Jósika Sámuel (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jósika Sámuel
Jósika Sámuel Erdélyi Mór fényképén
Jósika Sámuel Erdélyi Mór fényképén
Magyarország király személye körüli minisztere
Hivatali idő
1895. január 18.1898. január 8.
Előd Fejérváry Géza
Utód Bánffy Dezső

Született 1848. augusztus 23.
Salzburg
Elhunyt 1923. június 4. (74 évesen)
Kolozsvár

Foglalkozás
  • politikus
  • diplomata
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jósika Sámuel témájú médiaállományokat.

Branyicskai báró Jósika Sámuel (Salzburg, 1848. augusztus 23.Kolozsvár, 1923. június 4.) főispán, főrendiházi elnök, országgyűlési képviselő, a király személye körüli miniszter, belső titkos tanácsos.

Életútja[szerkesztés]

Báró Jósika Lajos főispán és Bethlen Adél grófnő fia. Elemi iskoláit Nagyszebenben, majd Párizsban és Stonghurtsban (Anglia) végezte; a jogtudományi tanulmányokat Pozsonyban (1867-68) és Kolozsvárt folytatott. Tanulmányainak végeztével birtokain gazdálkodott, de e mellett bekapcsolódott a megyei közéletbe. 1870-ben Hunyad vármegye, 1872-ben Kolozs vármegye tiszteletbeli főjegyzője lett; de ez utóbbi állásában csak pár hónapig működött. A következő két évtizedben az erdélyrészi politikai, gazdasági s egyházi élet mozgalmaiban élénk részt vett.

1879-ben az Erdélyi Gazdasági Egyesület másod-elnökének választotta. 1885. július 27-én Kolozs vármegye s Kolozsvár főispánjává nevezték ki; majd még ugyanezen év szeptemberében az erdélyrészi katolikus státus igazgatótanácsának alelnöke, 1887-ben császári és királyi kamarás. Munkásságát 1888-ban a Lipót-rend lovagja kitüntetéssel jutalmazták.

1888. márciusában főispáni állásáról lemondott és a kolozsi választókerület szabadelvű programmal képviselőnek választotta. A képviselőházban a közigazgatási bizottság tagja lett. 1893. január 12-én belügyminiszteri másodállamtitkár lett, mely állásáról 1894. májusában lemondott, hogy a főrendiházban az egyházpolitikai reformjavaslatokat megszavazhassa, köztük a kormányjavaslatban foglalt kötelező polgári házasságot. E független szabadelvű szavazata miatt heves támadások érték az egyház részéről, ennek ellenére az uralkodó ház továbbra is bizalommal volt iránta, Bánffy Dezső minisztériumában 1895. január 19-től a király személye körüli miniszter és ugyanezen év decemberétől valóságos belső titkos tanácsos lett.

Az Erdélyi Gazdának volt munkatársa; beszédeit a kolozsvári hírlapok közölték.

1923-ig az Országos Magyar Párt elnöki tisztségét töltötte be.[forrás?]

Források[szerkesztés]