Jávai tigris

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Jávai tigris
Panthera tigris sondaica 01.jpg
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 1980 (hivatalosan 2003)
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Macskafélék (Felidae)
Alcsalád: Párducformák (Pantherinae)
Nem: Panthera
Faj: P. tigris
Alfaj: P. t. sondaica
Tudományos név
Panthera tigris sondaica
(Temminck, 1844)
Elterjedés
Java Locator.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Jávai tigris témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jávai tigris témájú médiaállományokat és Jávai tigris témájú kategóriát.

A jávai tigris (Panthera tigris sondaica) a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a macskafélék (Felidae) családjába tartozó tigris (Panthera tigris) egy kihalt alfaja.

Megjelenése[szerkesztés]

A nagymacska bőre az amszterdami Tropenmuseum gyűjteményében, 1915.

A jávai tigris a szárazföldi alfajokhoz képest kis termetű, de a bali tigrisnél nagyobb és a szumátraival hasonló nagyságú volt.[1] Csíkja általában hosszúak és vékonyak voltak, bár több volt belőlük, mint a szumátrai tigris esetében. Orra hosszú és keskeny, a nyakszirti sík feltűnően keskeny és a tépőfoga viszonylag hosszú volt.

A hím hossza általában a 2,48 métert érte el, tömege pedig 100–141 kg között alakult, míg a nőstény ennél általában kisebb, súlya pedig 75–115 kg körüli volt.[1]

A jávai tigris aránylag kis testméretét a Bergmann-szabálynak és a Jáván rendelkezésre álló prédaállatok (szarvasok, marhafélék) szárazföldi társaihoz képesti kisebb termetének tulajdonítják. Viszont lábnyomainak átmérője nagyobb volt, mint a bengáli tigrisé.[2]

Úgy tartják, hogy elég erős volt ahhoz, hogy mancsával eltörje a lovak vagy vízibivalyok lábát.[3]

Elterjedése[szerkesztés]

Régebben Jáva nagy részén megtalálható volt, de a 40-es évekre visszavonult a távolabbi hegyvidéki és erdős területekre.1970 körül az egyetlen ismert egyed a Meru Betiri régióban élt, ami a sziget délkeleti részének legmagasabb hegye. Ez a zord, lejtős tereppel bíró régiót az ember nem lakta be. Egy 500 km2 nagyságú területet 1972-ben vadrezervátumnak nyilvánítottak, valamint az utolsó tigriseket is ott látták 1976-ban.[4][5]

Életmódja[szerkesztés]

A jávai tigris főprédái a sörényes szarvas, a banteng és a vaddisznó voltak, de kisebb részben vadászott vízimadarakra és hüllőkre is. Semmit nem lehet tudni a vemhessége idejéről és az élettartamáról. A második világháborúig néhány egyedet tartottak indonéz állatkertekben, melyeket a háború alatt bezártak. Ezt követően könnyebb volt szumátrai tigriseket beszerezni.[2]

A banteng...
...és a sörényes szarvas, mint a sziget két legnagyobb növényevője, a jávai tigris elsődleges prédái voltak.

Kihalása[szerkesztés]

Az 1830-as években a jávai tigris vadászatát pénzadománnyal illették. 1850 körül a vidéki lakosság kártevőnek tartotta. A tigrisek vadászata a 20. század elején vált gyakoribbá, amikor a szigtene már 28 millió ember élt és a rizs előállítása nem volt elég a gyarapodó népesség igényeinek megfelelő kielégítéséhez. 15 éven belül 150%-kal több földet szabadítottak fel a rizsföldek számára. 1938-ban csupán a sziget 23%-át borította természetes erdő. 1975-re az erdőnek csupán 8%-a maradt meg, és ezzel párhuzamosan a népesség már 85 millió főre nőtt.[2] Ezen ember által uralt tájban a jávai tigris kipusztulását számos tényező együttese okozta:[4]

  • A tigriseket és zsákmányállataikat sok helyütt megmérgezték ebben az időben, amikor életterük rohamosan csökkent.
  • A természetes állapotban megmaradt erdők a második világháború után sok helyütt feldarabolódtak a teakfa, kávé és a kaucsukfa ültetvényei miatt, amelyek a vadállatok számára élőhelyként alkalmatlanok.
  • A sörényes szarvas, ami a nagymacska legfőbb prédája volt, a 60-as években számos védett területről kiveszett egy betegség miatt.
  • Az 1965 utáni polgári zavargások időszakában a fegyveres csoportok a védett területekre vonultak vissza, ahol elpusztították a megmaradt tigriseket.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Mazák, V. (1981) Panthera tigris. Archiválva 2012. március 9-i dátummal a Wayback Machine-ben Mammalian Species 152: 1–8.
  2. a b c Seidensticker, J.. Large Carnivores and the Consequences of Habitat Insularization: ecology and conservation of Tigers in Indonesia and Bangladesh, Cats of the world: biology, conservation and management. Washington DC: National Wildlife Federation, 1−41. o. (1986) 
  3. Partington, C. F.. Felis, the cat tribe, The British cyclopæedia of natural history. Orr & Smith (1835) 
  4. a b Seidensticker, J.. Bearing witness: observations on the extinction of Panthera tigris balica and Panthera tigris sondaica, Tigers of the world: the biology, biopolitics, management, and conservation of an endangered species. New Jersey: Noyes Publications, 1–8. o. (1987). ISBN 9780815511335 
  5. Treep, L. (1973). „On the Tiger in Indonesia (with special reference to its status and conservation. Report no. 164”, Wageningen, The Netherlands, Kiadó: Department of Nature Conservation and Nature Management.  

Források[szerkesztés]