Johan Ludvig Runeberg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Johan Ludvig Runeberg
Johan Ludvig Runeberg 1893.jpg
Élete
Születési név Johan Ludvig Runeberg
Született 1804. február 5.
Pietarsaari
Elhunyt 1877. május 6.
Porvoo
Házastársa Fredrika Runeberg
Gyermekei
  • Walter Runeberg
  • Ludvig Mikael Runeberg
  • Lorenzo Runeberg
  • Johan Wilhelm Runeberg
  • Fredrik Runeberg
Pályafutása
Irodalmi irányzat romantika
Johan Ludvig Runeberg aláírása
Johan Ludvig Runeberg aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johan Ludvig Runeberg témájú médiaállományokat.

Johan Ludvig Runeberg (Pietarsaari, 1804. február 5. – Porvoo, 1877. május 6.) finnországi svéd romantikus költő, újságíró, tanár. Finnország nemzeti költője, a finn himnusz szövegének szerzője, a nagy nemzeti ébredési mozgalom vezéralakja. Fontos szerepe volt a finnországi lutheránus énekeskönyv(wd) (Virsikirja) megújításában, amelynek új kiadásához maga is számos szöveget írt.[1][2]

Élete[szerkesztés]

Svéd nyelvű családban született Pietarsaariban, a Botteni-öböl partján; édesapja, Lorens Ulrik Runeberg hajóskapitány volt. Gyermekkorában sokat betegeskedett; csak négy éves korában tanult meg járni. Nyolc éves korában nagybátyjához küldték Ouluba, hogy ott járjon iskolába. 1814-ben azonban nagybátyja elhunyt, így a fiút 1815–1822 között Vaasa városában tanult, és óraadással tartotta fenn magát.[3] Utána a Turkui Királyi Akadémián(wd) folytatta tanulmányait, ahol elsősorban a klasszikus nyelveket, a latint és ógörögöt tanulmányozta, mellette 1822–1826 között házitanítóként dolgozott. Barátságot kötött Johan Vilhelm Snellmannal és Zacharias Topeliusszal(wd), de baráti köréhez tartoztak Johan Jakob Nervander(wd) és Elias Lönnrot is. 1827-ben elnyerte a bölcsészet doktora címet.[4][5]

Jakob Tengström püspöknél házitanítóskodva ismerte meg Fredrika Tengströmöt(wd), akit 1830-ban feleségül vett. Nyolc gyermekük született; a legidősebb fiú, Walter Runeberg(wd) szobrászként szerzett hírnevet.[4][5][6][7]

1830-tól a helsinki Királyi Akadémia tanáraként dolgozott. 1831–1836 között a általa és kollégái által alapított svéd tannyelvű Helsingfors Líceum tanára volt, ezzel párhuzamosan 1832–1836 között a ’’Helsingfors Morgonblad’’ című újságot szerkesztette. Az 1830-as években Elias Lönnrottal és Johann Vilhem Snellmannal a nemzeti kultúra előretörését célzó Lauantai Seura (Szombat Társaság) kulcsfigurája volt.[8]

1837-től Porvooban élt, ahol a helyi gimnáziumban latint és görögöt tanított, és a ’’Borgå Tidning’’ számára írt cikkeket.[8]

1863-ban agyvérzést kapott, ezzel alkotói pályája megszakadt, élete hátralevő részét ágyban fekvő betegként töltötte.[4] Temetésén az országgyűlés összes tagja megjelent.[5]

Munkássága[szerkesztés]

Műveit svéd nyelven írta; a finn nyelvű nemzeti irodalom csak a 19. század második felében bontakozott ki.[9] A Fänrik Ståls Sägner (Stål zászlós történetei(wd)) című, 1848 és 1860 között írt verskötetét, amelyet az 1808–1809-ben lezajlott orosz–svéd háború ihletett, a Kalevala mellett a legnagyobb finn eposznak tartják.[10] A kötet első verse, a Vårt land (Hazánk) című, utóbb finn nemzeti himnusszá vált; finn fordítását Paavo Cajander(wd) készítette el 1869-ben. A vers, amelyen Vörösmarty Mihály Szózat-ának hatása mutatható ki, dicséri a haza szépségét, és összekapcsolja a haza és nemzet sorsát. Eredetileg az 500. évfordulóját ünneplő Porvoo város számára készült, és maga Runeberg írt hozzá dallamot, himnusszá azonban Fredrik Pacius zenéjével vált. Az 1880-as és az 1920-as években több próbálkozás történt finn nyelvű nemzeti himnusz elfogadására, de ezek a viták az 1930-as évek végére lekerültek a napirendről.[11][12]

