José Antonio Primo de Rivera

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
José Antonio Primo de Rivera
JoseAntonioFEJONS.jpg
Született José Antonio Primo de Rivera y Sáenz de Heredia
1903. április 24.[1][2][3][4]
Madrid[5][6]
Elhunyt 1936. november 20. (33 évesen)[6][1][2][3][4]
Alicante[7][6]
Állampolgársága spanyol
SzüleiCasilda Sáenz de Heredia
Miguel Primo de Rivera
Foglalkozása
Tisztség Member of the Cortes republicanas (1933. november 30. – 1936. január 7.)
Iskolái Universidad Central
Halál okagolyó általi halál
Sírhely
  • Grave of José Antonio Primo de Rivera
  • Basilica of the Holy Cross

José Antonio Primo de Rivera aláírása
José Antonio Primo de Rivera aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz José Antonio Primo de Rivera témájú médiaállományokat.

José Antonio Primo de Rivera (Madrid, 1903. április 24.Alicante, 1936. november 20.) spanyol nemes (Estella márkija), ügyvéd, újságíró, politikus, a Falange és a falangizmus alapítója volt.

A Falange alapítója[szerkesztés]

A spanyol katonai diktátor Miguel Primo de Rivera gyermeke Madridban született, és ügyvédnek tanult. Szerkesztője volt a szélsőjobboldali ABC folyóiratnak és az El Fascio című újságnak. 1933-ban alapította meg több kisebb párt és mozgalom egyesítésével Falange (teljes nevén Falange Española de las JONS (Juntas de Ofensiva Nacional-Sindicalista)) elnevezésű, fasiszta jellegű eszméket képviselő pártját.

A Falange egy katolikus, nacionalista, antikommunista és -anarchista szervezet volt, mely az "osztályharcot" korporativista rendszerrel akarta kiküszöbölni. A falangisták nem fasisztának nevezték magukat, hanem "nemzeti szindikalistáknak". A párt fő támogatói a nép körében a kasztíliai parasztok voltak. Az 1936-os választásokon a Falange mindössze a szavazatok 0,7%-át nyerte el, de választásokra létrejött és a jobboldal pártjaihoz képest instabil többséget szerzett baloldali Népfront győzelme hatására gyorsan növekedett a támogatottsága (negyvenezer főre duzzadt a párt tagsága).

Az 1936. februári választások után folyamatosan növekedett a feszültség Spanyolországban: általános sztrájkok, utcai összecsapások zajlottak. A Népfront kormánya az ellenzék visszaszorítására törekedett, ezzel összefüggésben március 5-én Madridban illegális fegyvertartás vádjával letartóztatták a Falange alapító-vezetőjét. Ennek hatására viszont mozgalma is csatlakozott a választásokon alulmaradt nemzeti oldal fegyveres felkelésre törekvő, jobboldali radikális politikai csoportosulásaihoz. Primo de Riverát június 5-én a madridi börtönből Alicante börtönébe szállították, tehát hónapok óta rács mögött volt a július 18-i puccs idején. Öccsét, annak feleségét és néhány további letartóztatott falangista társát a madridi Legfelsőbb Bíróság által Alicantéba kiküldött bírói tanács elé állították fegyveres felkelés előkészítésének vádjával. Első meghallgatása november 3-án volt, a felhozott vádakat tagadta. Az ítéletet november 19-én hirdették ki: Primo de Riverát golyó általi halálra, öccsét (Miguel) életfogytig tartó, sógornőjét (Margarita Larios) pedig hatévi szabadságvesztésre ítélték. A halálos ítéletet másnap reggel – állítólag a fővárosi jóváhagyást meg sem várva – végrehajtották. Kivégzése körül legendák szövődtek; az egyik szerint olyan határozott léptekkel ment a vesztőhelyre, hogy a kivégzőosztag katonáinak egyike kiejtette kezéből fegyverét. Állítólag "¡Arriba España!" ("Fel, Spanyolország!") voltak Primo de Rivera utolsó szavai.

Utóélete[szerkesztés]

1936 elején fogadták el a falangista párt himnuszának a Cara al Sol (A nappal szemben) című dalt, melynek szövegét – Juan Tellería egy korábbi szerzeményének dallamára – nagyrészt Primo de Rivera írta. A Falangista Párt rendezvényein ma is énekelt dal népszerűségét jelentősen növelte alkotójának kivégzése.

A halálát követő időkben a nacionalisták táborában mitikus alakká nőtt. A falangisták nem is választottak vezetőt, Primo de Riverát "élő, de távollevő" ("vivo pero ausente") személyiségként emlegették. A mártír figurája az élő politikusnál nagyobb támogatást jelentett a katonai puccsból kibontakozó spanyol polgárháború során a nacionalisták egységének megteremtéséhez, figyelembe véve, hogy Primo de Rivera és Francisco Franco kifejezetten rossz viszonyban voltak.

A polgárháborúból győztesen kikerült diktátor, Franco a Falange elhunyt vezetőjét „A keresztes háború mártírjának” nyilvánította. A "Caudillo" kényszermunkával építtette meg Santa Cruz del Valle de los Caídos (Az Elesettek Völgyének Szent Keresztje) mauzóleumát, mely hivatalosan mindkét oldal halottai számára épült, ám erősen jobboldali színezettel: Primo de Rivera mellett Franco "Generalissimus" ("Generalísimo") is itt nyugszik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find A Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  6. a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Примо де Ривера Хосе Антонио, 2015. szeptember 28.
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)