Izraeli űrprogram
Az izraeli űrprogram rakétatechnikájának fejlesztését kezdetben Franciaország segítette. Az önálló útra térés kényszere megteremtette a rakétaeszközök különböző típusainak kifejlesztését, az önálló műholdak elsősorban önvédelmi célokat szolgáltak. A technológiai fejlesztések hatására világszínvonalú űreszközök jöttek létre.
Történelme
[szerkesztés]Kezdetben az űrprogram volt izraeli katonai technológia húzóágazata. A polgári felhasználás egyre jobban igényelte a műholdak különböző célokra történő felhasználását.
Az űrkutatást az Izraeli Űrügynökség (ISA) koordinálja, székhelye Tel-Aviv. 1983-ban alapította az izraeli fegyveres erők. Összefogja az Interdiszciplináris Technológiai Központ (Tel Aviv-i Egyetem), a Nemzeti Űrkutatási Bizottság, az Izraeli Tudományos Akadémia, valamint az izraeli repülőgép ipar tudományos ismereteit. Az Ügynökség céljai közé tartozik az új, innovatív és egyedülálló űrtechnológiák, a termelés, a gyártás, az új termékek létrehozása, a tudósok új generációjának bevonása az űrkutatásba, a tudományos kutatás, valamint az űripari terjeszkedés támogatása. Biztosítani, hogy a világ öt legnagyobb országa közé tartozzon az űrkutatás terén.
Együttműködik a kísérlet és az Integrációs Központtal, a földi és tengeri megfigyelő és ellenőrző állomásokkal. Tudományos (kutatás, űrkutatás) eredményességével hozzájárul Izrael nemzetközi elismeréséhez.
Rakétaprogram
- legfejlettebb minőségi rakéták gyártása, alkalmazásának (olcsó, könnyen kezelhető, mobilizálható, nagy találati pontosság) elősegítése,
- űrprogramjában alkalmazni a legfejlettebb tudományos- és technológiai eredményeket (miniatürizálás),
- kifejlesztett rakétarendszereit nemzetközi együttműködések keretében exportálja, licenceit értékesíti, üzemeltetését segíti,
- rakétarendszerei eredményesek támadó- és védelmi feladatok ellátására minden fegyvernemnél.
Az Amerikai Egyesült Államok jelentős technológia támogatást nyújt a támadó és védekező rakéta programokhoz.
Izrael gyárt és telepít többféle ballisztikus rakétát, rakéta technológiát, valamint rakétavédelmi rendszereket. Izrael hivatalosan nem résztvevője a Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer (MTCR), de "egyoldalú híve" a kereskedelmi korlátozásoknak.
Júvál Neemán tudós (fizika professzora) és katonai vezető tekinthető az izraeli űrprogram elindítójának, megalapozójának.
A Palmachim légi támaszpont (Palmikhim; Yavne) a Negev-sivatagban épült. Koordinátái: 31° 53' N 34° 41' E; 31° 54' N 34° 46' E.
Hordozórakéták
[szerkesztés]1948-ban az Izraeli Védelmi Erők (IDF) létrehozta a Tudományos Testületet, 1948-1951 között kialakítva a rakéta védelmi technológia (tudományos, gyártási) bázisát. 1948-1968 között a korai rakéták fejlesztésében a francia együttműködés dominált.
A Honvédelmi Minisztérium 1958-ban létrehozta a nemzeti fegyver Fejlesztési Hatóságot (Rafael). A politikai- és katona vezetés döntést hozott a rakétavédelmi erő gyors kiépítéséra.
1961-ben Shavit–2 rakétával indították az első kísérleti meteorológiai szondát.
1963-ban megbízták a francia Dassault Aviation vállalatot, hogy az "Operation Jericho" szerződés alapján készítsen 250-500 kilométer hatótávolságú, 750 kilogramm terhet szállítani képes, 1 kilométeren belüli pontosságú rakétát. 1965-1968 között 16 alkalommal tesztelték, 10 sikeres indítással 450 kilométeres távolságra volt képes robbanófejet szállítani. Franciaország végül 14 komplett Jericho–1 rakétát szállított Izraelbe.
Az 1967-es hatnapos háborút követően 1968 decemberében Franciaország felfüggesztett minden fegyverszállítást Izraelbe, megfosztva Izraelt a francia gyártású rakéták importjától.
A Franciaországban dolgozó mérnökök 1971-re létrehozták a Jericho–1 rakéta gyártó bázisát. Az izraeli védelmi katonapolitika, a rakétatechnikával szembeni elvárások megteremtették az intézményi (egyetemek, kutatóhelyek) és ipari hátteret.
A magas katonai kutatás, a fejlesztés és a termelés költségeinek csökkentésére együttműködési megállapodást írtak alá Iránnal. 1977-ben közös program keretében befejeződött a Jericho–2 (YA–2) rakéta fejlesztése. Az iráni együttműködés az 1979-es iráni forradalommal befejeződött.
1981-ben a katonai hírszerzés vezetője elrendelte, hogy készítsenek felderítő műholdat. A műholdak pályára állítása hordozóeszközöket igényel.
1982-ben a Jericho–2 továbbfejlesztésével kezdődött a Shavit hordozórakéta kialakítása, célként meghatározva műhold pályára állítását.
1988. szeptember 19-én az Ofeq–1 technológiai műhold saját hordozórakétával történő pályára állításával Izrael lett a világ 8. űrhatalma, aki a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Kína, Anglia és India után ezt a feladatot teljesítette.
Izrael – Dél-Afrikával kötött katonai együttműködést közép- és hosszú hatótávolságú ballisztikus rakéták fejlesztése és gyártása érdekében. A Jericho–2 rakéta 1987-es, első tesztrepülésén 800, 1989-ben 1300 kilométeres távolságra jutott.
2005-ben befejeződött a Jericho–3 rakéta fejlesztése. 2008. januárban első, teszt útjára indították.
Műholdak
[szerkesztés]- TechSAR – radarfelderítő műhold
- Ofeq–1 – optikai felderítő műhold
- Amos–1 – kommunikációs műhold
- EROS – optikai kettős felhasználású Föld-megfigyelési műhold
Zsidó űrhajósok
[szerkesztés]Más nemzeteknél
[szerkesztés]- Borisz Valentyinovics Volinov – űrhajó parancsnok,
- Judith Arlene Resnik – küldetés specialista,
- Jeffrey Alan Hoffman – csillagász,
- Martin Joseph Fettman – patológus,
- David Alexander Wolf – villamosmérnök,
- Ellen Louise Shulman Baker – geológus,
- Marsha Ivins – küldetés specialista,
- Scott Jay Horowitz – űrrepülőgép pilóta,
Nemzeti űrhajós
[szerkesztés]Ílán Rámón – STS–107 kutatóűrhajós
Források
[szerkesztés]- Izraeli űrprogram. gov.il. [2013. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 20.)
- Izraeli űrprogram. nti.org. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 21.)