Számos költeményének tárgya a finn falusi élet. Ezek közül a legismertebb az 1830-ban megjelent Bonden Paavo (Paavo gazda), melynek hőse egy szegény parasztgazda, aki rendületlenül bízik a gondviselésben a rossz termés éveiben is, és aki megtestesíti a finn sisu (elszántság, kitartás) fogalmát.[13][14] Az irodalmi alak ismertsége hozzájárult ahhoz, hogy a második világháború veszteségeit követően a politikusok és a publicisták Paavo gazda szellemét hívták segítségül a nemzeti egység megteremtéséhez, az újjáépítéshez.[15]

„Forma s szó értékét,
nagy ének forrását,
a napfényes nyári éjfélt,
melyben hattyú siklik,
ezt tanítottad nekünk
s azt, hogy a természet
miként Isten temploma,
s milyen csoda az ember.
Mindenható a nép:
megmutatta dalod.
Tüzet szitált észak ege,
vérrózsák virultak.”
Eino Leino verse[16]

Életművének fontos szerepe volt a finn nemzeti tudat és patriotizmus kialakításában; egy kritikusa szerint „a második világháború végéig megteremtette az alapot a kevéssel megelégedő, szívós, életét lelkesen a hazáért áldozó finn katonahősről alkotott felfogáshoz.”[16]

Több műfordítása jelent meg, különösen a szerb népköltészetből, de lefordította Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Sándor néhány művét is.[3][11]

Runeberg mintegy hatvan énekkel szerepel a finn evangélikus énekeskönyvben;[17] Van örök kincsünk illetve Mily boldog, aki Jézusban című költeményei a Magyarországi Evangélikus Egyház énekeskönyvében is megtalálhatóak.[18][19]

Magyar nyelven 1985-ben az Európa Könyvkiadó adta ki ’’Hanna’’ című elbeszélő költeményét Szathmáry Lajos fordításában.[20] Versei megtalálhatóak a következő antológiákban: Győri Vilmos: Svéd költőkből (1882), Skandináv költők antológiája (1967), Képes Géza: Finn versek és dalok (1969).[8]

Művei[szerkesztés]

  • Dikter, összegyűjtött kisebb költemények (3 kötet, 1830-43)
  • Elgskyttarne (1826)
  • Hanna (Helsingfors, 1836)
  • Nadeschda (1841), elbeszélés
  • Julqvällen (1841), idill;
  • Kung Fjalar (Fjala király, 1844), románc-ciklus
  • Fänrik Stjells Sägner (Stål zászlós történetei, 1. rész 1848, 2. rész 1860), hazafias balladák
  • Smärre Berättelser (1854)
  • Kan ej (Nem lehet, 1862), vígjáték
  • Kungarne pjel Salamis (A salamisi királyok, 1863), antik formájú tragédia.[5][21]

1965 és 2012 között Svédországban összesen 129 kötete jelent meg.[22]

Magyarul[szerkesztés]

  • Hanna; ford. Szathmáry Lajos; Európa, Bp., 1985

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

1831-ben elnyerte a Svéd Akadémia aranyérmét ’’Grafven i Perho’’ című költeményével.[23] Kitüntették a svéd Észak Csillaga renddel(wd), illetve a dán Dannebrog renddel(wd) is.[5]

Emlékezete[szerkesztés]

Szobra Helsinkiben

Születésnapját Runeberg-nap (Runebergin päivä) néven évente megünneplik Finnországban. A Runeberg tortának nevezett mandulás sütemény január kezdetétől február 5-éig kapható a boltokban.[24]

Fia, Walter Runeberg által készített, 1885-ben felavatott szobra Helsinki szívében, az Esplanadin(wd) található.[21][25]

Születésének 100. évfordulójára Eino Leino írt verset.[16]

Runeberg szerepel azon a 10 eurós emlékérme előoldalán, amelyet 2004-ben a költő születésének 200. évfordulója tiszteletére adtak ki. Az érme hátlapján a svéd nyelvű Helsingfors Tidningar egy 1831-es számát ábrázolja.[26]

