió év) azonban olyan nagy volt, hogy Fourier nem merte publikálni, sőt, feljegyzéseit is megsemmisítette.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Mémoire sur la résolution des équations numériques (Párizs, 1822),
  • Théorie analytique de la chaleur (Legnevezetesebb munkája — Párizs, 1822),
  • Mémoire sur les températures du globe terrestre et des espaces planétaires (több tanulmány az Akadémia emlékirataiban).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. John Gribbin: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, p. 59. ISBN 978 963 252 093 3; ISSN 1586-8419
  2. John Gribbin: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, p. 59. ISBN 978 963 252 093 3; ISSN 1586-8419

Források[szerkesztés]