Jay Wright Forrester

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jay Wright Forrester
Született
1918. július 14. (97 éves)
Custer megye
Állampolgársága amerikai
Foglalkozása
Iskolái Massachusetts Institute of Technology

Jay Wright Forrester (Climax, Nebraska, 1918. július 14. –) amerikai egyetemi tanár, a számítógép-tudomány egyik úttörője. Az MIT[1] Sloan Menedzsment Iskolájának[2] nyugalmazott egyetemi tanára, Germeshausen-tanítvány.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrester egy nebraskai szarvasmarha telepen született és középiskolás korában egy szélkerék által hajtott autó dinamójával szolgáltatta a farm első villamosságát. E korai érdeklődése vezette a villamosmérnöki pályára, majd 1939-ben szakmérnöki tanulmányai során kutatósegédként az MIT Magasfeszültségű Laboratóriumában, majd a Szervomechanikai Laboratóriumában dolgozott ágyúk- és radarok elektromos és hidraulikus szervomechanikájának fejlesztésén. 1944-ben elhatározta, hogy saját lábára áll és vállalkozásba fog, de a laboratórium igazgatója megakadályozta őt ebben egy olyan ajánlattal, amit nem tudott elutasítani, mivel megkapta a tengerészeti repülőgéptervek számítógépes tesztelésének megtervezését. A világháborúban és az azt követő időkben a hadsereg fejlesztette ki az ENIAC rendszert, s a tengerészet “Forgószél” nevű analóg számítógépe később a SAGE (“Bölcs”) nevű légvédelmi rendszerévé fejlődött. Forrester az eredeti analóg felépítményt elhagyva a “Whirlwind”-et az ENIAC alapján digitális rendszerré alakította, de fő érdeme mégis az 1949-ben jelentősen megjavított, ún. véletlen-elérésű mágnes-mag memória feltalálása volt, mely később az egész számítógépes iparban általánosan elterjedt .

Mikor a szovjetek felrobbantották az első atombombájukat, a korábbi szövetségesek viszonya megromlott és a “hidegháború” kezdetét vette, az amerikai hadvezetés érdeklődése újra a számítógépes technológia felé fordult és a “Whirlwind” program megszüntetési terveivel felhagytak. Ennek keretében Forrester fejlesztette ki a “Whirlwind”-en alapuló félautomata földkörnyezet rendszer (SAGE) prototipusát, melybe 1953-ban építették be a mágnes-mag memóriát és végül 1958-ban helyezték üzembe. A Forrester által fejlesztett SAGE rendszer az 1980-as évek végéig volt az amerikai légvédelem alapja.

1956-ban Forrester jelentős karrierváltást hajtott végre, mikor a Villamosmérnöki Karról az MIT Menedzser Iskolájába lépett át. Új környezetében azonnal az elektromos rendszerek mérnöki tapasztalatait és módszereit kezdte alkalmazni emberi rendszerekre, mely egy új tudomány megalapítását jelentette. Forrester a figyelmét a szervezeti rendeletek konkrét tapasztalati tanulmányozására összpontosította és számítógépes szimulációkat alkalmazott a társadalmi rendszerek elemzésére és a különböző vezetési modellek következményeinek előrejelzésére. Ez a módszer kapta a “rendszerdinamika” elnevezést és Forrestert általánosan megalapítójának tekintik. Ezt a módszert sok, nagyon különböző területeken alkalmazzák. 1970-ben Forrester néhány globális problémára használta és arra a következtetésre jutott, hogy az iparosítás nagy problémát jelent, mert a következményének tekinthető túlnépesedés felborítja a korábbi globális egyensúlyt. Sok könyvet írt a rendszerdinamikáról és számos (9) tiszteletbeli doktorátust kapott a világ különböző egyetemein. Jelenleg a gazdasági rendszerek viselkedését, az üzletciklusok- és a gazdasági válságok okait kutatja és rendszerdinamikán alapuló új típusú vezetőképzést, valamint általános- és középiskolai képzést fejleszt.

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1961. Industrial dynamics. Waltham, MA: Pegasus Communications.
  • 1968. Principles of Systems, 2nd ed. Pegasus Communications.
  • 1969. Urban Dynamics. Pegasus Communications.
  • 1971. World Dynamics. Wright-Allen Press.
  • 1975. Collected Papers of Jay W. Forrester. Pegasus Communications.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]