Az ő nevét viseli a Project Gutenberg mintájára létrehozott Project Runeberg(wd), amely a skandináv történelem és kultúra szempontjából fontos művek digitális archívuma.[27]

1987-ben alapították a Runeberg irodalmi díjat, amelyet minden évben a költő születésnapján osztanak ki.[28]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Hannu Vapaavuori: Virsikirja ennen virsikirjaa. evl.fi
  2. The Finnish National Anthem. finland.fi (Hozzáférés: 2017. okt. 31.)
  3. a b Győry Vilmos: Három svéd költő. Budapesti Szemle, XII. évf. (1868)
  4. a b c Timaffy Lilla: Johan Ludvig Runeberg. finnorszag-unkari.hu (Hozzáférés: 2017. okt. 31.)
  5. a b c d e Szinnyei József: Az ezer tó országa : Finnország. Budapest: Franklin. 1882.  
  6. Fredrika Runeberg. www.porvoonmuseo.fi (Hozzáférés: 2017. okt. 31.) arch
  7. Liisa Lindgren: Walter Runeberg, Skulptör, professor. www.blf.fi (Hozzáférés: 2017. okt. 31.)
  8. a b c Runeberg, J. L. oldala, Magyar életrajz. www.magyarulbabelben.net (Hozzáférés: 2017. okt. 31.)
  9. Szerb Antal: A világirodalom története. 7. kiadás. Budapest: Magvető. 1989. 656. o. ISBN 963 14 1484 1  
  10. Martti Turtola: 150th Anniversary of the Finnish National Anthem. www.helsinki.fi (Hozzáférés: 2017. okt. 31.)
  11. a b Leffler Béla: A Szózat hatása Runeberg « Vårt land » c. költeményére. Irodalomtörténet, VII. évf. 2. sz. (1918) 218–221. o.
  12. Richly Gábor: A finn nemzeti himnusz. Kortárs, LIV. évf. 2. sz. (2010)
  13. Matti Klinge: Runeberg, Johan Ludvig (1804-1877). www.kansallisbiografia.fi (Hozzáférés: 2017. okt. 31.)
  14. June Pelo: Johan Ludvig Runeberg - National Poet of Finland. sydaby.eget.net (Hozzáférés: 2017. okt. 31.)
  15. Antero Holmila: Fegyelmezett polgárok: a finn sajtó a háborúból a békébe történő átmenet kihívásairól (1944–1945). Múltunk, 4. sz. (2013) 104–127. o.
  16. a b c Szopory N. Lajos: J. L. Runeberg és a finn hazafias líra első szakasza. Nyelvtudományi Közlemények, LXXIX. évf. 1–2. sz. (1977)
  17. Marosi Nagy Lajos: Johann Ludvig Runeberg (1804-1877). archivum.baptist.hu
  18. Van örök kincsünk. Digitális Evangélikus Énekeskönyv (Hozzáférés: 2017. okt. 31.)
  19. Mily boldog, aki Jézusban. Digitális Evangélikus Énekeskönyv (Hozzáférés: 2017. okt. 31.)
  20. Magyar Országos Közös Katalógus. www.mokka.hu (Hozzáférés: 2017. okt. 31.)
  21. a b Runeberg. In A Pallas nagy lexikona XIV. kötet. Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. 1897.  
  22. Annus Ildikó: Az elfeledett kánon: A svéd irodalmi kánon és kanonizáció szempontjai. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. 2013.   [doktori disszertáció]
  23. Johan Ludvig Runeberg. www.britannica.com (Hozzáférés: 2017. okt. 31.)
  24. Runebergintortut. Yle yhtiönä, 2012. június 6. (Hozzáférés: 2016. április 15.)
  25. Esplanadin puisto - Esplanade Park. City of Helsinki Public Works Department (Hozzáférés: 2017. okt. 31.)
  26. J.L. Runeberg ja runous 10 €, BU. www.suomenrahapaja.fi (Hozzáférés: 2017. okt. 31.) arch
  27. About Project Runeberg. runeberg.org (Hozzáférés: 2017. okt. 31.)
  28. Runeberg literary prize goes to poetry book. yle.fi (Hozzáférés: 2017. okt. 31.)

Fordítás[szerkesztés]