Iron Maiden (album)
| Iron Maiden Iron Maiden | ||||
.jpg) | ||||
| nagylemez | ||||
| Megjelent | 1980. április 14. (UK) 1980 nyara (USA) | |||
| Felvételek | 1980. január Kingsway Studios, London | |||
| Stílus | Heavy metal | |||
| Nyelv | angol | |||
| Hossz | 40:39 | |||
| Kiadó | EMI (UK) Capitol Records (USA) | |||
| Producer | Will Malone | |||
| Kritikák | ||||
| Helyezések | ||||
.svg){kind=small} UK Albums Chart (#4) | ||||
| Iron Maiden-kronológia | ||||
| ||||
| Kislemezek az albumról | ||||
| ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||
Az Iron Maiden az Iron Maiden brit heavy metal együttes bemutatkozó nagylemeze, amelyet 1980. április 14-én adott ki az EMI az Egyesült Királyságban. Az USA-ban néhány hónappal később került kiadásra a Capitol Records alá tartozó Harvest Records gondozásában. Az amerikai változaton szerepelt a Sanctuary című dal is, ami Angliában csak kislemezen jelent meg. Az album a 4. helyen nyitott, és 17 hétig maradt a brit lemezeladási listán.[1] Ez volt az első és utolsó album, melyen Dennis Stratton gitározott Dave Murray mellett.
Az album dalai közül a Phantom of the Opera, a Running Free, a Sanctuary és az Iron Maiden című dalok később az együttes szinte minden koncertjén bekerültek a műsorba. Az élő fellépéseken az Iron Maiden dal közben Eddie, az együttes kabalafigurája, mindig megjelenik a színpadon, teljes életnagyságban.
A Strange World kivételével az album összes dala megjelent később a Bruce Dickinson-féle felállások előadásában, rendszerint koncertalbumokon ill. a Prowler és a Charlotte the Harlot újrafelvett változatai az 1988-as The Evil That Men Do maxi kislemez B-oldalán.
A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb metalalbuma listáján a 13. helyre rangsorolta.[2] Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.
Történet[szerkesztés]
A lemez producere Will Malone, egy veterán szakember volt, de a kezdő zenekarral végzendő munka nem igazán érdekelte, ráhagyta az együttesre és Martin Levan hangmérnökre, hogy mit csinálnak.[3] A felvételek a Kingsway Studiosban, míg a keverés a Morgan Studiosban zajlott Londonban, 1980 elején. A felvételek megkezdése előtt a csapat megvált Tony Parsons gitárostól, és Doug Sampson dobostól. Helyükre Dennis Stratton (ex-United) és Clive Burr (ex-Samson) érkeztek.[4]
A dalok többségét a basszusgitáros Steve Harris írta, kettőt Paul Di'Anno énekessel közösen, míg a Charlotte the Harlot című dal Dave Murray gitáros szerzeménye. Utóbbi szám az első darabja volt azoknak a daloknak, melyekben Charlotte a szajha életét dolgozták fel. Az epikus Phantom of the Opera dalt a francia író, Gaston Leroux, Az Operaház fantomja c. novellája ihlette, jóval a híres Webber musical 1986-os bemutatóját megelőzve.
Az album első kislemeze a Running Free volt, B-oldalán a nagylemezről lemaradt Burning Ambition c. dallal. 1980. február 8-án jelent meg, és felkerült a brit slágerlistára. Ennek apropóján az Iron Maident meghívták a BBC Top of the Pops c. tévéműsorába, hogy adják elő a Running Free-t [1]. Az együttes csakis élőben volt hajlandó játszani, amire a The Who 1972-es szereplése óta nem volt példa a műsorban.[3]
A lemezfelvétel után az album áprilisi megjelenéséig az Iron Maiden folyamatosan koncertezett az Egyesült Királyságban. Februárban önállóan, a Metal For Muthas Tour keretében koncerteztek, majd márciusban a Judas Priest előzenekara voltak annak angliai turnéján. Ez az intenzív jelenlét is hozzájárult ahhoz, hogy az április közepén megjelent első Iron Maiden album rögtön a brit lemezeladási lista 4. helyén nyitott. A lemez hangzását sokat kritizálta később az együttes (főleg Harris), de sok rajongó a dalok nyers, szinte punkos megszólalása miatt a mai napig kedveli az anyagot.
