Jászay Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Jászay Pál
Született 1809. február 9.
Abaújszántó
Elhunyt 1852. december 29. (43 évesen)
Abaújszántó
Állampolgársága magyar
Foglalkozása történész,
diplomatikus,
nyelvtörténész,
jogász

Jászay Pál (Abaújszántó, 1809. február 9. – Abaújszántó, 1852. december 29.) történész, diplomatikus (oklevélkutató), nyelvtörténész, jogász, a Magyar Tudós Társaság levelező (1836), majd rendes (1841) tagja. Főként a magyar állam újkori történetére vonatkozó oklevéltani kutatásokat végzett, számottevő forrásközlések és ­‑feldolgozások fűződnek a nevéhez.

Életútja[szerkesztés]

Nemesi családba született, Jászay József Abaúj megye főúti igazgatója (akinek őse, Thomas Literatus de Jazow 1587. december 2-án Pozsony várában kelt nemeslevelet kapott Rudolf királytól) és Thuróczy Katalin gyermekeként. Középiskolai tanulmányai a sárospataki református kollégiumban végezte rövid kitérővel, amelynek során a német nyelv megtanulása végett 1823–1824-ben a késmárki evangélikus líceum diákja volt. 1829 után jogi tanulmányokat folytatott, előbb rövid ideig Komáromy István Abaúj vármegyei alispán mellett mint patvarista (joggyakornok) végzett törvénygyakorlatot, majd a pesti királyi ítélőtáblára került, ahol gróf Teleki József mellett volt jurátus. Az országos kolerajárvány során az elrendelt vesztegzár miatt 1832-ben három hónapra Nagykállón ragadt, és segédjegyzői hivatalt viselt. Miután 1832-ben Telekit a de iure magyar kormányszerv, a magyar udvari kancellária tanácsosává nevezték ki, Jászay követte őt Bécsbe, s a kancellárián kapott fogalmazói, majd titkári beosztást. Itt dolgozott egészen 1848-ig, majd a Batthyány-kormány megalakulásától gróf Batthyány Lajos mellett volt miniszteri titkár, tanácsosi rangban. A szabadságharc leverését követően visszavonult szülőfalujába, Abaújszántóra, s hátra lévő éveit történeti kutatásainak szentelte.

Munkássága[szerkesztés]

Iskolai tanulmányai és hivatali teendői mellett is kiterjedt levéltári kutatásokat végzett Sárospatakon, Pest-Budán, Nagykállón és Bécsben, s jelentős diplomatikai gyűjteményt állított össze jórészt 16–17. századi oklevelekből, oklevélmásolatokból. Az így összegyűjtött források pozitivista szemléletű feldolgozása során a középkori és kora újkori Magyar Királyság történeti áttekintését adta közre. A mohácsi csata (1526) utáni időszakról szóló történeti művét a Magyar Tudós Társaság nagyjutalmával tüntették ki 1849-ben. 1839–1840-ben feldolgozta és magyarázó jegyzetekkel látta el az 1466-ban keletkezett, magyar nyelvű evangéliumfordításokat tartalmazó Müncheni Kódexet, amelyet tiszteletére Jászay-kódex néven is ismer a művelődéstörténet. Oklevéltani kutatásai során behatóan foglalkozott a magyar nyelv történetével is, akadémiai székfoglalóját is e tárgyban tartotta 1842-ben. Kisebb történeti és nyelvtörténeti közleményei, forrásközlései 1837-től jelentek meg a Tudománytár, az Athenaeum, a Figyelmező és az Új Magyar Múzeum folyóiratokban, önálló történeti művei az 1840-es évektől, részben halála után jelentek meg. 1828-tól vezetett naplóját a 19. század végén adták ki, benne számos művelődés- és politikatörténeti adalék található a korabeli jogászok életéről, a pozsonyi országgyűlésekről és a bécsi magyar kancellária mindennapjairól.

Jogászi munkássága részeként saját magyarázó jegyzeteivel kiegészítve lefordította az osztrák jogtudós, Ignaz Wildner által az 1840. évi országgyűlésnek benyújtott váltó- és hiteljogi ajánlásait. Az 1843–1844. országgyűlésnek beterjesztette saját javaslatát a szabad királyi városoknak biztosítandó országgyűlési szavazati jogról.

Műkedvelőként foglalkozott iparművészeti tárgyak készítésével és portréfestészettel is, a 19. században ismertek voltak a jogtudós Kövy Sándorról és József nádorról készített arcképei, illetve egy önarcképe is.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

Tudományos eredményei elismeréseként 1836. szeptember 10-én a Magyar Tudós Társaság levelező, 1841. szeptember 3-án rendes tagjává választották. Emellett 1848-tól a bécsi császári tudományos akadémia tagja is volt.

Emlékezete[szerkesztés]

2004. február 19-én az MTA Miskolci Területi Bizottsága, a Miskolci Egyetem és az abaújszántói önkormányzat szervezésében Abaújszántón ünnepi emlékkonferenciát tartottak Jászay születésének 195. évfordulóján.[1]

Az abaújszántói Helytörténeti Gyűjteményben Jászay Pál történeti hagyatéka címen a történetíró munkásságát bemutató állandó tárlat látható.[2]

Főbb művei[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Kardoss László, Jászay Pál emlékezete, in: Borsodi Szemle 1959.
  • Bakonyi Béla, Jászay Pál történetíró életútja és munkái, Abaújszántó, 1993.

Felhasznált forrás[szerkesztés]