Lippija torony
| Lippija torony | |
| Ország | Málta |
| Település | Mġarr |
| Építés éve | 1637 |
| Típus | torony |
| Tulajdonos | Málta kormánya |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lippija torony témájú médiaállományokat. | |
A Lippija torony (máltaiul: Torri ta' Lippija ), más néven Ġnejna torony (máltaiul: Torri tal-Ġnejna )[1] kis őrtorony Máltán, Mġarr határán, a Ġnejnai-öbölben. Egyike azoknak az erődtornyoknak, amelyeket az 57. máltai nagymester építtetett a szigetek partvédelmi hálózatának részeként. Ez a legelső Lascaris-torony, 1637-ben készült el, tervezője Vincenzo Maculani olasz építész volt. 2003-ban restaurálták, jó állapotban van.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Lippija torony Málta északnyugati partján, a Wardija gerinc szélén egy középkori őrhely helyére épült,[2] Jean-Paul de Lascaris-Castellar nagymester magisztrátusa idején 1637-ben. Vincenzo Maculani olasz építész tervezte, az építés költségeit pedig maga a nagymester finanszírozta. A toronytól látótávolságra két további erődített őrtorony épült ugyanebben az évben, a Għajn Tuffieħa- és a Nadur tornyok.

A máltai lovagrend hajóflottája a 16. századtól a “szent háború” jegyében egyfelől rendészeti feladatokat látott el és rendszeresen járőrözött a Máltai-szorosban, a Tirrén-tengeren, Szicília körül, és az Adria bejáratánál, védve a partvidékeket a portyázóktól és berberektől; másfelől viszont – ahogyan már rodoszi korszakukban is –, a lovagok maguk is rendszeresen hajtottak végre kalózakciókat az oszmán és az észak-afrikai vizeken.[3] Egy lehetséges támadás ellen a partvonal állandó őrzése és a partraszállás megakadályozása jelenthetett megoldást. A máltaiak nagyszabású védelmi rendszeréhez Lascaris nagymester összesen kilenc, azonos kialakítású kis tornyot építtetett. A tornyok feladata az volt, hogy őrhelyként működjenek: riasszák a helyőrséget és figyelmeztető lövéseket adjanak le a közelgő ellenségre. A tornyok a máltai szigetek partvédelmi hálózatának részeként éjjel tűz-, nappal füstjelekkel kommunikáltak egymással és a többi erődítménnyel.
A Lippija torony formailag meghatározza a többi, ennek mintájára épített Lascaris-tornyot: alaprajza négyzetes, 6x6 méteres, 11 méter magas, kétszintes, lapostetős, amelyen mellvéd fut körbe. A belső tér két emeletes, a bejárat a szárazföld felőli oldalon, a felső emeleten nyílik, ahová eredetileg csak létrán vagy kötélhágcsón lehetett feljutni. Az alsó emelet ablaktalan, valószínűleg raktárként használták, a középső emeleten volt az őrhely és a katonák lakótere. A tetőre csigalépcső vezet.
A 2000-es évek elejére a Lippija torony elhagyatott volt és az összeomlás veszélye fenyegette. 2003-ban az Erőforrás- és Infrastrukturális Minisztérium restaurálta, jelenleg jó állapotban van.[4]
- A torony látképe a Ġnejnai-öbölből
- A Lippija torony közelebbről,
- és napnyugtakor
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Lippija Tower című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Agius, Raymond (2012. május). "Walk around the coast of Malta - 'from tower to tower'". agius.com. 2015. szeptember 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 17.
- ↑ Zammit, Vincent (1984). "Fortifications in the Middle Ages". Civilization. 1. Ħamrun: PEG Ltd: 33.
- ↑ Fodor Pál. "Máltai kalózok, török rabok és francia kereskedõk a Földközi-tengeren a 17. század elején". Történelmi Szemle. 1999 (3–4).
- ↑ Cini, George (2003. július 21.). "Lippija tower restoration taken in hand". Times of Malta. Hozzáférés: 2014. április 20.