A lemezbemutató turné főzenekarként egy 42-állomásos angliai koncertsorozattal vette kezdetét.[4] Az album májusban megjelenő második kislemeze a Sanctuary volt. A címadó szám felkerült a bemutatkozó album amerikai változatára, de az eredeti brit kiadáson nem szerepelt. Augusztus végétől október közepéig a Kiss előzenekaraként Nyugat-Európa nagyvárosaiban léptek fel. A november végi újabb angliai koncerteken azonban már Dennis Stratton helyén Adrian Smith (ex-Urchin) játszott az Iron Maiden gitárosként. Stratton a Women in Uniform kislemezen szerepelt utoljára.[3]
Az album dalai[szerkesztés]
| Eredeti angol kiadás | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| # | Cím | Szerző(k) | Hossz | ||||||
| 1. | Prowler | Steve Harris | 3:55 | ||||||
| 2. | Remember Tomorrow | Paul Di'Anno, Harris | 5:27 | ||||||
| 3. | Running Free | Di'Anno, Harris | 3:17 | ||||||
| 4. | Phantom of the Opera | Harris | 7:20 | ||||||
| 5. | Transylvania (instrumentális) | Harris | 4:05 | ||||||
| 6. | Strange World | Harris | 5:45 | ||||||
| 7. | Charlotte the Harlot | Dave Murray | 4:12 | ||||||
| 8. | Iron Maiden | Harris | 3:35 | ||||||
| Eredeti amerikai kiadás | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| # | Cím | Szerző(k) | Hossz | ||||||
| 1. | Prowler | Harris | 3:55 | ||||||
| 2. | Remember Tomorrow | Di'Anno, Harris | 5:27 | ||||||
| 3. | Running Free | Di'Anno, Harris | 3:17 | ||||||
| 4. | Phantom of the Opera | Harris | 7:20 | ||||||
| 5. | Transylvania (instrumentális) | Harris | 4:05 | ||||||
| 6. | Strange World | Harris | 5:45 | ||||||
| 7. | Sanctuary | Di'Anno, Murray, Harris | 3:14 | ||||||
| 8. | Charlotte the Harlot | Murray | 4:10 | ||||||
| 9. | Iron Maiden | Harris | 3:31 | ||||||
| 1995-ös újrakiadás bónusz lemeze | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| # | Cím | Szerző(k) | Hossz | ||||||
| 1. | Sanctuary | Di'Anno, Murray, Harris | 3:14 | ||||||
| 2. | Burning Ambition | Harris | 2:42 | ||||||
| 3. | Drifter (Live at the Marquee, London 1980) | Harris | 6:04 | ||||||
| 4. | I've Got the Fire (Live at the Marquee, London 1980) | Ronnie Montrose | 3:14 | ||||||
| 1998-as remaszterelt újrakiadás | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| # | Cím | Szerző(k) | Hossz | ||||||
| 1. | Prowler | Harris | 3:55 | ||||||
| 2. | Sanctuary | Di'Anno, Murray, Harris | 3:14 | ||||||
| 3. | Remember Tomorrow | Di'Anno, Harris | 5:27 | ||||||
| 4. | Running Free | Di'Anno, Harris | 3:17 | ||||||
| 5. | Phantom of the Opera | Harris | 7:08 | ||||||
| 6. | Transylvania* (instrumentális) | Harris | 4:19 | ||||||
| 7. | Strange World* | Harris | 5:30 | ||||||
| 8. | Charlotte the Harlot | Murray | 4:12 | ||||||
| 9. | Iron Maiden | Harris | 3:35 | ||||||
* Az 1998-as újrakiadáson a Transylvania dal lecsengése, valamint az azt követő Strange World dal intrója a Transylvania dal sávjának végére kerültek, míg eredetileg mindkettő a Strange World sávjának kezdetén foglaltak helyet.
Közreműködők[szerkesztés]
- Paul Di'Anno – ének
- Dave Murray – gitár
- Dennis Stratton – gitár, vokál
- Steve Harris – basszusgitár, vokál
- Clive Burr † – dobok
Minősítések[szerkesztés]
| Év | Ország | Minősítés | Eladott példányszám |
|---|---|---|---|
| 1981 | Egyesült Királyság[5] | ezüstlemez | 60 000 |
| 1983 | Kanada[6] | aranylemez | 50 000 |
| 1985 | Egyesült Királyság[5] | aranylemez | 100 000 |
| 1995 | Egyesült Királyság[5] | platinalemez | 300 000 |
| 1996 | Németország[7] | aranylemez | 250 000 |
| 2006 | Kanada[6] | platinalemez | 100 000 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Chart Stats UK – Iron Maiden: Iron Maiden
- ↑ The 100 Greatest Metal Albums of All Time. Rolling Stone. (Hozzáférés: 2017. július 13.)[halott link]
- ↑ a b c Polgár Péter. A Vasszűz fogságában – Az Iron Maiden sztori (2006). ISBN 963-9685-09-7
- ↑ a b MusicMight.com – Iron Maiden biográfia, 1979-1980. [2016. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 4.)
- ↑ a b c BPI Certified Awards, Searcable Database. [2013. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 26.)
- ↑ a b CRIA Certifications, Searcable Database. [2016. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 26.)
- ↑ Bundesverband Musikindustrie, Gold-/Platin Datenbank
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) (Iron Maiden (album) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.