Jean-Paul de Lascaris-Castellar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jean-Paul de Lascaris-Castellar
Giovanni Paolo Lascaris di Ventimiglia e Castellar.jpg

A Jeruzsálemi Szent János Lovagrend 57. nagymestere
Uralkodási ideje
1636. június 13. 1657. augusztus 14.
Elődje Antoine de Paule
Utódja Martín de Redín
Életrajzi adatok
Született 1560. június 28.
Nice
Elhunyt 1657. augusztus 14. (97 évesen)
Málta
NyughelyeValletta, Szent János társkatedrális
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Paul de Lascaris-Castellar témájú médiaállományokat.

Jean-Paul de Lascaris-Castellar (1560. június 28., Nice1657. augusztus 14., Málta) francia johannita lovag, Manosque lovagja, a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend 57. nagymestere volt. Különböző forrásokban Jean, Jean Baptiste és Juan keresztnévvel is feltűnik.

Életútja[szerkesztés]

A Lascaris-Ventimiglia család palotája Nizzában

Az előkelő genovai Ventimiglia család tagjaként született, Laszkarisz Teodor bizánci császár távoli leszármazottja volt. Hugues de Verdalle nagymester uralma idején lépett be a rendbe Máltán. 1627 és 1629 között a franciaországi Saint-Félix régió parancsnoka. 1636-ban kényes helyzetben vette át a rend vezetését: a spanyol-francia háború kilátástalan helyzetbe hozta Máltát, ugyanis hűbérura, Spanyolország királya állt hadban a rend legnagyobb támogatójával, Franciaországgal. Elsőként meg kellett békítenie a szicíliai alkirályt, aki megszüntette a gabonaszállítást Máltára, az éhhalállal fenyegetve a szigeteket. 1643-ban a Marsamxett öbölbeli Isola del vescovón karanténkórházat alapított. Nagy figyelmet fordított a flotta megerősítésére, amelyeket így még sikeresebb küldetésekre indíthatott. 1644-ben hat gályája fogságba ejtett egy hatalmas török szállítóhajót, és hatszáz ellenséges katonát vágtak le, 120 fős saját veszteség mellett. Foglyul ejtették Ibrahim szultán egyik háremhölgyét és fiát is, aki később katolikus szerzetes lett. A szultán emiatt újabb támadással fenyegette Máltát, Lascaris-Castellar ezért hozzáfogott egy ostrom elleni védelem előkészítéséhez. Visszahívta a külföldi megbízatáson lévő lovagokat is, Európából pedig önkéntesek áramlottak a szigetre annak reményében, hogy egy az 1565-ös ostromhoz hasonló esemény részesei lehetnek. A szultán, akit figyelmeztettek az előkészületekről, ezek után inkább a krétai Candia ostromába fogott, a lovagrend hajói csatlakoztak a védőkhöz, ám a város nemsokára elesett. A szigetek védelmére őrtornyok építését rendelte el, valamint az előde által Valletta előterében tervezett újabb erődítések kivitelezését is folytatta. 1650-ben rendeletet hozott, miszerint a lovagok birtokában lévő könyveket haláluk után tilos áruba bocsátani, azokat a rend könyvtára rendelkezésére kell bocsátani. A könyvtárt a nyilvánosság számára is meg akarta nyitni, ezzel megvetette a mai állami könyvtár alapjait. 1657-ben halt meg, 97 évesen. Azonos nevű unokaöccse követte példáját Saint-Felix parancsnokságában majd vezető beosztásokban a vallettai Auberge de Provence-ban is.

Uralkodása alatt betiltotta az egyházközségek ünnepeinek (festa) megtartását, ezért az ünneprontókat néha ma is "Lascaris-arcúnak" nevezik.

Építményei[szerkesztés]

A Ta' Xuta torony Málta déli partján

A szigetek védelmére őrtornyokat épített a veszélyesnek ítélt partszakaszokon:

  • Torri ta’ Sant’Agata (St. Agatha’s Tower vagy Red Tower, Mellieħa)
  • Dwejra Tower (Dwejra, San Lawrenz)
  • Għajn Tuffieħa Tower (Mġarr)
  • Nadur Tower (Borg-in-Nadur, Rabat)
  • Qawra Tower (Qawra)
  • Ta’ Xuta Tower (Sciuta Tower, Wied iż-Żurrieq, Qrendi)
  • Ta’ Lippija Tower (Mġarr)

Ezen kívül a Valletta előterében tervezett, nem sokkal korábban megkezdett erőd (Floriana) munkálatait is folytatta.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]